2011. február 19., szombat

Kárpátalján jártunk

Csak röviden - szerdától tegnapig a kárpátaljai Balazséron voltunk, hogy egy Kárpát-medencei ifjúsági fórumon gondolkodjunk együtt mindazokkal, akiknek a szíve a határok túloldalán is a fiatalokért dobog meg aggódik.

Én személy szerint Timiért aggódtam, aki a három nap alatt mást sem csinált, csak tárgyalt, tárgyalt és tárgyalt, hogy az ott jelenlévő, mintegy tíz különféle ifjúsági szervezet képviselőivel egyen-egyenként megállapodjon a találkozó gyakorlati előkészítő lépéseiről.

Nagy örömünk, hogy a Csillagpont-karavánt Erdélybe és Kárpátaljára hívták, úgyhogy a kreatív csapat következő nagy feladata egy korrekt prezentációs anyagot összerakni, hogy szanaszét terjedjen a jó hír: júliusban találkozunk!

(Középiskolások, figyelem! A ti iskolátokra is hamarosan lecsapunk.)

2011. február 14., hétfő

Szívküldi

Kijöttek a nyomdából az új Csillagpont-szórólapok. Szószaporítás helyett képek nektek, mintegy véletlen egybeeséssel, hogy eme napon amúgy is sok szívet küldenek egymásnak amerikanizált társadalmunkban. (A vörös rózsától ez egyszer eltekintünk.)

Persze nemcsak szívként, hanem számos más formában is felhasználható ez a forma, amint azt Kalocsai Ricsi, kiváló református fotós be is bizonyította. Mindenhol veletek lehet, tollaitok végén, evőeszközeitek alatt, zsebben, kézben, illetve felbukkanhat a leglehetetlenebb helyeken is. Az alábbiakban csak párat ismertetünk.

Belegondoltatok: nyolcezer égszínkék szív fog szerteröppenni a Kárpát-medencében, hogy Isten szívére hívjon minket? És abba, hogy a Csillagpont-logó négy szívből áll? Annak idején Siba Balázs is felkiáltott meglepetésében, amikor a logót gyűrögetve egyszer csak egy szív maradt a kezében... Ettől még az arculattervezőnk arca is felragyogott! Megvigasztalódtunk a plakátok nehézségei miatt, azt hiszem.

2011. február 8., kedd

(Ki)választások 2011

Lezajlott az első kör a kiscsoportvezetők kiválasztásában. Február 5-én, szombaton a Szilágyi Dezső téren összegyűltek a jelentkezők és a kiválasztók.

A reggeli áhítatot és éneklést követően a 46 jelentkezőnek fél órája volt, hogy elkészüljenek az írásbeli feladatokkal, majd újabb fél órát kaptak, hogy a csoportos munkát is megoldják. Ez utóbbiban 10 fős csoportokat alkotva egy „színdarab” tervét kellett elkészíteniük.

Az ebédszünet alatt a csillagszórók átbeszélték az első impressziókat, kik voltak azok, akik határozottabbak voltak, kik azok, akik előrelendítették a feladatokat.

Ezt követően személyes interjúk voltak soron, ahol a jelentkezők talpraesettségéről, határozottságáról, problémamegoldó készségéről, empátiájáról, szolgálatkészségéről és csapatszelleméről kellett meggyőződniük a beszélgetésvezetőknek.

Bár az interjúk egy kicsit elhúzódtak, közben mégis érdekes beszélgetések alakultak ki a várakozók között. Ezek befejeztével már csak egy tájékoztató volt hátra, majd énekléssel és imádsággal zártuk az alkalmat.

Végül a 46 jelentkezőből 34-et választottunk ki, akik ezután majd képzésen vesznek részt.

A következő kiválasztást Debrecenben tartjuk, február 12-én. Lesz azonban pótkiválasztás is azoknak, akik már jelentkeztek, de valamilyen oknál fogva nem tudtak megjelenni a korábbi alkalmakon. Ezt az alkalmat február 25-én a Zsinati Ifjúsági Irodán tartjuk, 15 órától.

De nem kell keseregni, ha valaki lemaradt a kiscsoportvezetőségről, akkor is szolgálhat még a Csillagponton rendezőként (jelentkezés a honlapon), regisztrációs segítőként, gyermekkert- és kamaszprogramos segítőként vagy animátorként. Mindezekről hamarosan bővebben olvashattok itt és a honlapon.

Szívküldi – miastanc


Azt is írhattam volna, hogy brékingnyúz, mert annyira bréking, hogy még fel sem melegedett a kezem a kinti hűvöstől, de Timié sem, aki helyi idő szerint 7.35-kor aláírta az első olyan ívet a nyomdában, amin az új Csillagpont-szórólapok (mit csináltak? mondjuk azt, hogy mintaadó magatartást tanúsítottak). Szóval a mintákat saját szemmel láttuk, sőt, végigjártuk a [cég nevét nem írjuk] nyomdát, ahol B1 és B2-es gépekkel készítik a szebbnél szebb kiadványokat. Ránk vagy ötezerhatszázötvennyolc kis hableány mosolygott, de valószínűleg jóval többen vannak…

A nyomda amúgy nemhogy korrekt, hanem csúcs, alkoholmentesen nyomtatnak (ami nem azt jelenti, hogy a nyomdászlegények antialkoholisták, hanem azt, hogy az eljárás folyamán nem használnak oldószerként alkoholt), és ami a legjobb: az ajtóban egy dán Újszövetség-feldolgozás fogadott minket, borítóján Jézus alakjával. (Unoka) testvéreink a Krisztusban.

Az egyházi vonatkozás nemcsak ennyi – Kriszti, aki kalauzolt minket a gépek között, azt mondta: „A heidelbergi nyomdaiparban ez a Rolls-Royce”, mi hiszünk neki. Öko, meg Jézus, meg Heidelberg. Helyben vagyunk. Amúgy tudjátok, mi az a stancolás, meg hogy a magenta tulajdonképpen nyomdai alapszín?

Azt, hogy milyenek az új szórólapok, khm, szívesen megmutatjuk, hamarosan.