* Csillagpont *

Gyorshír - elindult!

2011-05-06T22:07:00.003+02:00

Semmi cicó, lehet regisztrálni a honlapon!

Istennek legyen hála érte - és a regisztrációsok hősies kitartásának, illetve mindannyiótok türelmének.

Visszavonhatatlanul közeleg a Csillagpont...

Örülünk

2011-04-17T20:52:00.003+02:00

Most mit ragozzuk, örülünk: van honlap!
A nagyhét a többszörös hálaadás ideje: egyrészt, mert közel az ünnep, vége felé közeleg a böjt, már tizenhat intézményt látogatott meg a Csillagpont Karaván, és a gyülekezetekbe is beérnek lassan a zsinati húsvéti hírlevélben az új Csillagpont-plakátok.

(Ha nem látjátok tehát a plakátokat otthoni közösségeitekben, reklamáljatok.)

Tegnap stábülésünk volt, Lányi Gábor arról prédikált, hogy rendeljünk bátran mindent alá a nagy célnak, ami jelen esetben a szervezés, az építés. Vannak helyek a világban, ahol csendesebben építik az Isten országát, mi nem így teszünk.

Várunk még építőmunkásokat, munka akad bőven! :) A regisztráció indulásával kicsit csúszunk, de már csak napok kérdése, hogy újabb örömhírrel szolgálhassunk.

Jó lenne, ha aggregátor is akadna, különben bajban leszünk a helyszínen.

Azt írtam, ne ragozzuk, ugye? Örülünk, örüljetek.

"... ismét mondom, örüljetek."

Kárpátalján jártunk

2011-02-19T10:16:00.005+01:00

Csak röviden - szerdától tegnapig a kárpátaljai Balazséron voltunk, hogy egy Kárpát-medencei ifjúsági fórumon gondolkodjunk együtt mindazokkal, akiknek a szíve a határok túloldalán is a fiatalokért dobog meg aggódik.

Én személy szerint Timiért aggódtam, aki a három nap alatt mást sem csinált, csak tárgyalt, tárgyalt és tárgyalt, hogy az ott jelenlévő, mintegy tíz különféle ifjúsági szervezet képviselőivel egyen-egyenként megállapodjon a találkozó gyakorlati előkészítő lépéseiről.

Nagy örömünk, hogy a Csillagpont-karavánt Erdélybe és Kárpátaljára hívták, úgyhogy a kreatív csapat következő nagy feladata egy korrekt prezentációs anyagot összerakni, hogy szanaszét terjedjen a jó hír: júliusban találkozunk!

(Középiskolások, figyelem! A ti iskolátokra is hamarosan lecsapunk.)

Szívküldi

2011-02-14T17:10:00.004+01:00

Kijöttek a nyomdából az új Csillagpont-szórólapok. Szószaporítás helyett képek nektek, mintegy véletlen egybeeséssel, hogy eme napon amúgy is sok szívet küldenek egymásnak amerikanizált társadalmunkban. (A vörös rózsától ez egyszer eltekintünk.)

Persze nemcsak szívként, hanem számos más formában is felhasználható ez a forma, amint azt Kalocsai Ricsi, kiváló református fotós be is bizonyította. Mindenhol veletek lehet, tollaitok végén, evőeszközeitek alatt, zsebben, kézben, illetve felbukkanhat a leglehetetlenebb helyeken is. Az alábbiakban csak párat ismertetünk.

Belegondoltatok: nyolcezer égszínkék szív fog szerteröppenni a Kárpát-medencében, hogy Isten szívére hívjon minket? És abba, hogy a Csillagpont-logó négy szívből áll? Annak idején Siba Balázs is felkiáltott meglepetésében, amikor a logót gyűrögetve egyszer csak egy szív maradt a kezében... Ettől még az arculattervezőnk arca is felragyogott! Megvigasztalódtunk a plakátok nehézségei miatt, azt hiszem.

(Ki)választások 2011

2011-02-08T15:19:00.013+01:00

Lezajlott az első kör a kiscsoportvezetők kiválasztásában. Február 5-én, szombaton a Szilágyi Dezső téren összegyűltek a jelentkezők és a kiválasztók.

A reggeli áhítatot és éneklést követően a 46 jelentkezőnek fél órája volt, hogy elkészüljenek az írásbeli feladatokkal, majd újabb fél órát kaptak, hogy a csoportos munkát is megoldják. Ez utóbbiban 10 fős csoportokat alkotva egy „színdarab” tervét kellett elkészíteniük.

Az ebédszünet alatt a csillagszórók átbeszélték az első impressziókat, kik voltak azok, akik határozottabbak voltak, kik azok, akik előrelendítették a feladatokat.

Ezt követően személyes interjúk voltak soron, ahol a jelentkezők talpraesettségéről, határozottságáról, problémamegoldó készségéről, empátiájáról, szolgálatkészségéről és csapatszelleméről kellett meggyőződniük a beszélgetésvezetőknek.

Bár az interjúk egy kicsit elhúzódtak, közben mégis érdekes beszélgetések alakultak ki a várakozók között. Ezek befejeztével már csak egy tájékoztató volt hátra, majd énekléssel és imádsággal zártuk az alkalmat.

Végül a 46 jelentkezőből 34-et választottunk ki, akik ezután majd képzésen vesznek részt.

A következő kiválasztást Debrecenben tartjuk, február 12-én. Lesz azonban pótkiválasztás is azoknak, akik már jelentkeztek, de valamilyen oknál fogva nem tudtak megjelenni a korábbi alkalmakon. Ezt az alkalmat február 25-én a Zsinati Ifjúsági Irodán tartjuk, 15 órától.

De nem kell keseregni, ha valaki lemaradt a kiscsoportvezetőségről, akkor is szolgálhat még a Csillagponton rendezőként (jelentkezés a honlapon), regisztrációs segítőként, gyermekkert- és kamaszprogramos segítőként vagy animátorként. Mindezekről hamarosan bővebben olvashattok itt és a honlapon.

Szívküldi – miastanc

2011-02-08T09:30:00.006+01:00

Azt is írhattam volna, hogy brékingnyúz, mert annyira bréking, hogy még fel sem melegedett a kezem a kinti hűvöstől, de Timié sem, aki helyi idő szerint 7.35-kor aláírta az első olyan ívet a nyomdában, amin az új Csillagpont-szórólapok (mit csináltak? mondjuk azt, hogy mintaadó magatartást tanúsítottak). Szóval a mintákat saját szemmel láttuk, sőt, végigjártuk a [cég nevét nem írjuk] nyomdát, ahol B1 és B2-es gépekkel készítik a szebbnél szebb kiadványokat. Ránk vagy ötezerhatszázötvennyolc kis hableány mosolygott, de valószínűleg jóval többen vannak…

A nyomda amúgy nemhogy korrekt, hanem csúcs, alkoholmentesen nyomtatnak (ami nem azt jelenti, hogy a nyomdászlegények antialkoholisták, hanem azt, hogy az eljárás folyamán nem használnak oldószerként alkoholt), és ami a legjobb: az ajtóban egy dán Újszövetség-feldolgozás fogadott minket, borítóján Jézus alakjával. (Unoka) testvéreink a Krisztusban.

Az egyházi vonatkozás nemcsak ennyi – Kriszti, aki kalauzolt minket a gépek között, azt mondta: „A heidelbergi nyomdaiparban ez a Rolls-Royce”, mi hiszünk neki. Öko, meg Jézus, meg Heidelberg. Helyben vagyunk. Amúgy tudjátok, mi az a stancolás, meg hogy a magenta tulajdonképpen nyomdai alapszín?

Azt, hogy milyenek az új szórólapok, khm, szívesen megmutatjuk, hamarosan.

2011-01-17T14:23:00.006+01:00

Az alábbi cikket a Reflapból halásztuk. Kiderül belőle minden, amit a kiscsoportvezetőknek és a kiscsoportvezetőkről tudni lehet, vagy érdemes.

Nélkülük nincs Csillagpont

Kutasy Zsolt, a Lónyay Utcai Református Gimnázium hittan, magyar és kommunikáció szakos tanára őscsillagpontos – elhívását 2002-ben kapta, méghozzá egy ismeretlen telefonálótól, aki a zsinati ifjúsági irodába hívta, hogy részt vegyen többedmagával az első, bodajki református ifjúsági találkozó előkészítésében. A kiscsoportvezetés után csillagszóró, azaz egy csapat kiscsoportvezető összefogója, idén pedig a csillagszórók koordinátora lett – így ő felel mindenért, ami a kiscsoportvezetőkkel és képzésükkel kapcsolatos. A tatai találkozóra mintegy száz csoportvezető jelentkezését várják.

– Csoportvezető voltál Bodajkon. Mit jelent ez a feladat?

– Mindarra, ami elhangzik délelőtt az előadásban, a felvezetésben, a kiscsoportok adnak választ. A tábor minden résztvevője kap egy számot a regisztrációjakor, amellyel egy csoport tagja lesz. Tized-huszadmagával talán sokkal személyesebben kaphat választ a kérdéseire, mintha csak úgy ott ülne a tömeg között a fűben a nagyszínpad előtt, majd utána föláll, és elmegy ebédelni. Ez tetszett meg ebben a Csillagpont-gondolatban, ezért gondolom, hogy érdemes itt dolgozni sokadik éve. Nagyon fontos, hogy itt nem vész el a színpadok és a sátrak erdejében a szó, hanem mindenki egy kiscsoporthoz és egy kisebb közösséghez is tartozik, ahol barátságokat, ismeretségeket köthet. A csoportok legfőbb feladata, hogy vezetőik, akik ismerik az előadót, az előadást, úgy irányítsák a beszélgetést, hogy megpróbálják személyessé tenni azt a bibliai üzenetet, ami az ember mélyét, a lényét próbálja megmozgatni. Ha ez nincs, akkor marad az egész valamiféle fesztiválnak: színpad, karszalag, jövünk, megyünk, aztán elmegyünk, és az egészből csak a nyüzsgés meg néhány jó koncert emléke zsong tovább – de ilyet már lassan bárki tud szervezni. Azonban a konkrét üzenet, az élmény, hogy engem megszólított az Úr, sokkal erősebben megélhető egy kisebb közösségben.

– Te milyen élményre emlékszel vissza?

– Szinte összefolyik már ez a hét év, rengeteg sok jó emlékkel, és olyan is elém kerül, ahol csak csend van. A csend viszont néha nagyon termékeny, erre is jó a kiscsoport. Bodajkon egy szenvedélybeteg beszélt gyógyulásáról… Vallomások jutnak eszembe, és volt olyan, aki Bodajkon felment a színpadra, és elmondta, hogy az élete itt más irányba fordult, és pár év múlva csoportvezető lett ebben a munkában. Ezek a jelzések mutatják, hogy igenis Isten előtt él, gyarapszik ez a tábor.

– És azok a jelek is, hogy a találkozó alkalomról alkalomra látogatottabb.

– 2009-ben, Fadd-Domboriban olyan sok csoport indult, hogy még a kiscsoportvezetőket összefogó csillagszórók is bekapcsolódtak a munkába, még nekünk is jutott csoport, akiket vezetni kellett.

– Hogyan készülnek fel a fiatalok erre a munkára?

– A kiscsoportvezetők felkészítésében nagy szerepet játszanak az olyan felkészítő alkalmak, összejövetelek, ahová meghívjuk a főelőadót, hogy mondja el nekik jó előre, milyen bibliai igékre, témákra építi fel mondandóját, mi az, amire az egészet ki akarja futtatni, és mit lenne fontos az egyes emberek életében lecsengetni, vagy esetleg mivel lehet piszkálni, felháborítani őket azért, hogy utána valamire őszintén tudjanak válaszolni. Ezeken az alkalmakon az előadások mellett közösségépítő játékokat tanulunk – olyanokat, amelyek maguk is önismeretre, egymás iránti kinyílásra, kapcsolatteremtésre, kapcsolatfelvételre valók.

– Milyen embereket kerestek erre a szolgálatra?

– Olyan embereket keresünk, akik tartottak már áhítatjellegű, beszélgetős alkalmakat, és úgy érzik, nem idegen számukra az, ha valaki véleménye nem egyezik feltétlenül az övékkel. A kiscsoportvezetők készek kérdéseket meghallgatni és válaszolni rájuk, kezelni különféle helyzeteket, illetve úgy terelgetni egy tíz-tizenöt fős nyájacskát a téma mentén, hogy mindenkinek a véleményét meghallgassák, de egyben mederben is tartsák a beszélgetést – és akik elmúltak már tizennyolc évesek.

– A kiscsoportos beszélgetés a hagyományos gyülekezeti táborok munkaformája. Miért van rá szükség a Csillagponton?

– Egy gyülekezeti tábornak kicsit más a feladata. Oda javarészt olyan emberek mennek el, akik jól eligazodnak a bibliai és az egyházi fogalmak között, maximum nem hoztak meg egy személyes döntést az életükben, és ebben a döntésben kapnak támogatást azon az egyházias nyelven, amelyet ismernek, értenek. De annak az embernek, aki reggeltől estig csak a kereskedelmi csatornákon él, és szinte soha nem hallott az egyházakról a bulvármagazinok botránykrónikáin kívül, teljesen máshogyan kell ugyanezeket az igazságokat bevinni az életébe. Ha azt mondjuk neki, hogy „térdelj le Jézus előtt és térjél meg”, vagy „a bűneidet lemossa Jézus vére”, nem fogja tudni, mit várunk tőle, holott minden, amit mondtunk, valóság. A kiscsoportvezetők olyan emberekkel is szembesülnek ebben a táborban, akik nem a hagyományos egyházi környezetből jönnek, hanem talán csak kíváncsiak: eljöttek megnézni, hogy milyen egy Csillagpont, ami pontosan ebben több vagy más, mint a hagyományos evangélizációs nyári táborok. Hozzáteszem, én is azokban nőttem fel, és ilyen táborban tértem meg huszonsok évvel ezelőtt. Mi viszont azok felé is szeretnénk kezet nyújtani, akik sosem, vagy esetleg csak valamikor régen kötődtek az egyházhoz. Jézus azt mondja, hogy „menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népeket”. Időnként „zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé, és mindeneknek mindenné kell lennünk, hogy némelyeket megnyerjünk”, mondja más szavakkal Pál apostol.

– Ez nem jár a tartalom elferdítésével?

– Nem az igazság leértékeléséről van szó, mert abban a pillanatban otthagynám a Csillagpontot, amint ilyesmit tapasztalnék. Az evangélium ugyanaz, csak az átvitel módja változik meg, hogy azok is elgondolkozhassanak rajta, akiknek ez nem természetes. Nagyon nagy jelentősége lehet minden eszköznek azok életében, akik becsöppennek közénk, és talán innen jutnak el templomba, bibliaórára, ifjúságira. Ez a reménység ösztönöz bennünket a munkára a Csillagpontban.

Bagdán Zsuzsanna

(Aki szeretne a tatai Csillagponton kiscsoportvezetőként munkálkodni, küldje el a Csillagpont honlapjáról letölthető jelentkezési lapot kitöltve a csillagpont@zsinatiiroda.hu ímélcímre január 27-ig. További információ: csillag.reformatus.hu.)

Mi kéne, ha volna - stábültünk

2011-01-15T16:33:00.006+01:00

Nekivágott a CsP-stáb a nehéz kérdések megbeszélésének – január 15-én ült össze a közel harmincfős csapat, hogy közösen döntsenek olyan kérdésekről, mint például az ez évi regisztrációs díjak, illetve beszámoltak a szervezés állásáról. (Képminőségért bocs, sajnos csak lesifotóra futotta - az üveghegyen túl épp Timi számol be a szervezés állásáról; ez nem mese!)

Szontágh Szabolcs tartott rövid áhítatot a Szentlélek kitöltetéséről, és felhívta a figyelmet, hogy a küldetésünkhöz Isten felől kell közelítenünk, mert így kapjuk meg az ő áldását, és így válhatunk élő gyülekezetté.

Vágjunk a közepébe: szponzorokat keresünk. Kellene például feltétlenül aggregátor, különben nem lesz áram a nagyszínpadon. Szeretnénk a távolról vagy nehezebb anyagi körülmények közül érkezőknek ösztöndíjprogramot indítani, és eszközöket is várunk, akár kedvezményesen is. Persze legfőképpen lelki szponzorok kellenek, akik imában gondolnak ránk, és segítenek, hogy mi is mindig Istenre nézve tegyük a dolgunkat. (Pontosan úgy, egy irányba nézve, ahogy a stáb próbálja tenni, a második lesifotó tanúsága szerint.)

Lesz majd Kerekíts-program. Hogy mit kerekítsetek? Meglátjátok, legkésőbb április közepén, amikor élesítjük a regisztrációs felületet. Bár ez az időpont még elég távolinak tűnik, de elmondhatjuk: voltaképpen egész jól állunk a szervezéssel.

Mi az, ami a hosszas megbeszélésből érdekes lehet a számotokra?

1. Az árak kicsit emelkednek.

2. Támogató programokat szervezünk, hogy senki ne roppanjon bele a kicsit megemelt árakba.

3. Jön a Csík Zenekar, és a helyszínnel is megkötöttük a szerződést.

(4. Nincs aggregátorotok?)

5. A kulturált borkóstolásról kipattant vita már-már a negyedik századi zsinatok hangulatát idézte, Kálvin is a szívéhez kapott, de a CsP-stábban végül nem esett szakadás – fantasztikus ízű és méretű pizzaszeletek mellett végül megbeszéltük a kérdést.

Az ebéd után elcsitultak a kedélyek, és nagy kacagások között álmodtuk meg a CsP-bolt termékeit, aztán elvonultunk munkacsoportonként tanácskozni.

Ami ugyancsak biztos: a református gimnáziumokra hamarosan lecsap a Csillagpont-karaván. Az is valószínű, hogy idén nem lesz több tizenöt fajta reggeli áhítatnál, az pedig biztos, hogy idén is jönnek litván, koreai és tajvani fiatalok a találkozóra. Amit nem tudunk még, hogy honnan lesz aggregátorunk. De majd megtudjuk. Most leginkább még vagy ötven kiscsoportvezető kellene. Hogy mire? Elolvasható a holnapi Reflap ifioldalán. Még pontosan tizenkét napig jelentkezhettek.

Különös Csillagpont-kampány Tatán

2011-01-05T12:01:00.010+01:00

Alighanem a leglátványosabb módját választotta a tatai gyülekezet annak, hogy ország-világ számára egyértelműen hirdesse: 2011-ben kiemelt szerepe lesz a csillagnak. Minden plakátnál és falfirkánál szebb bizonyság az, ahogyan a felújított templomtoronyról messzire fénylik a templom csillaga.

Január másodikán Máté László esperes úr beszélt arról, hogy Jézus a fénylő hajnalcsillag, s hogy a csillagnak mindig fontos szerepe volt abban, hogy az elközelgő Urat hirdesse. Kicsit magyarabbul: a csillag fénye valahol mindig arra utal, hogy az Isten közel van, velünk van.

Többszörösen is átélték ezt a tataiak – már akkor, amikor észrevették, hogy egy vércsepár költötte ki fiókáit a templomtoronyban, amelynek oldalán egy méretes lyuk tátongott. És hamarosan az is kiderült, hogy nemcsak a fémes borítást, hanem a tornyot tartó fa tartószerkezetet is fenyegetően megcsócsálta az idő. Mint a torony október 6-i levétele, mind a december 21-i visszatétele nagy izgalmakkal járt a gyülekezetben – különösen, amikor a tatai refisek az október 23-i műsorukat a felállványozott tornyon adták elő, vagy amikor a riadó besurranó tolvajt jelzett a templomudvarban. Szegény cica, aki beindította a riasztót, valószínűleg a mai napig emlékszik a nyolc megtermett férfira, akik az éjszaka közepén rárontottak a hársfán…

Karácsony után a csillagnak különös jelentősége van, hangzott el az ünnepi prédikációban. Az első ígéret Bálám szaván keresztül érkezett: „Csillag származik Jákóbból…” (4Móz 24,17). A napkeleti bölcseket ugyanúgy csillag vezette ahhoz (Mt 2,1–12), aki a Jelenések könyvében így mutatta be magát: „Én vagyok (…) a fényes hajnalcsillag.” (Jel 22,16) „A református templomok tornyán a csillag mindig Jézusra emlékeztet, és hozzá hív!” – írja Márkus Mihály püspök úr a Reformátusok Lapja január 9-i számában.

Bár az igehirdetés nem tért ki külön rá, mi tudjuk: ez év júliusában nemcsak a templomtornyon, hanem az egész városban igyekszik majd hirdetni a Csillagpont csillaga, hogy Jézus, a fényes hajnalcsillag velünk van, és fénye átragyog a legsötétebb életek egén is, ha hagyjuk, hogy gyógyító szeretetével megérintsen minket.

(Jelentkezzetek kiscsoportvezetőnek. Ennek kevés köze van a tatai templomtoronyhoz, de a felhívás aktuális. Határidő: január 15., letölthető jelentkezési lap itt.)

Egy közülük

2010-12-24T19:54:00.005+01:00

(Az alábbi történet az erdélyi Kőhalomból érkezett hozzánk ma ímélen. Ezt szeretnénk a szívetekre helyezni, arra emlékezve, aki Isten létére vállalta, hogy eljöjjön emberként, hogy megmutassa, hová menekülhetünk a szeretetlenség, a magány, a kétségbeesés utainkat megzavaró, halálra fagyasztó viharaiból. Áldott ünnepet nektek.)

Volt egyszer, hol nem volt, nem is olyan messzi tájon, egy kis faluban, egy földműves család két gyermekkel.

Az édesapa hitetlen ember volt, tagadta Istent és mindent, ami a vallásról, a karácsonyról és más ünnepről szólt. Másokat is próbált erről meggyőzni. Felesége hívő asszony volt és erre nevelte gyermekeit férje minden tiltakozása ellenére.

Egy havas karácsonykor az asszony gyermekeivel együtt templomba ment. Hívta a férjét is, de ő továbbra is elutasította:

„Ha létezett volna Isten és Fia, Jézus, miért küldte volna le a földre ember képében? Ha ő mindenható, miért alacsonyodna le a mi szintünkre? Nem hiszem, hogy ennek lenne valami értelme!”

Így maradt ő otthon, és a család elment a templomba.

A férfi tüzet gyújtott, és a meleg házból figyelte az erősödő hóvihart, ami egyre tombolt. Egyszer csak nagyot koppant valami az ablakban, majd a zaj újból megismétlődött, és ezért kíváncsian kilépett a vihar közepette, hogy nézzen utána a koppanásnak. A felkavart hó miatt semmit sem látott. Bevárta a vihar lecsendesedését, és kiment a ház körül szétnézni. A közeli réten egy vadludakból álló elszédült csapatot látott, akiket utazásukban Afrika felé meglepetésszerűen a földre sodort a nagy hóvihar. Elkábulva, széltől sodortan ütközött két vadlúd az ablaknak és hiába próbálta a pajtába hajtani őket, azok jobban megijedtek és elszaladtak.

A parasztember jószívű volt és szerette az állatokat, ezért elgondolta, hogy pajtájában majd jól megférnek egy éjszakára a ludak, amíg a vihar eláll és folytathatják útjukat.

Kiment és kitárta a pajta két nagy kapuját, azt remélve, hogy majd a ludak meglátják és besétálnak-berepülnek a vihar elől a meleg helyre. De a ludak nem látták a nyitott pajtaajtót, és továbbra is alacsonyan és zavartan össze-vissza repültek a mezőn. Minden módszert megpróbált, hogy figyelmüket a pajtára terelje, de még jobban megijesztette őket. Bement a házba és egy kenyeret felmorzsolt, majd kenyérmorzsából utat rajzolt a hóra a pajtáig, azt gondolva, hogy ez majd segít a ludakon. De azok nem vették figyelembe! Majd a ludak mögé osont, és próbálta behajtani őket, a védelmet és meleget jelentő pajtába. Ez is jobban megijesztette őket.

Magában gondolkodott: „Vajon miért nem értik meg a ludak, hogy az én pajtám meleg és az egyetlen biztonságos hely, hogy a hóvihart átvészeljék?”

Ekkor jött rá arra, hogy a ludak sohasem fognak egy embert meghallgatni és követni, esetleg csak egy maguk közül valót, aki megmentheti őket!

Bement a pajtába, és a ketrecből ölbe vett egy ludat, majd az eltévedt ludak mögé osont, és elengedte az övét. Az nagy gágogással repült vissza a pajtája felé és a többi lúd is követte őt.

Sokáig némán nézte a ludakat és eszébe jutott, amire korábban gondolt:

„Csak egy közülük mentheti meg őket…”

Ekkor jutott eszébe az is, amit korábban templomba menő feleségének mondott:

„Ha létezett volna Isten és Fia, Jézus, miért küldte volna le a földre ember képében?”

A gazdának minden egyből világos lett.

„Ez az, amit Isten értünk tettt. Mi voltunk a ludak, vakok, elveszettek, kétségbeesettek, és Isten elküldte Fiát, hogy megmentsen bennünket, megmutassa a szabadulás útját… Már értem feleségemet is! Ez a karácsony igazi értelme!”

Tekintete megvilágosodott, amikor megértette mindezt. Miközben kint a hóvihar lecsendesedett, az ő szívében is csendesség lett, és békében gondolkodott ezen a csodálatos felismerésen.

Kételkedéssel és hitetlenséggel teli évek tűntek el, miként a hóvihar. Az édesapa térdre esett, és akkor mondta el élete első imádságát:

„Köszönöm, Uram, hogy emberi formát öltöttél, és eljöttél engem megmenteni a vihartól!”

Áldott, gyönyörű ünnepeket!

2010-12-23T11:02:00.004+01:00

Ezzel a képeslappal kívánunk mindannyiótoknak áldott és békés ünnepeket, örömteli találkozásokat!

Borítékolva!

2010-12-20T23:38:00.004+01:00

Alább Pusztai Timi számol be a nagy plakátborítékolásról - képek a Facebookon érhetők el, tessék keresni, lájkolni, követni! (Gonosz Facebookon csak 420 leütés lehet egy állapotfrissítés, így csak itt olvasható Timi teljes írása, igyekszünk webes felületeink harmonizációjára is - amíg ezt mi megtesszük, ti küldjetek egymásnak Csillagpontos karácsonyi képeslapot, amely a Csillagpont hírlevélen indult világkörüli útjára. Mondom, harmonizáció, az kell ide.)

Vannak dolgok, amiket hiába szeretnénk minél hamarabb és minél gyorsabban elintézni, valahogy mindig közbejön valami, ami a megvalósítás útjába áll. Ilyenkor bosszankodunk magunkban és hangosan, miközben sóvárogva várjuk azt a pillanatot, amikor végre pontot tehetünk az ügy végére. Ilyen sóvárgással vártuk azt a pillanatot is, amikor postára adhatjuk a 2011-es Csillagpont plakátjait, szám szerint 42 ifjúsági szervezetnek, 65 közép- és felsőoktatási intézménynek és 1081 gyülekezetnek. Ahogy lenni szokott, nem hiába vártunk, végül eljött a nagy nap és, négy lelkes önkéntes segítségével megkezdhettük a nagy munkát. Az Ifjúsági Iroda tárgyalója egy fél napra a sorozatgyártás mintájára szervezett borítékoló manufaktúrává alakulhatott. Bizton állíthatom, hogy a munkaszervezési stratégiánkat, még maga Henry Ford is megirigyelte volna! Futószalag hiányában, a karácsonyra készítő háttérzene és a jó hangulat segítette a munkánkat. Az eredményt pedig reménység szerint hamarosan saját szemetekkel fedezhetitek fel valamelyik ifjúsági szervezet, iskola vagy gyülekezet hirdetőtábláján. Köszönjük mindazoknak, akik részt vettek a nagy plakátborítékolásban, aki pedig most kimaradt ne csüggedjen, tavasszal lesz még egy plakátkör - ezt borítékolhatjuk! :)

Egyszer volt, hol nem volt....

2010-12-10T14:48:00.017+01:00

A téli hidegek eljöttek, úton vannak a plakátok, megújult a blogfejléc. Ennyi esemény közepette nem ülhetek tovább a forró gyümölcspuncsom mellett, el kell mesélnem, hogy is lett olyan az új plakát, amilyen, valamint hogyan készült új és szépséges logónk. :)

Hol is kezdjem... Még valamikor nyár elején összeültünk a kreatív csapattal, s azon törtük a fejünket, hogyan újulhatnánk meg, milyen legyen az új plakátunk, az új arculatunk, s újból előkerült a logókérdés is. Így hát elhatároztuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy minden meglegyen és minden nagyon jó legyen, készüljön szép új logónk, a témát jól kifejező plakátunk, és arculatunk. Először a logóval kezdtünk foglalkozni. Ezen az ülésen úgy döntöttünk, hogy felkérünk ügyes kezű, kreatív embereket, hogy tervezzenek nekünk szebbnél szebb, ötletes, kifejező, hozzánk illő logókat. Mindez meg is történt, ám sajnos ezeket a műveket most nem tehetem közszemlére, mivel ezek bizony értékes szellemi termékek, így nem lehet őket kiadni, szerencsére ez nem lesz igaz a plakát képekre. No, de vissza a logóhoz. Meg is érkeztek a tervek, ültünk is felettük jó ideig, míg végül egyöntetűen a mi kedves logónkat választottuk. Az új logó születése során fontos szempont volt, hogy jól variálható legyen, hogy a kétévente megújuló arculathoz jól tudjon igazodni, hogy egyszerű, de egyben nagyszerű, jól felismerhető és egyedi legyen. Mi úgy gondoljuk, hogy mindez sikerült. Reméljük, ti is így látjátok. Nekünk legalább annyira a szívünkhöz nőtt már, mint szeretett címerünk. Bízunk benne, hogy ti is így lesztek majd vele.

A logó rövid története után jöjjön a nagyobb szülés. A plakát. Nemsokára minden templomajtón ott lesz a 2011-es CsP plakát, de ha még nem láttátok volna, hát tessék, itt van.

A nyár során már javában foglalkoztunk a plakátkép kiválasztásával is, sőt nem csak válogattunk, hanem készítettünk is. Az alapkoncepció ugyanis az volt, hogy embereket szeretnénk látni a plakáton. Vidám, szép fiatalokat, akik jellemzik a Csillagpont fesztiváljellegét, de a témát is demonstrálják. Sajnos ez a terv nem jött be. Nagy szervezések, fiatalok összegyűjtése, fotós beszervezése után összeállt az első plakáttervünk, amit végül fekete-fehér formában készítettünk el, mert úgy véltük, így kifejezőbb. Bár végül nem e mellett döntöttünk, mégis nagyon szép, bár fáradtságos órákat élhettünk át, s köszönjük azoknak a fiataloknak is, akik eljöttek, hogy segítsenek nekünk.

Sajnos azonban a plakát elkészülte után több kritikát is kaptunk, hogy nem elég ütős a kép, s lássuk be, valahol mi sem voltunk elégedettek, így folytattuk az ötletelést. A következő pár alkalommal azon tanakodtunk, hogy emberekkel a plakáton nem fogjuk tudni a kellő hatást elérni, így a következő lépésben egy elég erőteljes, de meglehetősen vegyes érzelmeket kiváltó koncepció mellett döntöttünk.

A csibe és klopfoló párosról sajnos a legtöbbeknek az erőszak, a klopfoló egyértelmű fölénye jutott eszébe, habár kaptunk pozitív visszajelzéseket is, végül mégis úgy döntöttünk, hogy nem tudnánk mindannyian jó szívvel a plakát mellett állni, így ezt a tervet is elvetettük.

Ezután jött csak a neheze. Újabb ötleteléshullám következett, amely során nagyon sok képet végignéztünk, hogy végül elkészülhessen a mindenki számára tetsző, s egyben az arany középutat jelképező Érintések plakát.

A háromszori fotózás, a csibevadászat, a számtalan e-mail, a fotós oldalak beható tanulmányozása után és a legtürelmesebb plakátgyártó kisiparosunk segítségével megszületett a fenti plakát, amelyre mindannyian nagyon büszkék vagyunk, hiszen mindenkinek az óhaja benne foglaltatik: fiatalos, kifejező, elgondolkodtató, spirituális, és a miénk. :)

Mesterségem címere: néhány szó a logóról

2010-11-30T12:18:00.019+01:00

Adventi elmélkedésünkben arra gondoltam, hogy milyen jó várakozni, várakozni mondjuk a Csillagpont-plakátra, vagy úgy egyáltalán bármire, ami örömmel tölt el minket, mert tudjuk, mire várunk. Valami ismerősre, valami kedvesre.
Az idei plakátokon is ott ágaskodik a jól ismert, kedves Csillagpont-címer, és még valami: a Csillagpont logó.
Hogy a kettő nem ugyanaz, sőt, ilyen gyökeresen különbözik? Mi ennek a magyarázata?

Egy kis logótörténet

Nem a 20-21. század vívmánya, hogy tömör képi ill. párszavas üzenetekben kommunikálnak egymással az emberek – már babiloni, maya, asszír és kínai eleink is használtak kis képeket, piktogramokat mondanivalójuk tolmácsolására, hogy az egyiptomiakról ne is szóljunk. Szó és kép, kép és szó, logo és ikon – ebből a két elemből áll össze az, amit ötven éve még emblémának, ma már logónak hívnak.

A logó arra való, hogy jól felismerhetővé tegyen egy szolgáltatást – például a gyerekek, akik még normális hóembert sem rajzoltak még, már felismerik az autóból a bűvös, sárga M betűt, és addig nem hagyják abba a könyörgést, amíg arra nem kanyarodtok velük (forrás: saját gyermekkor). Fontos az, hogy a logó egyszerű, letisztult és jól felismerhető, egyedi forma legyen – az aprólékosan kidolgozott emblémák bizonyos távolságból légypiszokká avanzsálnak, a túl általános logók pedig könnyen összekeverhetők más cégek jelzéseivel, így komoly csalódást okozva.
A 13. században az aranyművesek kezdtek el jeleket ütni az általuk készített fémekbe – egyesek szerint innen indult a logó története. Ebben az időszakban a papírmerítők is levédték munkájukat: így került a vízjel a munkákba - ami olyan hiteles is tud lenni, hogy egészen egyértelmű átveréseket is elfedez, ugye. A címerek is előképei voltak a logóknak.

Az egyik első kereskedelmi célú logó egy gramofon előtt üldögélő kutyát ábrázol, Nippert, aki „mestere hangját” hallgatja. Bár vele kevéssé rokon a Csillagponté, ugyanis a kereskedelmi cél itt most nein bizonyított.

A logók típusai

Vannak funkcionálisan okés logók, és vannak kevésbé okésak – de nemcsak funkcionális szempontból különülnek el. Természetesen a két komponens – kép és szó – különféle kombinációkban jelenhetik meg. (Vigyázat, reklám helye – logók következnek, sajnos türelmetlenségem miatt csak hiperhivatkozással, a képfeltöltés ide katasztrófa.)

Az ikonikus logóban egy forma hordoz szimbolikus értéket (pl. a Kiváló Áruk Fóruma háromszöge, mint egyfajta minőségpiramis). Ez a forma lehet egyenesen és őszintén szimbólum is, amely mindenki számára ugyanazt jelenti (pl. vöröskereszt) vagy szimbolikus értékű grafikai logó (pl. a KFC-atya képe).

A szöveglogóban a cég neve (névlogó) vagy a név rövidítése (rövidítéslogó) működik, a jellegzetességét pedig a betűtípus adja (pl. McDonald’s).

Léteznek persze vegyes logók is, ahol a képi szimbólum és a szöveg írásmódja közösen válnak jellegzetessé, felismerhetővé (pl. Pepsi logó).

Milyen a jó logó?

Jól olvasható cégnevet tartalmaz, hangsúlyos a szöveg. A logó kevés, élesen elkülönülő színt tartalmaz, tiszta formákból épül fel. Fontos a variálhatóság, hogy az alapformából minél több mindent meg lehessen alkotni – egészen káprázatos például az Apple variálhatósága.

Aki más magyarázatrara vágyik...

Van egy portál, akik szerint a logó nem más, mind DJ Bobo otromba hatalomátvételi kísérlete a Lego birodalommal szemben, és hogy a logo nem más, mint schwitzerdutschül a lego. Reméljük, ebben a ferdítésben mi nem követjük a helvét mintát, és a logónk valóban logóvá, jól felismerhető szóvá válik...

Plakátok, végre

2010-11-23T11:31:00.003+01:00

Jönnek a téli hidegek, de örömmel jelentjük, a Csillagpont-szervezők - legalább is a kezeik - nem fáznak (ég alattuk a munka). Kifejezetten szívmelengető eseménynek mondható az is, hogy koordinátorunk, Pusztai Timi a múlt héten számolt be a szervezés állásáról a zsinati atyák előtt.

Ma pedig megjött a sürgős ímél, hogy elkészültek a plakátok (még melegek) - vagyis hamarosan számotokra is kiderül, milyen is az ez évi Csillagpont féltve őrzött arculata! Egy biztos: templomajtó-kompatibilis. A többit döntsétek el ti.

(Ahogy az sem marad titok e blog hasábjain, hogy milyen alternatívái voltak a kiválasztott arculatnak - a no comment-állapotot, reméljük, sikerült majd megtörni velük.)

Persze nemcsak a plakátok készültek el, a programtáblánk első verzióját már megrajzolta Döny az ifjúsági irodán, amelynek árnyékában már több nagy

sikerű beszélgetést is tartottunk.

Győzelmi jelentés eddig, a plakátborítékolásról fényképes bejegyzéssel adunk majd hírt.

Csillagpont, újratöltve

2010-11-09T19:57:00.006+01:00

Készülünk!

Hamarosan megújul a blog fejléce, és nemsokára becsomagoljuk a Csillagpont-plakátokat, hogy szétküldjük őket széles ez országba, hogy minden református templom ajtaja

hirdesse: 2011-ben is lesz Csillagpont, nem is akármilyen...

Az elkövetkezendő hónapokban főleg itt, a blogon olvashattok a szervezéssel kapcsolatos információkat - a honlap teljes díszbe öltöztetéséhez, ahogyan a legutóbbi CsP előttig, még szükségünk van egy kis időre. A régi honlap viszont elérhető a nosztalgiázni vágyóknak, itt.

Addig is, amit tudni lehet a következő Csillagpontról (kiféle-miféle az új koordinátor, illetve milyen a leendő helyszín), elolvasható ezen a linken, illetve még itt is.

Persze azért, hogy valami frisset és fogyaszthatót is olvassatok, a következő bejegyzésekben részletesen beszámolunk majd a szervezés állásáról, a leendő arculatról - illetve mindarról, amit megkérdeztek. Szóval kommenteljetek, kérdezzetek, mi pedig válaszolunk. Becsszó.

Mi már a harcvonalban - éjjeli őrjárat

2009-07-22T01:29:00.004+02:00

Lényegi infó így, hajnalok hajnalán - tök szép galériánk van a honlapon, tessék megnézegetni.
Tábort nyitottunk, bár az előkészítő napokon is már kitettünk létszámban és munkaintenzitásban egy komplett úttörőtábort - bár mi nem úttörők, hanem útkészítők szeretnénk lenni, elsősorban.
Persze van az útkészítés nemszeretem-formája, amiről leginkább azok a rendezők tudnának mesélni, akik autósokat és sátrazókat voltak kénytelenek folyamatosan elzavarni a tűzvédelmi és egyéb utakból (a küldetés fedőneve: takarítás, az adott reakciókról pedig még nem érkezett szerkesztőségünkbe nyilatkozat...)
A nyitó áhítaton talán azok a reggel még kétségbeesett nyaralók is megnyugodtak, akik sorban jöttek a Metallicával és Rammsteinnel hangfalakat melegítő nagyszínpadosokhoz, hogy egész héten ezzel a hangerővel kell-e ezt a zenét hallgatniuk - bízunk benne, hogy rossz értelemben nem zavarjuk a környező lakók nyugalmát, vagy nem olyan kiváló koncertekkel, mint a mai Misztrál vagy Fugato volt.
Nyilván másrészt nagyon áldásos lenne minél több, az Igére nyugtalanul figyelő, Isten minden értelmet felülhaladó békességét kereső emberrel találkozni.
Mivel hajnali kettő lesz mindjárt, és holnap (ma) is nap van, ezért most a hosszas képvadászattól eltekintünk - vizuális olvasók vigasztalódjnak a fenti linkkel; mi pedig halkan halálra kacagjuk magunkat a bármin e hajnali órán, hálát adva az Úrnak, hogy a fáradtsággal egyenes arányban növekszik a vicces dolgok száma a dolgozók környezetében.

Mindazonáltal önkéntes Csillagpontért imádkozókat most is keresünk, várunk, fogadunk.

- azért jönni is tessék, talpalatnyi helyek még akadnak bátor embereknek.

Napsütés

2009-07-16T13:11:00.006+02:00

Az időjárás-előrejelzést figyelve egyre biztosabban állíthatjuk, hogy a két évvel ezelőttihez hasonló, pazar napsütés vár majd minket Fadd-Domboriban, és ki is tart a hét végéig.

(Forrás: koponyeg.hu)

A sajtós-honlapos csapat munkájára visszaemlékezve mondhatom, hogy sülve-főve együtt voltunk a médiasátorban. :)

Ha akadna még egy jószívű támogató - vagy tündér, esetleg aranyhal -, aki a csapat mostani eszközigénye felől érdeklődne, attól bizonyosan ezt kérnénk az idei Csillagpontra:

Lesifotók!!!

2009-07-15T20:09:00.006+02:00

Bepillantottunk a Május 22. kiállítás kulisszáiba! Az Ifjúsági Iroda nagy, nehéz ajtaja mögött az adminisztrációtól kezdi elrabolni a nyílt vizet a mindenféle kreatív munka - úgyhogy az aktahalmazok helyén egyre több vászon, textifesték, papírfecni, és ez a furcsa képződmény, ami a Május 22. kiállítás képanyaga - egyelőre fekete-fehérben, és kicsiben.

Persze nagy már az öröm, ahogy a mellékelt ábra (ábrázatok - Ricsi és Balázs) is mutatja (mutatják) - végre összeállnak a képsorok, tablók - egy csodálatos és színes kiállításon járhatjátok körbe az egységes Magyar Református Egyházat.

És bizony, ennyire közel van már a Csillagpont -

egyelőre lelki szemeink előtt, 2D-ben, de hamarosan, ó, jaj de hamarosan már 3D-ben is...

Utolsó hét

2009-07-14T21:36:00.010+02:00

Nyisd ki rózsám kapudat - hét nap múlva a Csillagpont is kinyitja az övét. (jaj, jaj, jaj)

Kezd állandósulni az az állapot az ifjúsági irodán, hogy a székeknek este tizenegytől reggel kilencig még arra sincs idejük, hogy rendesen kihűljenek; a meghosszabbított nappali üzemmódban ugyanis izomból tolják rajtuk az adminisztrációt, a szövegszerkesztést, a mindent. Persze az a 20 önkéntes irodista, aki a finishben ennyire szem előtt teper, csak töredéke annak az ötszáz (!!!) önkéntesnek, aki majd élesben, Fadd-Domboriban szolgál majd.

(Teccenek vágni, hogy minden ötödik csillagpontos önkéntes? Azért ez megdöbbentő, és hálaadásra méltó dolog.)

Ami már biztos: Debrecenben már nyomják az ének- és programfüzetet - utóbbiban, ha hibát is találnátok, ne említsétek senkinek, mert sosem tudhatjátok, hogy ki töltött vele éjszakákat...

Az utolsó utáni pillanatokban megkezdett világmegfordítások hetébe léptünk, amikor a legkülönfélébb munkákat kell elvégezni - a százegynéhány kiscsoportvezetős füzet tördelését Worddel (respekt!), majd összetűzdelését (tangóra, hogy pezsegjen az éjcakai műszak), hírek és felhívások írását a honlapra, és néha vetünk egy kis költséget is. Illetve vetnek a fiúk.

Persze ezekben a pillanatokban (az utolsó utániakban) jut mindenkinek minden eszébe - így van ez rendjén.

A pénteki napra teljesen megteltek a fedett szálláshelyek - ezen a napon öntik ez az előadók mellett a kiemelt vendégek is a helyet; püspökök Csillagpontos álruhában, például.

Aggasztóan apad a Duna-holtág, ez erősen kedvez a szúnyogoknak, lesznek annyian, mint égen a csillag... Ne hagyjátok otthon a szúnyogriasztót! Itt a fővárosban csak cserebogarak verik fel az éjszakát, ott majd a kis vérszívók el se engedik majd csendesedni. Hát ezért nem lesz szervezett véradás a Csillagponton!

Van hát miért imádkozni.

Essetek hát neki.

Nagyon ránk fér.

(marhajó képeket válogattam, de csak a HTML-kódja jelenik meg - bocs. Amint rájövök, mit csinálok rosszul, feltöltöm, addig kommentben tippelhettek, mi nem működik...)

(p.s. Aha - 8 óra alvás után én is rájövök, hogy HTML-nézetben szerkesztettem - tegnap éjjel ez nem jutott már el a tudatomig. Ránk fér az az ima.)

Horul a szurok, vagy mi

2009-07-09T17:58:00.008+02:00

A Csillagpont honlap csevegőjében úja és újra ujjongó bejegyzéseket olvasni – jó látni, hogy így örültök a napok fogyásának. Beléptünk a belátható időn belülre: nektek tizenkettő, az építőbrigádnak tíz nap múlva megkezdődik a Csillagpont-életérzés. Addig meg ami lehet, összetorlódik, elromlik, felrobban, megbetegít, hogy igazán izgalmas legyen a mi ki-fel- összekészülésünk is.

Kicsit úgy tűnhet, mintha csak kamuznánk már hosszú hónapok óta, hogy hűmicsoda kőkemény meló folyik itt most a CsP előtt – és belátom, ehhez az időszakhoz képest (alig két héttel a találkozó előtt) valóban viccnek tűnik minden eddigi munkálkodásunk.

Újabban az ifjúsági irodán nagy az élet – laptoperdőben netbetyárkodnak az önkéntes adminisztrátorok reggeltől éjjelig, születik a programfüzet (a szegény tördelőnk hamvaiból, kábé), összezavarodnak tőlünk a bankautomaták – bár az összezavarodás általános jelenség. Volt olyan előadója a CsP-nek, aki már június 23-án meg akarta tartani a helyszínen a programját...:) Csodálkozni márpedig semmin nem szabad, teljesen komoly furcsaságok válnak hamarosan természetessé – például a múlt megelevenedő vitézei. Hogy miről beszélek? Majd meglátjátok…

Ma volt a Tolna megyei sajtótájékoztató, hamarosan a budapestin is túlleszünk. Nem mintha a sajtót annyira nagyon tájékoztatni kéne, a református sajtó eheti száma például a mi blogunkat találta meg magának.

Nemsokára meghirdetjük az „Aludj egy szervező helyett!” akciót. Az önként jelentkezőknek a napi nyolc helyett tizennégyet kell aludniuk, hogy ebből hatot felajánlhassanak egy tetszőleges szervezőnek. Szerintetek segít majd? Ha nem akartok helyettünk aludni, akkor viszont imádkozzatok értünk, hogy Urunk áldja meg gazdagon botladozásainkat – hiszem, hogy segít annyit, mint az az áhított hat óra alvás.

A CsillagBringa-hadművelet

2009-07-06T18:17:00.005+02:00

Nyeregbe, bringások - az alábbi beszámolót a CsillagBringásoktól kaptuk, akik a közelmúltban tartottak terepbebicajozást, hogy minden aggódó kétkerekes, illetve az ő (remélhetőleg) négykerekes hozzátartozóik megnyugodhassanak: ilyen téren nincs lehetetlen! Sőt, ők gyorsabban leértek Fadd-Domboriba, minthogy a beszámolójuk eljutott volna a postafiókomtól a blogig - szóval elég gyorsak, én meg elég lassú vagyok... Nekem is most kéne izomból tekernem, mint sok munkacsoporttagnak - áljon itt bátorító példaként a két srác, aki megcsinálta!

A Csillagbringa lelkes szervezői a múlt hét végén kíváncsiságból, és talán mert kötelességüknek érezték, hosszú útra indultak. Budapestről Fadd-Domboriba tekertek, és közben tudományos módszerekkel vizsgálgatták, hogy milyen anyagból készülnek Magyarországon az utak, milyen időközönként (és milyen gyorsan) haladnak el mellettük az autók, és feltették a kérdést: egyáltalán megtehető-e százötven kilométer két nap alatt? Jelentjük: SIMÁN!

Örülünk, hogy sikerült olyan utakat találnunk, amelyek egyrészt nem veszélyesek (azaz nincs nagy forgalom), másrészt gyönyörű és változatos tájakon visznek keresztül. Hogy mit láttunk? Láttunk macskaköves kerékpárutat, Csepel-szigetet, ráckevei kacsát, egymás hátát, napraforgómezőt, Dunát, sok templomot, sok autót és néhány bringást is, jó és rossz minőségű gátat, mobil kerékpárszervízt, sok felhőt, hidat és kompot is, és láttuk Gerjent, Faddot, és a Csillagpont helyszínét, Domborit. És találkoztunk Isten gondviselő szeretetével is, amikor Frodo Tolnán, a vasútállomás előtt kapott defektet, így csak körülbelül csak 500 métert kellett tolnia a bringáját. (Mi az az 500 méter 150 km-hez képest?)

Több képet itt találhatsz: http://picasaweb.google.hu/csillagbringa/2009CSBProbaut?feat=directlink

Mindenkinek bátran ajánljuk, hogy tekerjen a Csillagpontra!

Fodor és Szabó Istvánok

Csillagbringa szervezők

Stáb, nemcsak tévés

2009-07-04T23:23:00.009+02:00

Amikor szemem a Csp honlapján lévő visszaszámlálóra vetem, kicsit mindig megáll bennem az ütő. Már csak 17 nap - és hány éjszaka! Néha arra gondolok, hogy a Paksi Atomerőmű helyett, mellett jó szponzor lehetne egy energiaitalokat gyártó cég is, akiknek sok szervező lehetne kiváló reklámarca ezekben az időkben...
Ha már stábtag-arcokról van szó - volt ilyenből öt, akik nemrégiben az egyik kereskedelmi csatorna reggeli vallási műsorában nyilatkoztak a Csillagpontról. Hála a Fennvalónak a megadott bölcsességért, és a sminkes hölgynek, aki jófajta malterral töltötte fel a szemek kialvatlanságát jelző árkokat - volt olyan nyilatkozó, akire egy jó betonkeverőnyi kellett, hogy embernek lássék...
(megjelenésünk időpontjaról időben tájékoztatunk, egy megjelenés július 20-án biztosan lesz, a Szívvel lélekkel műsorban - aki megtalálja, megnézheti:)
Pörögnek az események, az Ifjúsági Irodán reggel nyolctól este tízig szinte minden nap kőkemény munka folyik - egyre több önkéntes irodista bevonásával. Ahogy egyik szervező a mai stábülésen mondta: elkeztdük kapni a fentről küldött ajándékembereket - és igen, itt is ennek az ideje, felülről jövők nélkül nem bírjuk, a magunk erejéből.
A mai napi stábülésen résztvevők arcára sem ártott volna ama sminkes hölgy jótékony ecsetje, mert bizony az utolsó két hét fele közeledve a legdrasztikusabban az alvással töltött órák száma csökken. Bölcsföldi András áhítatában a Habakuk 2, 1-4 alapján mégis megerősítő üzenetet kaptunk: jönni fog a segítség, az erő, Isten beteljesíti terveit. (Jönnek a befizetések is? Határidőközelben vagyunk...)
Zanzásítva a mai napot: most nagyon meg kell fogni egymás kezét, és megállni a saját magunk által feltett kérdéssel szemben: honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy Istenre bízd a lépést, amit meg kell lépned?
Például azt, hogy csupa olyan ember jöjjön a Csillagpontra, akiknek jól állnak azok a pólószínek, amiket a mai napon a stáb kiválaszott. A minta ugyan nem az lesz, ami most ide beszúrásra kerül, de akár lehetne is - ha gondoljátok, lelketekben öltözzétek fel ezt, és könyörögjetek velünk azért, hogy Isten készítse az utat, az üzenetet és a szíveket a mindjártittvan-találkozóra!

Anyaszentegyház

2009-06-24T23:45:00.005+02:00

Gyors kimutatás készült ma a Csillagpontra jelentkezők életkorának nemek szerinti eloszlásáról.

Mit is mondhatnék? Srácok! Gyertek Csillagpontra! Szüret! ;)

Vivát!

2009-06-12T14:41:00.004+02:00

... és hála a gyors és szakavatott kezeknek, a honlap újra él!

Reméljük sikerült jól rátok ijeszteni a 2-3 napos csenddel, és mostantól hosszú, tömött sorokban fogtok regisztrálni, különösen rendezőként, hogy Ti is segítsetek a hasonló jellegű apró(nak éppen nem nevezhető) technikai gikszereket kiküszöbölni -minderre maradt három, azaz három napotok, újabb kéthetes határidő-hosszabbításra a szervezőknek már nincsen módjuk.

A holnapi stábülésről részletes tudósítást olvashattok majd itt - addig is csillagot virágzó jókedvet kívánunk nektek a hétvégére, ebben a furcsa koratavaszi nyárban, remélve, hogy ami eső le akar esni, az leesik most, és majd a Csillagpontra ragyogó, igazi nyári időt kapunk Urunktól - bár kétségtelen, a szakadó eső nagyobb bátorságpróba lenne, és közösségvállalás lutheránus testvéreinkkel, akik tavaly nem keveset kaptak a hűvös áldásból Kőszegen...

Ha így, hát így - őrizz hamis tudománytól

2009-06-11T10:27:00.001+02:00

Mint azt láthatjátok, a Csillagpont honlapja pár napja nem elérhető - egy automatikus támadás kezdett ki velünk, így most egy pár napig rádiócsend van a honlapon (örömünk, hogy feltehetőleg nem egy gonosz ateista programozó esett neki a CsP-honlapnak, hogy szétverje azt bitről bitre, bár akkor legalább megkérdezhetnénk tőle, hogy ő honnan vette ehhez a bátorságot - az automata programot, sajnos, nem vonhatjuk felelősségre, és meg sem bocsáthatunk neki...) A kreatív csapat tagjai már dolgoznak a hiba elhárításán.

És ki tudja - talán ez a munkaképtelenség is áldássá válik, de bátorságpróbává mindenképpen, számunkra, és számotokra is.

Az automata támadásra válaszul elkészült egy Csillagpont-spam is, amivel elárasztjuk a Kárpát-medence magyar reformátusokkal bármilyen kapcsolatban lévő (szomszéd, szembeszomszéd, padtárs tulajdonában lévő is!) postafiókjait. Ha véletlenül megkapjátok, bátran zavarjátok tovább minden ismerősötöknek, barátotoknak. A regisztrációs felület ugyanis túlélte a támadást, és a csillag.reformatus.hu/reg címen hozzáférhető. Nem bánnánk, ha a csodaszép honlapunk tetszhalott állapota cselekvésre és jelentkezésre serkentene minél többeket, pl. rendezőjelölteket, akiknek még mindig él a munkára jelentkezés lehetősége, amelynek alant több blogbejegyzést is szenteltünk.

Azt is láthatjátok, hogy a megszokott minimálszerkesztésnél kicsit kevéssé igényesen kivitelezett blogbejegyzést láthattok, köszönhetően a szerkesztőfelület bizonyos hiányosságainak, vagy csak e sorokat író hatványozott ügyetlenségének. No sebaj. Nehézségeink ellenére a munka folyik, szombaton újabb stábülés várható - reméljük hamarosan helyreáll a munka, a rend. Még ha az elektronika és az informatika nem is komázza túlzottan a Csillagpontot...

Talán képtelen kérés…

2009-05-26T23:38:00.004+02:00

Markos legények, leányok, gátra!

Amint azt a szemfülesek már észrevették, vészesen közeleg egy újabb határidő a CsP életében (a programfüzet anyagainak összeszedése mellett, nyilván) – a rendezők jelentkezésének határideje.

Nincsen Csillagpont Urunk megváltó és egységre hívó szeretete, de rendezők nélkül sem. Nemrégiben Debrecenben az Alkotmányozó Zsinaton is a rendezvény lelkei a „SEGÍTŐ” feliratú pólóban dolgozó fiatalok voltak, akiknek mindig volt egy mosolyuk a segítséget kérőknek, útbaigazító szavuk, sőt, biztonsági feladatot is elláttak. (Ezúton is jelentjük, minden tiszteletünk az övék, amiért lelkesen bírták a több ezer református között a rekkenő hőségben a szolgálatot!)

Talán páran az éltesebbek közül még emlékeznek a Kölyökidő című tévéjelenségre, ott is egy vörös hajú fiúra, aki az egyik adásban azt üvöltötte: „Hol van a rendező? Csináljon rendet!” Most a Csillagpont szervezői nagyon számítanak olyan lelkes fiatalokra, akik – lehetőleg minél többen – elvállalnák a rendtartás feladatát. Ugyan nekik nem „SEGÍTŐ” felirat, hanem megkülönböztető mellény jutna (meg nyilván emiatt sok segítségkérés), de a sok munka mellett plusz idő is, amit a bájos Fadd-Domboriban tölthetnek, ugyanis a rendezők számára a munka a helyszínen már július 19-én megkezdődik!

Négy nap van hátra a jelentkezések leadásáig (május 30.), ne hezitálni tessék, hanem nagy tömegekben munkára és a Csillagpontra jelentkezni – minél többen teszitek ezt, annál színesebb lesz a rendezői stáb, és annál nagyobb rá az esélyetek, hogy pont nem lesztek szolgálatban azok alatt a programok alatt, amiken szívesen részt vennétek - bár erre a rendezők koordinálói amúgy is különösen figyelnek... (Sajnos a szék csak illusztráció, és nem is a rendezőre, mint filmrendezőre gondolunk elsősorban - de hisszük, hogy minden szolgálattevő megérdemelné, hogy hasonlóan csinos székben pihenhesse ki rendezői fáradalmait!)

Debrecenben csődültünk

2009-05-24T15:57:00.005+02:00

Ahogyan azt a Csp honlapján ígértük, megpróbálunk mesélni a május 22-i debreceni hálaadó ünnepen megesett Csillagpontos eseményekről, nevezetesen a flash mobról, amiért együtt izgultak azok, akik kitalálták, azok, akik eljöttek Debrecenbe, hogy megvalósítsák, és akik otthonaikban, vizsgára készülve szorítottak, hogy elég ember jöjjön össze a híres Csp-s Kálvin-csillaghoz.

Jelentjük, ifjú kálvinistáknak villámgyors csillagkészítésből ötös, a sokból különösképpen is kettőnek: Hámori Ádámnak, a Csp koordinátorának, és Kalocsai Ricsinek, a fotósnak, aki élete kockáztatásával (és tényleg, hiszen olyan háztetőre mászott fel, ahová nem lett volna szabad, és ahelyett, hogy jó fotókat lőtt volna, majdnem őt lőtték le a tetőről a meglepett biztonságiak) örökítette meg az alakzatot. (a fotón nem azt mutatja, hogy hova lőjenek!)

Nem volt tehát egyszerű dolguk a szervezőknek – a helyszín az egyik legforgalmasabb volt az Alkotmányozó Zsinat színterei közül. Pár perccel a kijelölt időpont előtt még csak 1-2 Csillagpontos lézengett a tett helyszínén, akiket egy kedves médiás hölgy jól kameravégre is kapott, de ő sem tudta elijeszteni a többieket – megadott időre Ádám határozott vezényletével össze is állt a csillag.

Hogy hányan is álltak az alakzatban? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, a mellékelt fotón megszámolható – mindenesetre elegen ahhoz, hogy meglepetésként hassunk környezetünkre, és hogy legurítsuk a nagy követ koordinátorunk szívéről. Nem utolsó sorban nyilván jó és szokatlan reklám is lesz a CsP-nek ez a megmozdulás – nem az egyetlen az ünnepi nap folyamán. Kidolgozásra került ugyanis gerillamarketingünk új módszere Jancsi és Juliska nyomán: egy nagy, kihasadt dobozból látszólag véletlenül nagymennyiségű CsP-s könyvjelzőt szórunk el a földön, forgalmas helyen, a CsP-sátor felé tartva. Ezzel több embert képesek leszünk rábírni arra, hogy kövesse a kihasadt dobozzal közlekedőt, és így a sátorig jutván információt szerezzen a Csillagpontról, illetve hogy a könyvjelzőket felszedve a dobozos ember után rohanjon – persze a módszer még további újragondolásra szorul…

Üzenetünk mára

2009-05-20T09:14:00.003+02:00

Írhatnánk most egy csomó mindent, például hogy hogy áll egy szervezési vita a kultúrált borfogyasztásról, hogy pénteken milyen korán kell kelni ahhoz, hogy a Dunántúlról átérjünk Debrecebe (ugyejöttök?), de mindez ma mindegy, a mai nap legfontosabb üzenete:
MA
ÉJFÉLIG
REGISZTRÁLHATTOK
KEDVEZMÉNYESEN
!
Ennek fényében cselekedjetek gyorsan és hatékonyan - sarkallva minket is erre :)

Requiem for a squirrel

2009-05-18T17:57:00.009+02:00

In memoriam Sciurus vulgaris (mókus), amelyből a fadd-dombori üdülőtelepen nem kis számú populáció él - nem véletlen volt hát blogolásunk kezdeti stádiumában rágcsálómániánk, bár arra nem merünk megesküdni, hogy tudatos is volt-e ez, illetve hogy tudatában voltunk annak, hogy leendő sátorhelyeink felett sok-sok hasonló kedves kis állat ugrándozik. Ha hagyják.

In memoriam szegény kis mókus, aki nem volt tudatában annak, hogy Csillagpontos terepbejárók autója elé NEM lépünk soha, semmilyen körülmények között ki. (Lehet, hogy meg akart akadályozni minket, hogy elérkezzünk a gyermektáborig? Egy ügynökmókus? Egy bizonyos: ráfért volna egy-két nap a Csillagponton, hogy ne keverje össze a bátorságot a botor vakmerőséggel...)

Bizony, nemrég terepbejárni voltunk a meseszép Fadd-Domboriban. Bizony, volt ennek halálos áldozata, több is, mint egy mókus. Jóval több. Szerencse, hogy a szúnyog nem védett állat, mert akkor tán bajban is lennénk az elhullott egyedek számát tekintve.

Hogy ki szerezte a terepbejáráson a legtöbb "pirospontot"? Kik voltunk ott, mit láttunk, hol állunk? Hamarosan, a bővebb képanyag birtokában elmeséljük, töviről hegyire - addig meg tessék a Reformátusok Lapját keresni, abban már benne vagyon, mi volt és hogyan.

Közeleg a kedvezményes jelentkezés határideje, vészesen és visszavonhatatlanul (május 20). Száradnak már a Csillagpontos pólók a környezetetekben? Ugye erről tudtok, jöttök? Szeretnénk, ha minél többen találkozhatnánk, minél többőtökkel! Tegyétek meg tétjeiteket, vonatjegy-vásárlásra és regisztrációra fel - ne csak résztvevőnek, segítőnek is jelentkezzetek a CsP-re! A legtöbb munkaterületen elkéne pár friss koponya, láb, szív, kéz. Utóbbi párban, összekulcsolva. De máshogyan is.

Megbeszélés előtti csend

2009-05-12T17:29:00.008+02:00

Ez is eljött - a munkacsoportok egymásnak adják az ifjúsági iroda jól hangszigetelt ajtajának a kilincsét, ami ettől már szinte forró. E percekben épp egy új munkacsoport születésének hangjai szűrődnek ki a nagy, fekete ajtó mögül: a családosokkal, gyermekekkel foglalkozó munkacsoport lázasan egyeztet. Vajon miről lehet szó? Egy biztos: most már nem érheti a szervezőket olyan panasz, hogy nem készülnek eléggé a gyermekes családok fogadására.

Amint a "gyerekesek" elhagyják az irodát, a kulturális munkacsoport csap le a teremre, hiszen itt van elhelyezve az az egy egész könyvespolcot elrejtő, hatalmas, papír alapú Excel-táblázat, amin a csoport tagja nyomon követik a felkérések alakulását. Különösen fontos (az itt egyelőre még meg nem jelenített) színszimbolika: a gyümölcsérés folyamatát követik a zöld -sárga- narancs-vörös cetlik, jelezve azt, hogy a felkérés éppen melyik stádiumában áll. [kémeink jelentik, jól áll, sárgul már, de vannak olyan programok, amik kimondottan harapáskész állapotban vannak...]

De ha már harapáskész, akcióérett programra vágytok, mondok is egyet: május 22-én Debrecenben nagy ünnepre készül a Magyar Református Egyház: nevezetesen arra, hogy közös alkotmánya ratifikációjával megszülessen a Magyarországi Református Egyház és a Trianon által elszakított egyháztestek egységesüléséből. Ez alkalomból hetedhét országra szóló ünnepelésre hívnak mindenkit, különösen azokat a fiatalokat, akik nem ódzkodnak egy különleges akcióval is üdvözölni az egységesülést.

Ez a különleges akció nem lesz más, mint egy flash mob, a Csillagpont-csődület. Mi ugyan nem póréhagymával fogunk integetni, és nem fejjel lefelé fordítva fogjuk olvasni a Reformátusok Lapját, de mindenképpen szeretnénk ott lenni, és egy hullócsillag sebességével és szépségével köszönteni az ünnepséget, az egységesülést. Mindezt hogyan?

Gyertek el Debrecenbe egy Csillagpontos pólóval május 22-én, szerezzetek egy programfüzetet, és megtudjátok!

Ó, ió, ció

2009-05-11T15:26:00.007+02:00

Ímé alamuszi macskánk tetszugrása, kedves blogolvasók. Szombaton stábültünk, korlátozott létszámban ugyan, de mindenképpen igen hatékonyan – Pecsuk Ottó hirdette az Igét a Mk 8,22–38 alapján.

„Ez egy olyan műfaj (mármint a CsP-stábülés –a szerk.), ahonnan nem lehet elkésni” – mondta valamelyik jókedvű szervező a találkozó kezdeti, informális részében; ezzel ellentétben az igehirdetés egy vissza nem térési pont elhagyásáról beszélt, ami földrajzi határ is, de a tanítványok türelmének határa is. (Ahol tán most kicsit a szervezők is vannak – most vagyunk ott, ahonnan nincs visszaút.)

Jézus a történetben, mint egy ókori hadvezér tette volna, rövid útravalót ad a csatához, amely felé indulunk. A Messiás győzedelmes felkent, aki az Emberfia is – Jézusé minden hatalom, mégis felvállalja a legalávalóbb rabszolga büntetését. Ez az ellentmondás van jelen a hadvezéri üzenetben is, amit Jézus azért ad, hogy felkészítsen a túlélésre és a győzelemre: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, az megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,34–36)

Törj előre, mert ez megfagyasztja az ellenfeled, és esélyt ad – az egyetlent.

Jézus is így tört előre azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Ő is most a bátrakra, esztelenekre számít. És valóban, itt válik igazzá, amit jókedvűen, tréfálkozva mondott az egyik kollega: ez egy olyan műfaj, ahonnan nem lehet elkésni. Beszállni és részt vállalni Isten országának építéséből mindig lehet és kell, ha a Lélek erre indít. (például rendezőként, ne felejtsük el!)

Az előretörés most azokra is vonatkozik, akik nem vesznek részt a szervezésben (amelynek aktuális állapotáról ugyancsak hamarosan beszámolunk). Bár még javában tart az iskola, én előveszem a jól ismert visszaszámlálást: ó, ió, ció, áció, ráció … INDUL A REGISZTRÁCIÓ! Tessék rárepülni:)

Május 20. éjfélig még kedvezményt is kapnak az előretörők, hajrá!

A nagy előretörésben persze nem bánjuk, ha néha imádkoztok a CsP-szervezéséért – úgy látjuk így a finish felé, hogy igencsak ránk fér…

És lőn honlap

2009-05-07T20:35:00.007+02:00

Egyszer minden titkon formálódó dolog testet, alakot ölt... A Csp-honlapnál is eljött ennek a csodálatos pillanatnak az ideje.

A régóta várt pillanatokat érdemes jó alaposan megörökíteni - habár amit most készülünk archiválni, mindennek nevezhető, csak rövid pillanatnak nem. Ma délután 18.23-kor kiadta egyik kreatívos kollégánk a parancsot: el a kezekkel a CsP-teszthonlap adminisztrációs felületétől, mert kezdődik a várva várt költözés, egyik címről a másikra! És most, pár órával később az, aki kíváncsian a Csp-honlap felé kukucskál, látja, hogy a költözés már igencsak előrehaladott állapotban jár.

Még persze van, amivel csehül állunk, nevezetesen a programok feltöltésével, de ahogyan hős munkásainkat ismerjük (és Urunkat, aki sosem ad nagyobb feladatot, mint amit az Ő segítségével végre is tudunk hajtani), hamarosan teljes pompájában csodálhatjátok az ez évi Csp-honlapot nagy örömünkre és Isten dicsőségére.

Még akkor is, ha az egyik kulcsfontosságú bázisgépünket egy heves e-influenza le is verte a lábáról, és jelenleg (is) bizonnyal minden szervezőnek az a kérdése, hogy melyik az a legnagyobb szám, amivel még éppen osztható önmaga, mert egy darabban ennyifele dolgozni nem is lehet, csak egyedül az Úr erejével.

Hamarosan megszületik az ez évi programfüzet első verziója is, és már egy ifjúsági kiadvány is készül (szerkesztőivel együtt egyre inkább ki)... Szombaton pedig megnézzük az Ifjúsági Irodán, hogy ki hány darabban van a szervezők közül - ekkor lesz ugyanis a májusban esedékes stábülés, amely után fokozottan érdemes lesni a blogot is, honlapot is. "Ó, de sokszor mondtátok már ezt!" De alamuszi macska nagyot ugrik...

És ha ez még mindig nem bizonyítja azt, hogy tudjuk, közel már az idő, majd bizonyítják a májusi terepbejárásos képek. Mert lesznek. Jönnek. Leszünk. Jövünk.

Ti pedig, kedves és hű barátaink, emlékezzetek meg gyakran imádságban a Csillagpontról - meg jelentkezzetek rendezőnek, és vigyázó szemeiteket vessétek a Regisztráció menüpontra - hamarosan élesedik a rendszer, és az első jelentkezők jól járnak! Kezeket az ég felé!

(a kishitűek meg, többek között e sorok írója is, szálljanak magukba, és bízzanak jobban abban az Úrban, aki a kezében tartja és bölcsen igazgatja az egész világot, benne pedig minden embert. ámen.)

Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői. Csodálatos újra és újra látni, hogy Urunk a Csillagponttal is törődik - és csodálatos, hogy olyan embereket ad, akik a munkacsoportos ímél végén áldás kívánnak. Egészen más így dolgozni. Egészen nagy Istenünk van.

Rendezőink figyelmébe

2009-03-24T13:27:00.007+01:00

Most csak egy gyors poszttal szeretnénk benneteket megörvendeztetni, leírva egy olyan jelenséget, ami valószínűleg egyre gyakrabban meg fog történni a CsP szervezőivel - de e sorok írójával mindenképpen, hatványozottan.

Engem ma megrázkódtatásként ért, hogy szent megggyőződésem ellenére nem lesz este kulturális munkacsoport-megbeszélés, noha délelőtt egy találkozón igen sikeresen ráijesztettem egypár munkatársamra, hogy dede, jöjjenek csak. Persze végül az én arcomra fagyott rá a mosoly, szent meggyőződés ide vagy oda, akinek nincs esze, legyen notesze, így nem felejti el, mi mikor is vagyon.

Valószínűleg nem unikális esetről beszélünk, hiszem, hogy szerte az országban sokan riadnak fel reggel így: "Szervezés! Ma vajon milyen határidő van? Időben vagyunk még?" Össze lehet rakni egy könyvet a Csillagpontig? Időben útjukra indulnak hírlevelek? Éljük is a Fil 4,13 szavait?

Mert bizony, a CsP-szervezők élete nem csak játék és mese. Ebbe a kiváló munkába hívnak és várnak rendezőket a Csp-honlapon , akiknek ugyan a kihullott hajszálaik száma júliusig nem fog az egészséges szint fölé emelkedni, de ezt majd garantáltan bepótolhatják a Csillagponton! (És utána kipótolhatják kopasz foltjaikat mindenféle ügyes praktikával - kivéve persze, ha az egymás terhét hordozzátok-gondolat jegyében rengetegen jelentkeznek erre a munkára a letölthető jelentkezési lap kitöltésével, beküldésével, ezzel éppen elviselhetőre csökkentve a szolgálatban töltendő órák számát)

Tehát előre! Sárga mellény van bőven, szeretnénk, ha mindegyik elkelne - hogy minél többen megértsük az Igét: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Ígéret szép szó

2009-03-20T11:25:00.004+01:00

Tél-tavasz határán még mi, hős bloggerek is meg-megtévedünk – pedig Weöres Sándor Tavaszköszöntője szerint egyenes már az út a jóba:

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.

(vájtszeműek látják, hogy a dal férjhezmenős, leánytipológiai részét elsumákoltam, elnézést érte)

Mint mondtam, megtévedünk, elővesszük a tavaszi cipőnket, és hiába tudjuk, hogy még hideg a reggel, akkor is abban indulunk utunkra; mi már készen állunk a tavaszra, vajon a tavasz is ránk? Egyáltalán, lesz valaha tavasz, vagy újra elő kell venni a boldogan elcsomagolt, nehéz, meleg, téli ruhákat?

Március elején egy maroknyi csapat (csupa három: három ember harmadik hó harmadikán) utazott le Fadd-Domboriba, hogy a tavasz jeleit kutassa, sátorhelyek elhelyezkedését jelezze előre, mint a közelgő Benedek-nap a jó idő eljöttét. Fényképes dokumentumainkból párat alant mellékelünk, szöveges magyarázattal – újabb terepbejárás is közeleg, amikor, ha Urunk kegyelme így adja, még több bizonyítékot hozunk arról, hogy valóban itt a tavasz, és vele együtt jön a nyár is, a Csillagpont ideje is!

Nyertes sajtófotónk: az üdülő kapujában.

Mi belestünk mindenhová, hátha valahol a közelgő tavasz nyomára bukanunk.

Az ajtó mögött a Duna-holtág nyújtózkodik, ő is igencsak várja már a tavaszt.

Kerítésrészlet az üdülőtelepen, háttérben a nyarat ígérő színű tetővel és vízzel: a keresztet nem mi applikáltuk oda...

A még néptelen röplabdapálya nagy játékok ígéretét álmodja.

Kettő abból a megszámlálhatatlanul sok százszorszépből, amik már kibújtak, és tünteően várják, hogy még többen legyenek - a szerencsések majd a CsP alatt kérdezhetik őket: szeret, nem szeret.

Minket nagyon szeret a mi Urunk, ennek reményében, boldogságában várjuk, hogy még több jelét elhozhassuk annak, hogy csodadolgok közelednek!

In Calvino Veritas!

2009-03-18T13:25:00.021+01:00

Két napja távirati stílusban azt mondtuk: "Stop!" - most végre teljes joggal írhatjuk: "Start!".

Aki lelki füleivel már hallja a fanfárokat és a harangzúgást, nem téved: a mai nappal ugyanis hivatalosan elkezdődik a Kálvin-év, amelyből természetesen a Csillagpont sem maradhat ki! Majd meglátjátok...! ;-)

S hogy örömünk teljes legyen, javaslom, koccintsunk eme jeles napra, évre! Német borászok ugyanis már rég eldöntötték a vitát, hogy a reformátorok közül voltaképp kinek is volt leginkább igaza. Az eredmény megingathatatlan: In Calvino veritas!

Mi mást mondhatnék erre: Egészségünkre! :-)

Távirat fejleményeinkről

2009-03-16T09:57:00.003+01:00

Március 14. 9.30 stábülés stop

A Csillagpont záróistentiszteletének szolgálattevője Hajdú Zoltán Levente lesz stop

Száz kiscsoportvezető készül arra, hogy veletek találkozzon stop

Új áhítatfajták várhatók a Csillagponton stop mintegy tizenöt különböző stílusú áhítatra számíthattok stop

Alakulóban az új énekfüzet stop szerveződik a Csillagpont Band stop

A külföldi vendégek fogadására külön külügyi munkacsoport alakult stop

Új programelemekkel gazdagodik a találkozó stop

Hamarosan fényképes beszámoló olvasható egy március eleji terepbejárásról stop

(mi meg összeszedjük itt magunkat a blogon start)

Be vagyunk havazva!

2009-02-24T12:56:00.012+01:00

Hát igen, amúgy szép pestiesen szólva be vagyunk havazva - és ezt nem csupán a kinti időjárás teszi, amelynek következtében pedig az ember hajlamos az íróasztala fölött is hócsatákról ábrándozni.
Nem, nem csak ezért. A Csillagpont szervezőit lassan kezdik belepni a sűrűsödő teendők hókupacai (csakúgy, mint a pihenésünkre szolgáló, képletes nyugágyakat). Mi sem szemlélteti ezt jobban, mint hogy koordinátorunk a minap már a 7-es buszon volt kénytelen "fogadóórát" tartani honlapot érintő, égető kérdéseinkről - mindezt egy pörgős munkahét péntekén, egy este negyed 9-kor véget ért kiscsoportos megbeszélés után hazafelé menet. És hol van még a találkozó... :)

A honlap háza táján is szépen nő a hóréteg vastagsága - jól látható ez blogos megszólalásaink ritkulásából. De reméljük, türelmetek jutalmául hamarosan útjára bocsájthatjuk kívül-belül megújult honlapunkat - még mielőtt a hóembert felváltja a kertekben a húsvéti nyúl.

Szemem a hegyekre vetem

2009-02-07T22:48:00.006+01:00

Kétezerháromban Bodajkon eljött az óra, az első Csillagpont ideje. A regionális CsP formabontása azt üzente: Van új a nap alatt. Debrecenben így biztatott a választott jelmondat: Én veled vagyok, a sárospataki rekkenő hőségben pedig jogosan szólt a kérdés: Miért álltok itt az ég fele nézve? Így van: eddigi jelmondatainkat nyújtjuk itt csokorba szedve. Jó megállni, és hagyni, hogy a kulcsmondatok emlékek hosszú sorát hívják elő koponyánkból, a színes kolibrik kalitkájából, ahogyan Kosztolányi írta. De vajon miféle mondat köré szerveződik a 2009-es fadd-dombori találkozó?
Ez a bizonyos jelmondat már búvópatakként fel-felbukkan különféle jól vagy kevésbé jól látható helyeken; a szerencsésebbek már templomaik kapuján olvashatják, de a református sajtó is megszellőztette már ezt hetilapja hasábjain.

Kedves Olvasó, ismerősek neked az alábbi gondolatok?

„Nem merem, nem akarom, nem tudom, hezitálok, félek elmondani neki, nemet mondani neki, szembenézni azzal, ha súlyosat hibáztam.”

„Gyenge vagyok elindulni egy úton, amiről tudom, hogy jóra visz, de nem látok rajta előre.”

„Félek, hogy sosem találom meg a nekem szánt szerepet ebben a mai világban.”

„Ki vagyok?”

„Mit jelent, hogy református vagyok?”
Annyi megválaszolatlan kérdésünk van. Mi van az égbolt kékje mögött, vagy éppen a halál után, hogy milyen arca van Istennek, milyen az a világ, amit szem nem látott, fül nem hallott? Hosszú és kemény út vezet felfelé a sziklák között, és tudjuk, hogy lezuhanhatunk. De mégis elindulunk felfelé.

Te honnan veszed a bátorságot?

Előbújtunk...

2009-02-02T11:12:00.001+01:00

Február másodikán rendszerint egy ország lesi árgus szemekkel, kibújik-e végre a medve az ő barlangjából (és ha már egyszer kibújt, vajon hajlandó-e kint is maradni, a tavasz közeledtét sürgetők legnagyobb örömére). Nos, idén a Csillagpont stábja megelőzte a meteorológus-medvéket, hiszen a munkacsoportok vezetői és önkéntesei már két nappal korábban előbújtak barlangjukból, hogy a Zsinati Hivatal tanácstermében meleg teát kortyolva, az eddig elért eredményeik bemutatása után közösen tervezzenek korai tavaszt és hamar elközelgő júliust.

Fodorné Ablonczy Margit, dunamelléki ifjúsági lelkész áhítatának köszönhetően kellően felbátorodva kezdhettünk neki a szervezés vegykonyhájában egy bizonyos "kémiai kísérletnek". A tűzoltóság fellélegezhet: robbanás ezúttal nem történt, a kísérlet teljesen ártalmatlan volt - ugyanis nem lombikokkal, csupán a képzeletünkkel játszottunk. Siba Balázs hasonlatával élve megpróbáltuk meghatározni, milyen "madzagokat" lógassunk az eddig beérkezett ötletek sűrű oldatába, hogy azokon - mint fő irányvonalak mentén - a nyári találkozó elemei júliusig szépen kikristályosodhassanak.

Amiről viszont nagy biztonsággal kijelenthető, hogy máris kikristályosodott, az a találkozó gerincét alkotó, 3 napos főelőadás-sorozat. Így a 2009-es Csillagpont témáját sem tartjuk már titokban sokáig - hamarosan megismerheti ország-világ a gyülekezetekbe eljuttatott plakátokról és minden egyéb lehetséges fórumunkon keresztül. (Nagy a kísértés, hogy máris eláruljam, de nem teszem. Látogassátok csak továbbra is sűrűn a blogot, meg a honlapot - vagy olvassátok a Reflap Ifjúsági Oldalát! Vagy ami a legjobb, inkább mindhármat egyszerre. :)

Vízen járók

2009-01-21T18:10:00.005+01:00

Ímhol a vigasságos farsangi időszak, amikor a félévi bizonyítványok, költségvetés-tervezetek első, második, ezredik verziója, avagy a vizsgaidőszak idegfeszültsége krónikus holtfáradtságba, arcra fagyott mosolyokba fordul át. Reméljük, hogy nem talál olyan fagyos hangulatban benneteket az amúgy vigadozásra fenntartott időszak, mint ahogyan a CsP terepbejárói találták január 13-án a fadd-dombori Duna-holtágat és környékét!
Vajon mekkora bátorság kell a vízen járáshoz – télen? Hamarosan a tavasz és a nyár eljöttével hatványozottan megnehezednek ennek a közlekedési módnak a feltételei, ezért is kell a megfelelő lépéseket most megtenni, amíg kemény a talaj, és nem csap össze a szervezők feje felett az események sok-sok hulláma.
Ezúton is üzenjük a Csillagpont koordinátorával (aki láthatóan szilárdan megállt a csúszós talajon): mostantól nincs csúszás!
A nyári együttlétünk egyre jobban körvonalazódik, hamarosan újabb stábtalálkozóról is hírt adunk – meghívásunk a közös gondolkodásra, január 31-ére szól. Sok dolgot tudunk már, amit természetesen még nem árulhatunk ilyen széles közönségnek el: tudni véljük például, hogy hogyan fog kinézni a plakát, amit hamarosan megtekinthettek majd templomaitok kapuján (a templomkapura kiszögelés régi, megkerülhetetlen protestáns kommunikációs forma, reméljük, hogy a CsP-plakát is olyan ébresztő hatású lesz majd, mint wittenbergi elődje)!
Most pedig visszaszámlálás indul: kiscsoportvezetők, korcsolyára fel, és tessék kihasználni a maradék napokat a jelentkezésre!

Meghosszabbítva!

2009-01-12T17:46:00.009+01:00

Örömteli hírünk van azok számára, akik valami furcsa eset folytán csak most vették észre a bennük elveszett Csillagpontos kiscsoportvezetőt, és kétségbeesetten könyörögnek zsúfolt életű lelkipásztoruknál / ifivezetőjüknél lelkészi ajánlásért, szülői engedélyért, avagy erősen vacillálnak még, hogy bevállalják-e, de túl közel van a január 15-i határidő a felelős, átgondolt döntéshez. Nyugalom, nem vad parára hívunk, hanem szolgálatra.
Ha elhívást érezel, és szeretnél beszállni a Csillagpont szervezésébe, vállalnád, hogy 8-15 fős kiscsoportos beszélgetést vezess a találkozó előadásairól, és adnál az idődből és erődből képzésekre, Jézus szolgálatára és a vele és egy fiatal, vidám társasággal való közösségre, ne késlekedj, jelentkezz!
Hogy megkönnyítsük a dolgotokat, meghosszabbítottuk a jelentkezés idejét: január 31-ig van idő meghallani és elfogadni a hívást. Részletes információkért kattints ide.

Summa summarum, tessék nem elfelejteni: határidő január 31-ig meghosszabbítva, lehet megrohanni ajánlásért elöljáróitokat - szükség van mindannyiótokra.

Van képetek…?

2009-01-09T15:53:00.020+01:00

Bizony, bizony, volt képünk egészen eddig húzni a Csillagpont-pólóban a világ körül című fotópályázat eredményhirdetését – már idejét sem tudjuk, mióta váratott magára, hogy a zsűri összeüljön, és a rengeteg remek beérkezett fotográfia közül kiválassza a legjobbak legjobbjait (régóta, mindenesetre). Elmondhatom: az év eddigi legnehezebb feladata a pályaművek elbírálása volt (el lehet képzelni, miféle nehézség az, ami maga mögé utasít szigorlatokat, évindításokat különböző munkahelyi íróasztalok árnyékában).

A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem kínálta magát egyik kép sem hangosan kiáltozva, hogy engem válasszatok, én kiemelkedem a többiek közül, én vagyok a legjobb – elnézve a választottakat, elképzelhetitek, hogy ez mit jelent (ha nem, úgy boldog emberek vagytok, választani – sok jóból jól – igen nehéz).
Úgyhogy most van képünk, méghozzá öt. Ugyanis kénytelenek voltunk a kategóriák első helyezésein túl két különdíjat is osztani – a lusta, de vajszívű zsűri így öt embernek biztosít lehetőséget arra, hogy pályaműveik kártyanaptár formájukban meghódítsák a református ifjúságot, és rajtuk keresztül további, nehezen nyomon követhető részeit a világnak.
Alább következzenek a képek, emitten pedig szép, hivatalos formában az eredményhirdetés:

A Csillagpont-pólóban a világ körül legszebb helyszínen készült képét készítette Majdnem a világ tetején címmel Csala Éva készítette.

A legmesszebbre utaztatott pólót A Góbi homokdűnéi és a sztyeppék találkozása címmel Szaszkó Sándor örökítette meg.

A legérdekesebb kategória (mindkét értelemben) győztese pedig a Szanyi Ferenc-Bölcsföldi András páros Szegénységben meggazdagodva Maszájföldön című képpel.

Különdíjat kapott Ovárdi Vivien Ahol a madár se jár című képe,

illetve Demeterné Harmathy Zsófia képe Matyiról és a bátyja pólójáról.

Gratulálunk!

(Azoknak különösen, akik úgy érzik, hogy nekik milliószor jobb képeik vannak Csillagpontos pólóban a világ körül, és mégsem neveztek a megmérettetésre.)

Reméljük, hogy az összes többi kiváló fénykép szerzőjét viszontlátjuk a Csillagponton, és hogy nem ez volt az egyetlen és utolsó alkalom, amikor különleges, szép, távoli helyekre vittétek el szívetek felett a Csillagpont hírét.

És figyelem: 2009-cel nem csak a Kálvin Év indult el... Töméntelen mennyiségű információ cserél gazdát a szervezők postafiókjában, új tagok csatlakoznak - Neked nem kéne? Hamarosan újabb terepbejárásról és CsP-szervezői összejövetelről számolunk be - reméljük hamarabb, mint a fotópályázat eredményeiről...

Párosból páratlan – páratlan új évet!

2008-12-30T15:50:00.024+01:00

A Csillagpont után nyakon csípett lutheránus kém jelentésében a világot két részre osztotta: kálvinira és lutheránusra. 2008-ban fájó szívvel bár, de mégiscsak egy lutheránus évet búcsúztatunk – már amennyiben az ifjúsági találkozók megoszlásában osztunk ki egy páros vagy páratlan évet egyik vagy másik neves reformátorunknak.

2008 páros év volt, az összefogásé, a Bibliáé – maroknyi református csapatunk túlélte az Szélrózsa esős, de mégis gazdagon áldott napjait, és készülni kezdett a jövő évre. A munkacsoportokban több alkalommal szikráztak össze jobbnál jobb ötletek, szerényebb avagy bőségesebb terülj-terülj asztalkám társaságában (éhező kiscsoportvezető-jelöltek, ne késlekedjetek, jelentkezzetek!).

Nagy hálaadásra ad okot, hogy a zsinati tagok a válságos gazdasági helyzetben sem vonták meg a számosítható bizalmat a Csillagponttól, és az első kiemelt szponzort is köszönthetjük – Szekszárd Megyei Jogú Város igen nagy engedménnyel bocsátotta rendelkezésünkre a Gyermektábort, amit újra bejártunk, helyszínekről, lehetőségekről gondolkodva. A száraz szavak mögött igen élő áldozatok, az Úrnak kedves felajánlások rejteznek. Mindezért tehát érdemes és szükséges a különböző vérmérsékletű szilveszterezésben egy pillanatra megállni, hálát adni megváltó Urunknak, és a világ pohárcsengésének és petárda- (illetve persze legális tűzijáték)ropogásának zajában elcsendesedve pár könyörgő szót elmondani az egyházunkért, tagjainkért, Csillagpontunkért.
2009 páratlan évnek ígérkezik – Csillagpont-év következik ránk. A sajtó máris felkapta a közelgő rendezvényt – a Reformátusok Lapja január 4-i számában egy kivételesen olvasóbarát írást olvashattok a szervezés állapotáról. (Ez a lehetőség természetesen felszólításként is értelmezhető, tessék megszerezni a lapot, és halált megvető bátorsággal és kitartással elolvasni a cikket!) Kiemelnénk egyházunk hivatalos lapjának ifjúsági oldalát, hiszen ebben az évben központi témája lesz a Csillagpont, és megszólalnak majd szervezők, fellépők, és beszámol majd különféle érdekességekről, hírekről is.
Az új év nagy hangzavarral jön majd, és a B.Ú.É.K. feliratok mellett szerencsét előretúró malacok, csinos hölgyek és összecsendülő poharak társaságában – bennünk pedig csendben, halkan formálódik továbbra is a nekünk elkészített találkozás. Mi ebben a csendben kívánunk minden kedves idetévedőnek áldott és vidám évzárást, és boldog, fájdalommentes új esztendőt – magunknak pedig kérjük és várjuk a segítséget és a bátorságot minden következő lépéshez. Bízd Újra Életed Krisztusra!

Boldog karácsonyt!

2008-12-24T11:06:00.010+01:00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer messze-messze egy domb, annak a tetején pedig volt három fa. Az első fa szép és kecses volt, és így gondolkodott:
- Ha nagy leszek, kincsesláda leszek, és a világ legdrágább ékköveit fogom őrizni!
A második fa nagy és erős volt, ő ezt gondolta:
- Ha nagy leszek, én hajó leszek, és belőlem fogják csinálni a legerősebb tengerjáró hajót a világon!
- Én pedig magas leszek - gondolta a harmadik fa, - olyan magas, hogy aki csak rámnéz, nem fog tudni másra gondolni, csak az Istenre.

Egy napon favágók jöttek, és kivágták mindhárom fát. Az első egy poros istállóba került – jászolt faragtak belőle, és belőle ettek az állatok. A másodikból egy csónakot faragtak, és halászoknak adták. A halbűz pár nap alatt teljesen átitatta léceit. A harmadikból geredát ácsoltak, és ledobták a műhely végébe, sok már gerenda közé.

Egyszercsak egy csodaszép, fényes csillag állt meg az istálló felett. Egy szegény férfi kapott ott kegyelemből szállást a feleségével és egy újszülöttel, az egész városban nem volt más szabad hely - a csecsemőt a jászolba fektették, és a fa érezte, hogy a világ legdrágább kincsét tartja magában.
Pár évre rá a halászcsónak épp a tengeren járt több emberrel a fedélzetén, amikor óriási vihar tört ki, hatalmas hullámok csapkodták a kis lélekvesztőt és megriadt utasait. Az egyik közülük felállt, azt kiáltotta: Csend!, és a vihar elment. A csónak akkor azt érezte, hogy őt különleges utasa a világ legerősebb tengerjáró hajójává tette. A harmadik fát egy napon elővették sok társával együtt, és végigcipelték egy nagy városon, sok-sok ember között, fel egy nagy domb tetejére. A domb tetején egy embert feszítettek fel rá. A fa undorodott a gondolattól, hogy valakit rászögeznek meghalni, de nem tehetett semmit. Undorodott, és nagyon sajnálta, akit ráfeszítettek. Amikor a haldokló elengedte a lelkét, a keresztfa megérezte, hogy ki volt rajta, és tudta, hogy innentől mindenki tekintetét az égre irányítja majd, mert csak az fogja látni az Istent, aki rá, a fára tekint majd.
Azt kívánjuk nektek, hogy a legdrágább kincs, az életadó, testté lett Ige nálatok is vegyen lakozást, és áldja meg az ünnepeteket, és egész
életeteket.

Négy, három...

2008-12-21T18:24:00.006+01:00

Meggyulladt ma a negyedik adventi gyertya is a koszorúkon, ez pedig nem jelent mást, minthogy indul az örömteli visszaszámlálás! Szentestéig már csak hármat kell aludni, illetve már csak három éjszakát lehet a szobák rejtekén kislámpával átvirrasztani, szebbnél szebb ajándékokat készítve.

Ugyancsak három nap maradt kinek-kinek, hogy szíve jászolbölcsőjében puhára, illatosra cserélje a szalmát, hogy a körülményekhez képest mégis meleg, gondoskodó szállása lehessen Isten Fiának, megváltó Urunknak, és hogy kidobáljon onnan mindent, ami gátja lehet a meghitt (szép református szóval mondva) közösségnek az Úrral és saját szeretteinkkel egyaránt. Röviden szólva: munkára fel!

Egyvalamit viszont ne feledjetek a külső és belső készülődésben: az advent nem ér véget a karácsonnyal – mi továbbra is várakozunk, hiszen lassan, csendben közelít felénk a 2009-es Csillagpont. Ugyan karácsony lényegesen közelebb van, az első fadd-dombori sátras éjszakáig nem hármat, hanem sokszor (majdnem hatvanszor) hármat kell aludni. (Extrémen bátor vagy inkább botor delikvensek a közeljövőben is megejthetik, saját felelősségre.) Addig se kerüljétek el oldalainkat, hiszen hamarosan eláruljuk, kik a fotópályázat nyertesei, és pár morzsát elhintünk a szervezés állapotáról is.

(Figyelem, a Csillagpontnak nincs téli előfesztiválja! A kép csak illusztráció!)

Flóra, Fauna, Fadd-Dombori

2008-11-19T19:37:00.008+01:00

A reformáció napja óta eltelt időben reméljük, már teljesen elbizonytalanodtatok, hogy akkor most van-e élet a Csillagpont szervezésének tennivaló-erdejében, vagy nincs. Jelentjük, van. Nem is kicsi. Olyan igazi erdei élet. Igaz, veszedelmes és kalandos is, sárkányölő lovagjainkat például az itt megörökített, vérengző sárkánygyík fogadta az üdülőtelepen. Igazi bátorságpróba...

A helyszíni terepbejárások zajlanak (mint az a képeken, reméljük, egyértelműen látszik), a munkacsoportok – vagy azok kezdeményei –
aktívan értekeznek, vagy értetlenkednek, különösen, ha nem tudják eldönteni, hogy egy ötlet, vagy más egyéb fogyasztható-e számotokra, azaz a résztvevők számára is. Aggodalomra semmi ok: gombamód szaporodnak az ötletek.

Hogy mi lesz mindebből, az egyelőre még rejtve van, mint a királyfi az alább látható szépséges levelibékában (méltóbb nevén Hyla arborea, aminek egyes fajai akár 9 centiméter hosszúra is megnőhetnek - nyugalom, csak Indiában, nem nálunk), aki ugyancsak a fadd-dombori üdülőtelep lakója, sztoikus őre, meteorológusa. Mint majd remélhetőleg ti is lesztek, velünk együtt. A bátrabbak akár saját sátrukon belül hallgathatják majd a hímek igen motívumgazdag koncertezését.

(Ez persze nem kötelező.)

Szentestéig még harmincötöt kell aludni, és nappalaink is egyre rövidülnek, így többet lehet aludni, éljetek vele – a Csillagpont-stáb pedig munkálkodik, és felfele tekint, mert most leginkább ennek van itt az ideje. De velünk együtt beláthatjátok: a lefelé tekintés sem eredménytelen.

Reformáció-napi dizájn center

2008-10-31T12:14:00.037+01:00

Az ünnep apropóján elkalandoztam a neten, és felfedeztem egy csomó, kifejezetten a büszke lutheránusoknak és/vagy kálvinistáknak gyártott rekvizítumot. Egyszerűen muszáj megosztanom veletek a kedvenceimet, ne csak nekem szerezzenek derűs perceket. Egy biztos, agyament ötletekben nincs hiány. :-)

Amikor a Csillagok háborúja-őrület melléktermékeként 20 centis műanyag Harrison Ford figurák lepték el a tengeren túli áruházak polcait, azon viszonylag hamar túltettem magam. A pápának öltöztetett, sorszámozott plüssmackó-szériát már egy fokkal nehezebb volt megemésztenem, de még akkor sem sejtettem, hogy a katasztrófa fokozható. Pedig dehogynem. Itt a legújabb remek darab, a felhúzható műanyag Luther!

Halloween-parti helyett az új alternatíva: miért ne rendeznénk inkább reformáció-partit?! S hogy a kellékekre ne legyen gondunk, készségesen összeállították nekünk előre mindazt, ami az igazi Luther-bulihoz kell. A dekoráció fledobható még néhány Luther-lufival is.

Poharakból, bögrékből és söröskriglikből is jól állunk:

Jó hír az édesszájúaknak, hogy megérkeztek a Luther-cukorkák!

Az evés-ivás mellett a

ruházkodás sem gond többé: csecsemőtől az aggastyánig mindenki megtalálja a neki valót:

Végül jöjjön az abszolút kedvencem: a Luther-zokni. Mi más is állhatna rajta - eredeti nyelven és angolszász változatban egyaránt -, mint az idézet: "Itt állok, másként nem tehetek."

P.S.: Mobiltulajdonosok örüljenek, már kapható a mobil-zokni is!

ó, ió, ció, ... Reformáció!

2008-10-31T10:47:00.012+01:00

"Erős vár a mi Istenünk!" "...hát még a miénk!" :-) - vágja rá azonnal a magára valamit is adó, öntudatos kálvinista. De persze csak a szeretetteljes csipkelődés kedvéért, mert ő is tudja, ünnepelni jó - közösen ünnepelni még jobb. És ma van is mit! Felejtsük el egy pillanatra a töklámpásokat, mert van itt azért más is: 1517-ben befellegzett a búcsúcéduláknak. Mert jött 95 pont. És kimondatott, hogy van saját közbenjárónk, solus Christus. Ami nem kis dolog. Sőt, a legnagyobb! És van minek örülni, mert van anyanyelvre lefordított Bibliánk, meg anyanyelvű istentiszteletünk, és vannak irodalomórán is bátran vállalható genfi zsoltár-fordításaink. Meg aztán ott vannak, akik nélkül földi értelemben nem jöhetett volna létre: Martin L., Jean C., és magyar földön a prédikátorok, nyomdászok, tudósok, fejedelmek és fejedelemasszonyok... na de minek soroljam, úgyis tudjátok. Csak jó ma megállni kicsit, és némi büszkeséggel a múltba révedni. Mert a gyökerek fontosak. Szerintem.

Világjáró CSP-póló, avagy visszaszámlálás indul!

2008-10-20T10:29:00.011+02:00

Még egy hét, és a bírálóbizottság rávetheti magát a CSP-pólóban a világ körül c. fotópályázat beérkezett pályaműveire. Október 26-a után kiderül ugyanis, ki döntögetett CSP-csúcsokat, vagyis ki járt a legmesszebb, a legszebb helyen, illetve ki keveredett a legfurcsább, legviccesebb vagy a legveszélyesebb helyzetbe CSP-pólóban. Neked is vannak képeid? És még nem neveztél velük?!?! Ne halogasd tovább! Még majdnem egy teljes heted van, hogy letöltsd vagy a megfelelő mappádból előbányászd és beküldd az Ifjúsági Irodára! Akik a hosszú hétvégére hagyják a fotózást, még ők sem késtek el! Túrabakancsot vagy útlevelet elő, és hajrá! ;-)
Kedvcsinálóul íme egy kép, ahol a St. Paul's Cathedral-nak csak statisztaszerep jutott: a főszereplő a Csillagpont-koordinátorunk, Ádám tulajdonát képező, 2007-es évjáratú CSP-póló.

Azoknak, akik most hirtelen félteni kezdték eddig biztosnak hitt dobogós helyüket, innen üzenjük: ne tegyék! A verseny tisztasága érdekében főszervezőnk idén sajnos nem vehet részt a versenyben. Talán majd pár év múlva...

Hogymikvannak?!

2008-10-14T10:45:00.015+02:00

Elképesztő, mi mindent tudhat meg az ember Csillagont-megbeszélésen! Például, hogy van a csapatban olyan, aki a világ második legveszélyesbb foglalkozását űzi, ráadásul szabadidejében!

Nem, nem a tengeri rákászatra gondolok, az az első a veszélyességi listán. Viszont rögtön utána következik a veszélyessé vált fák kivágása - ha jól meggondoljuk, az effajta műveletekben is rejlik némi kockázat... (olyannyira, hogy még a pilóták is csak kullognak utánuk a listán!) Ha hozzátesszük, hogy az illető hivatását tekintve lelkész, még kevésbé mindennapi a jelenség. (Valószínűleg hallani is fogunk még róla... ;-) És hogy teljesen kerek legyen a történet, a Csillagpontnak épp szüksége is van olyanokra, akik a dombori kemping ősfáit kicsit "kezelésbe veszik". Máris összeért a kör! Még mondja valaki, hogy nincsenek csodák...

P.S.: Aki tud "extrém" dolgokhoz értő lelkészekről (én hallottam pl. pilóta-lelkészről), légyszi írja meg commentben! Kifejezetten érdekel... :-)

Kiszivárogatatás

2008-10-07T11:27:00.026+02:00

Igen, most már mindenki megtudhatja...
De előbb leírom, mi történt szombaton, mert különben azt már nem olvassátok el. :-)

Újabb CSP-megbeszélés volt a Zsinaton, méghozzá nagylétszámú. Ilyenből nincs túl sok, ezért érdemes kishasználni az alkalmat és megjelenni, pláne annak, aki komolyan gondolja a szervezésben való részvételt. Vamint volt sok süti, tengernyi kávé, finom ebéd, móka, kacagás. (Szervezőnek jelentkezni a csillagpont@zsinatiiroda.hu címen lehet, bizony!)

Ki jut eszetekbe, ha azt mondom, hogy cowboy-kalap és beülő? (Tavalyi résztvevők előnyben.) Igen, a "mászófalas" Szénási Tamás, a Magyar Református Szeretetszolgálat Készenléti Csoportjának munkatársa tartott bevezető áhítatot. Ennek kapcsán elmerengtem azon, milyen jó, hogy nekünk a mostanság divatos csapatépítő tréningeknél is hatékonyabb "módszerünk" van: együtt tudunk megállni Isten előtt, hogy Tőle kérjük el közösen az áldást a munkánkra. Az eddigi tapasztalatok és visszajelzések alapján multiknak is jó szívvel ajánljuk megfontolásra... ;-)

Azután nekiláttunk a munkának, melynek nem titkoltan egyik célja az volt, hogy a szervezők alaposan "képbe kerüljenek" mind a találkozó leendő helyszínét, mind témáját illetően. Örömmel jelenthetjük, kitűzetett a helyszín és van már központi téma is - a kíváncsiságot fokozandó konrétumokat utóbbiról még nem árulunk el. Előbbiről annyit: a Dunamelléki Egyházkerületben lakóknak kell a legkevesebbet utazniuk a találkozó helyszínéig, és a vizet kedvelők is előnyben lesznek :-) Nos, tippek??? A helyes megfejtés Fadd-Dombori, természeti szépségekben gazdag üdülőtelepülés. Azok kedvéért, akik máris ki szeretnék keresni a térképen, egy kis segítség: Tolna megyében, Szekszárd közelében próbálkozzanak...

A témával kapcsolatban még rejtélyeskedünk kicsit. Bár a tematika a szorgos együttgondolkodás nyomán már nyár elejére összeállt, és most a szervezők szélesebb körén "tesztelte" az illetékes munkacsoport, a fátylat csak akkor lebbentjük fel róla, ha minden részlet a helyére került.

A plenáris ülést követő, csoportokra bontott munka eredményeinek részletes ismertetésétől - úgymint "hogyan oldjuk meg a nagyszínpad akadálymentesítését", "hány fő fölött kötelező állandó rohamkocsi jelenléte", "hányféle reggeli áhítat közül választhatunk", "hová szervezzünk kirándulásokat", valamint "emberhalászok lesznek-e a vízimentők" stb. stb. - megkímélem a nagyérdeműt. Inkább biztatnék mindenkit, aki kedvet érez arra, hogy valamelyik szolgálati területen bekapcsolódjon a munkába, jelezze azt az Ifjúsági Irodán - még vannak gazdára váró feladatok!

Meghívót kaptunk!

2008-10-01T17:28:00.005+02:00

Képzeljétek, meghívót kaptunk! Feladója a CSP-koordinátor, az üzenet pedig szívet melengető: október 4-én ismét széles körű Csillagpont stábülés lesz! Ez egyben azt is jelenti, hogy kezdenek az eddigieknél is komolyabbra fordulni a dolgok a szervezés körül, és a néhány folyamatosan aktív munkacsoport mellett aktivizálódnak azok is, akik eddig hátradőlve, legálisan pihenhettek.
Aki újonnan szeretne bekapcsolódni a szervezésbe, még nem késett el: a felajánlásokat az Ifjúsági Iroda szeretettel várja!

A fiúk és a bánya...

2008-09-09T13:47:00.012+02:00

Emlékeztek még? Májusban megírtuk, hogy a fiúk a bányában dolgoznak. Nos, láthatjátok, mi nem a levegőbe beszélünk. Van képünk hozzá...

Egyébként érdemes megjegyezni ezeket az arcokat - ha a figyelmes szemlélő felfedezni véli majd egyiküket-másikukat a 2009-es Csillagponton, az nem a véletlen műve lesz. :-)

Szomszédoltunk, avagy Szélrózsa 2008 képekben

2008-07-30T11:46:00.018+02:00

A tavalyi Csillagpont után "Lutheránus kémjelentés" jelent meg az Evangélikus Életben a találkozóról. Evangélikus kémek?! Nálunk?! Álruhában? Ez revansot kíván... ;-)
Idén a mi kémeink is ott jártak a kőszegi Szélrózsán, igaz, CSP-pólóban kicsit nehezükre esett a rejtőzködés. :-) Mégis lebukás nélkül sikerült egy csokorra való fotót készíteniük, ígéretünkhöz híven ebből látható itt egy kis ízelítő.

2008-07-21T18:25:00.003+02:00

Hihetetlen még belegondolni is, de éppen ma egy év múlva kezdődik a következő Csillagpont! Az Ifjúsági Irodán és a szervezők körében már tudni véljük a jövő nyári találkozó helyszínét és témáját - ha nem bánjátok, ez maradjon még titok egy kis ideig. De buzgón törjük a fejünket, hogy milyen új programokkal lepjünk meg benneteket, és kiket hívjunk előadónak, fellépőnek, hogy a velük való személyes találkozás még gazdagabbá tehesse a néhány napos együttlétünket.

Hálásak leszünk, ha nem hagytok magunkra bennünket a gondolkodásban és eláruljátok nekünk, kikkel találkoznátok szívesen, akár a színpadon, akár egy barátságos hangulatú beszélgetésen, akár együtt imádkozva. Jól esne tudnunk azt is, hogy imádságos gondolataitokban rólunk is megemlékeztek, hogy a nehézségekkel megbirkózhassunk!

Elsőre talán meglepő, hogy egy másik találkozóról is szót ejtünk e lapokon, mégis, a következő napokban - ahogy időnk engedi - megosztjuk veletek az élményeinket, amiket az evangélikus testvéreink által szervezett ifjúsági találkozón szerezhettünk a múlt héten a kicsinyke, varázslatos hangulatú nyugati határvárosban, Kőszegen. Néhány képet is készítettünk azokról az alkalmakról, ahol a legjobban éreztük magunkat - úgyhogy érdemes lesz gyakran felkeresni a Csillagpont Blogot!

Isten áldjon benneteket!

Valami készül...

2008-05-09T14:00:00.005+02:00

Néhány hete sokat sejtető felirat jelent meg a Csillagpont honlapjának fejlécén: „Csillagpont 2009 - valami készül...“. És valóban, február óta ismét mocorog valami a felszín alatt. Valami nagy dolog készül. Egy újabb nagy találkozás. Egyelőre „mint titkos bánya mélyiben“, a külső szemlélő számára alig érzékelhetően, de annyit elárulhatunk: a fiúk a bányában már javában dolgoznak. És reméljük, a közös munkát - amelybe Ti is számos ponton bekapcsolódhattok - gazdagon megáldja majd Az, Aki „biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt“.

Ezen az oldalon időről időre igyekszünk majd ízelítőt adni Nektek a szervezés hangulatából, kulisszatitkaiból. Addig is azt kérjük, legyetek türelemmel - hiszen valamikor dolgozni is kell ;-)