Azt is írhattam volna, hogy brékingnyúz, mert annyira bréking, hogy még fel sem melegedett a kezem a kinti hűvöstől, de Timié sem, aki helyi idő szerint 7.35-kor aláírta az első olyan ívet a nyomdában, amin az új Csillagpont-szórólapok (mit csináltak? mondjuk azt, hogy mintaadó magatartást tanúsítottak).
Szóval a mintákat saját szemmel láttuk, sőt, végigjártuk a [cég nevét nem írjuk] nyomdát, ahol B1 és B2-es gépekkel készítik a szebbnél szebb kiadványokat. Ránk vagy ötezerhatszázötvennyolc kis hableány mosolygott, de valószínűleg jóval többen vannak…
A nyomda amúgy nemhogy korrekt, hanem csúcs, alkoholmentesen nyomtatnak (ami nem azt jelenti, hogy a nyomdászlegények antialkoholisták, hanem azt, hogy az eljárás folyamán nem használnak oldószerként alkoholt), és ami a legjobb: az ajtóban egy dán Újszövetség-feldolgozás fogadott minket, borítóján Jézus alakjával. (Unoka) testvéreink a Krisztusban.
Az egyházi vonatkozás nemcsak ennyi – Kriszti, aki kalauzolt minket a gépek között, azt mondta: „A heidelbergi nyomdaiparban ez a Rolls-Royce”, mi hiszünk neki. Öko, meg Jézus, meg Heidelberg. Helyben vagyunk. Amúgy tudjátok, mi az a stancolás, meg hogy a magenta tulajdonképpen nyomdai alapszín?
Azt, hogy milyenek az új szórólapok, khm,
szívesen megmutatjuk, hamarosan.
Nagy örömünk, hogy a Csillagpont-karavánt Erdélybe és Kárpátaljára hívták, úgyhogy a kreatív csapat következő nagy feladata egy korrekt prezentációs anyagot összerakni, hogy szanaszét terjedjen a jó hír: júliusban találkozunk!
