Örülünk

Most mit ragozzuk, örülünk: van honlap!
A nagyhét a többszörös hálaadás ideje: egyrészt, mert közel az ünnep, vége felé közeleg a böjt, már tizenhat intézményt látogatott meg a Csillagpont Karaván, és a gyülekezetekbe is beérnek lassan a zsinati húsvéti hírlevélben az új Csillagpont-plakátok.

(Ha nem látjátok tehát a plakátokat otthoni közösségeitekben, reklamáljatok.)

Tegnap stábülésünk volt, Lányi Gábor arról prédikált, hogy rendeljünk bátran mindent alá a nagy célnak, ami jelen esetben a szervezés, az építés. Vannak helyek a világban, ahol csendesebben építik az Isten országát, mi nem így teszünk.

Várunk még építőmunkásokat, munka akad bőven! :) A regisztráció indulásával kicsit csúszunk, de már csak napok kérdése, hogy újabb örömhírrel szolgálhassunk.

Jó lenne, ha aggregátor is akadna, különben bajban leszünk a helyszínen.

Azt írtam, ne ragozzuk, ugye? Örülünk, örüljetek.

"... ismét mondom, örüljetek."

Szívküldi

Kijöttek a nyomdából az új Csillagpont-szórólapok. Szószaporítás helyett képek nektek, mintegy véletlen egybeeséssel, hogy eme napon amúgy is sok szívet küldenek egymásnak amerikanizált társadalmunkban. (A vörös rózsától ez egyszer eltekintünk.)

Persze nemcsak szívként, hanem számos más formában is felhasználható ez a forma, amint azt Kalocsai Ricsi, kiváló református fotós be is bizonyította. Mindenhol veletek lehet, tollaitok végén, evőeszközeitek alatt, zsebben, kézben, illetve felbukkanhat a leglehetetlenebb helyeken is. Az alábbiakban csak párat ismertetünk.

Belegondoltatok: nyolcezer égszínkék szív fog szerteröppenni a Kárpát-medencében, hogy Isten szívére hívjon minket? És abba, hogy a Csillagpont-logó négy szívből áll? Annak idején Siba Balázs is felkiáltott meglepetésében, amikor a logót gyűrögetve egyszer csak egy szív maradt a kezében... Ettől még az arculattervezőnk arca is felragyogott! Megvigasztalódtunk a plakátok nehézségei miatt, azt hiszem.

Szívküldi – miastanc

Azt is írhattam volna, hogy brékingnyúz, mert annyira bréking, hogy még fel sem melegedett a kezem a kinti hűvöstől, de Timié sem, aki helyi idő szerint 7.35-kor aláírta az első olyan ívet a nyomdában, amin az új Csillagpont-szórólapok (mit csináltak? mondjuk azt, hogy mintaadó magatartást tanúsítottak). Szóval a mintákat saját szemmel láttuk, sőt, végigjártuk a [cég nevét nem írjuk] nyomdát, ahol B1 és B2-es gépekkel készítik a szebbnél szebb kiadványokat. Ránk vagy ötezerhatszázötvennyolc kis hableány mosolygott, de valószínűleg jóval többen vannak…

A nyomda amúgy nemhogy korrekt, hanem csúcs, alkoholmentesen nyomtatnak (ami nem azt jelenti, hogy a nyomdászlegények antialkoholisták, hanem azt, hogy az eljárás folyamán nem használnak oldószerként alkoholt), és ami a legjobb: az ajtóban egy dán Újszövetség-feldolgozás fogadott minket, borítóján Jézus alakjával. (Unoka) testvéreink a Krisztusban.

Az egyházi vonatkozás nemcsak ennyi – Kriszti, aki kalauzolt minket a gépek között, azt mondta: „A heidelbergi nyomdaiparban ez a Rolls-Royce”, mi hiszünk neki. Öko, meg Jézus, meg Heidelberg. Helyben vagyunk. Amúgy tudjátok, mi az a stancolás, meg hogy a magenta tulajdonképpen nyomdai alapszín?

Azt, hogy milyenek az új szórólapok, khm, szívesen megmutatjuk, hamarosan.

Az alábbi cikket a Reflapból halásztuk. Kiderül belőle minden, amit a kiscsoportvezetőknek és a kiscsoportvezetőkről tudni lehet, vagy érdemes.

Nélkülük nincs Csillagpont

Kutasy Zsolt, a Lónyay Utcai Református Gimnázium hittan, magyar és kommunikáció szakos tanára őscsillagpontos – elhívását 2002-ben kapta, méghozzá egy ismeretlen telefonálótól, aki a zsinati ifjúsági irodába hívta, hogy részt vegyen többedmagával az első, bodajki református ifjúsági találkozó előkészítésében. A kiscsoportvezetés után csillagszóró, azaz egy csapat kiscsoportvezető összefogója, idén pedig a csillagszórók koordinátora lett – így ő felel mindenért, ami a kiscsoportvezetőkkel és képzésükkel kapcsolatos. A tatai találkozóra mintegy száz csoportvezető jelentkezését várják.

– Csoportvezető voltál Bodajkon. Mit jelent ez a feladat?

– Mindarra, ami elhangzik délelőtt az előadásban, a felvezetésben, a kiscsoportok adnak választ. A tábor minden résztvevője kap egy számot a regisztrációjakor, amellyel egy csoport tagja lesz. Tized-huszadmagával talán sokkal személyesebben kaphat választ a kérdéseire, mintha csak úgy ott ülne a tömeg között a fűben a nagyszínpad előtt, majd utána föláll, és elmegy ebédelni. Ez tetszett meg ebben a Csillagpont-gondolatban, ezért gondolom, hogy érdemes itt dolgozni sokadik éve. Nagyon fontos, hogy itt nem vész el a színpadok és a sátrak erdejében a szó, hanem mindenki egy kiscsoporthoz és egy kisebb közösséghez is tartozik, ahol barátságokat, ismeretségeket köthet. A csoportok legfőbb feladata, hogy vezetőik, akik ismerik az előadót, az előadást, úgy irányítsák a beszélgetést, hogy megpróbálják személyessé tenni azt a bibliai üzenetet, ami az ember mélyét, a lényét próbálja megmozgatni. Ha ez nincs, akkor marad az egész valamiféle fesztiválnak: színpad, karszalag, jövünk, megyünk, aztán elmegyünk, és az egészből csak a nyüzsgés meg néhány jó koncert emléke zsong tovább – de ilyet már lassan bárki tud szervezni. Azonban a konkrét üzenet, az élmény, hogy engem megszólított az Úr, sokkal erősebben megélhető egy kisebb közösségben.

– Te milyen élményre emlékszel vissza?

– Szinte összefolyik már ez a hét év, rengeteg sok jó emlékkel, és olyan is elém kerül, ahol csak csend van. A csend viszont néha nagyon termékeny, erre is jó a kiscsoport. Bodajkon egy szenvedélybeteg beszélt gyógyulásáról… Vallomások jutnak eszembe, és volt olyan, aki Bodajkon felment a színpadra, és elmondta, hogy az élete itt más irányba fordult, és pár év múlva csoportvezető lett ebben a munkában. Ezek a jelzések mutatják, hogy igenis Isten előtt él, gyarapszik ez a tábor.

– És azok a jelek is, hogy a találkozó alkalomról alkalomra látogatottabb.

– 2009-ben, Fadd-Domboriban olyan sok csoport indult, hogy még a kiscsoportvezetőket összefogó csillagszórók is bekapcsolódtak a munkába, még nekünk is jutott csoport, akiket vezetni kellett.

– Hogyan készülnek fel a fiatalok erre a munkára?

– A kiscsoportvezetők felkészítésében nagy szerepet játszanak az olyan felkészítő alkalmak, összejövetelek, ahová meghívjuk a főelőadót, hogy mondja el nekik jó előre, milyen bibliai igékre, témákra építi fel mondandóját, mi az, amire az egészet ki akarja futtatni, és mit lenne fontos az egyes emberek életében lecsengetni, vagy esetleg mivel lehet piszkálni, felháborítani őket azért, hogy utána valamire őszintén tudjanak válaszolni. Ezeken az alkalmakon az előadások mellett közösségépítő játékokat tanulunk – olyanokat, amelyek maguk is önismeretre, egymás iránti kinyílásra, kapcsolatteremtésre, kapcsolatfelvételre valók.

– Milyen embereket kerestek erre a szolgálatra?

– Olyan embereket keresünk, akik tartottak már áhítatjellegű, beszélgetős alkalmakat, és úgy érzik, nem idegen számukra az, ha valaki véleménye nem egyezik feltétlenül az övékkel. A kiscsoportvezetők készek kérdéseket meghallgatni és válaszolni rájuk, kezelni különféle helyzeteket, illetve úgy terelgetni egy tíz-tizenöt fős nyájacskát a téma mentén, hogy mindenkinek a véleményét meghallgassák, de egyben mederben is tartsák a beszélgetést – és akik elmúltak már tizennyolc évesek.

– A kiscsoportos beszélgetés a hagyományos gyülekezeti táborok munkaformája. Miért van rá szükség a Csillagponton?

– Egy gyülekezeti tábornak kicsit más a feladata. Oda javarészt olyan emberek mennek el, akik jól eligazodnak a bibliai és az egyházi fogalmak között, maximum nem hoztak meg egy személyes döntést az életükben, és ebben a döntésben kapnak támogatást azon az egyházias nyelven, amelyet ismernek, értenek. De annak az embernek, aki reggeltől estig csak a kereskedelmi csatornákon él, és szinte soha nem hallott az egyházakról a bulvármagazinok botránykrónikáin kívül, teljesen máshogyan kell ugyanezeket az igazságokat bevinni az életébe. Ha azt mondjuk neki, hogy „térdelj le Jézus előtt és térjél meg”, vagy „a bűneidet lemossa Jézus vére”, nem fogja tudni, mit várunk tőle, holott minden, amit mondtunk, valóság. A kiscsoportvezetők olyan emberekkel is szembesülnek ebben a táborban, akik nem a hagyományos egyházi környezetből jönnek, hanem talán csak kíváncsiak: eljöttek megnézni, hogy milyen egy Csillagpont, ami pontosan ebben több vagy más, mint a hagyományos evangélizációs nyári táborok. Hozzáteszem, én is azokban nőttem fel, és ilyen táborban tértem meg huszonsok évvel ezelőtt. Mi viszont azok felé is szeretnénk kezet nyújtani, akik sosem, vagy esetleg csak valamikor régen kötődtek az egyházhoz. Jézus azt mondja, hogy „menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népeket”. Időnként „zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé, és mindeneknek mindenné kell lennünk, hogy némelyeket megnyerjünk”, mondja más szavakkal Pál apostol.

– Ez nem jár a tartalom elferdítésével?

– Nem az igazság leértékeléséről van szó, mert abban a pillanatban otthagynám a Csillagpontot, amint ilyesmit tapasztalnék. Az evangélium ugyanaz, csak az átvitel módja változik meg, hogy azok is elgondolkozhassanak rajta, akiknek ez nem természetes. Nagyon nagy jelentősége lehet minden eszköznek azok életében, akik becsöppennek közénk, és talán innen jutnak el templomba, bibliaórára, ifjúságira. Ez a reménység ösztönöz bennünket a munkára a Csillagpontban.

Bagdán Zsuzsanna

(Aki szeretne a tatai Csillagponton kiscsoportvezetőként munkálkodni, küldje el a Csillagpont honlapjáról letölthető jelentkezési lapot kitöltve a csillagpont@zsinatiiroda.hu ímélcímre január 27-ig. További információ: csillag.reformatus.hu.)

Különös Csillagpont-kampány Tatán

Alighanem a leglátványosabb módját választotta a tatai gyülekezet annak, hogy ország-világ számára egyértelműen hirdesse: 2011-ben kiemelt szerepe lesz a csillagnak. Minden plakátnál és falfirkánál szebb bizonyság az, ahogyan a felújított templomtoronyról messzire fénylik a templom csillaga.

Január másodikán Máté László esperes úr beszélt arról, hogy Jézus a fénylő hajnalcsillag, s hogy a csillagnak mindig fontos szerepe volt abban, hogy az elközelgő Urat hirdesse. Kicsit magyarabbul: a csillag fénye valahol mindig arra utal, hogy az Isten közel van, velünk van.

Többszörösen is átélték ezt a tataiak – már akkor, amikor észrevették, hogy egy vércsepár költötte ki fiókáit a templomtoronyban, amelynek oldalán egy méretes lyuk tátongott. És hamarosan az is kiderült, hogy nemcsak a fémes borítást, hanem a tornyot tartó fa tartószerkezetet is fenyegetően megcsócsálta az idő. Mint a torony október 6-i levétele, mind a december 21-i visszatétele nagy izgalmakkal járt a gyülekezetben – különösen, amikor a tatai refisek az október 23-i műsorukat a felállványozott tornyon adták elő, vagy amikor a riadó besurranó tolvajt jelzett a templomudvarban. Szegény cica, aki beindította a riasztót, valószínűleg a mai napig emlékszik a nyolc megtermett férfira, akik az éjszaka közepén rárontottak a hársfán…

Karácsony után a csillagnak különös jelentősége van, hangzott el az ünnepi prédikációban. Az első ígéret Bálám szaván keresztül érkezett: „Csillag származik Jákóbból…” (4Móz 24,17). A napkeleti bölcseket ugyanúgy csillag vezette ahhoz (Mt 2,1–12), aki a Jelenések könyvében így mutatta be magát: „Én vagyok (…) a fényes hajnalcsillag.” (Jel 22,16) „A református templomok tornyán a csillag mindig Jézusra emlékeztet, és hozzá hív!” – írja Márkus Mihály püspök úr a Reformátusok Lapja január 9-i számában.

Bár az igehirdetés nem tért ki külön rá, mi tudjuk: ez év júliusában nemcsak a templomtornyon, hanem az egész városban igyekszik majd hirdetni a Csillagpont csillaga, hogy Jézus, a fényes hajnalcsillag velünk van, és fénye átragyog a legsötétebb életek egén is, ha hagyjuk, hogy gyógyító szeretetével megérintsen minket.

(Jelentkezzetek kiscsoportvezetőnek. Ennek kevés köze van a tatai templomtoronyhoz, de a felhívás aktuális. Határidő: január 15., letölthető jelentkezési lap itt.)

Egy közülük

(Az alábbi történet az erdélyi Kőhalomból érkezett hozzánk ma ímélen. Ezt szeretnénk a szívetekre helyezni, arra emlékezve, aki Isten létére vállalta, hogy eljöjjön emberként, hogy megmutassa, hová menekülhetünk a szeretetlenség, a magány, a kétségbeesés utainkat megzavaró, halálra fagyasztó viharaiból. Áldott ünnepet nektek.)

Volt egyszer, hol nem volt, nem is olyan messzi tájon, egy kis faluban, egy földműves család két gyermekkel.

Az édesapa hitetlen ember volt, tagadta Istent és mindent, ami a vallásról, a karácsonyról és más ünnepről szólt. Másokat is próbált erről meggyőzni. Felesége hívő asszony volt és erre nevelte gyermekeit férje minden tiltakozása ellenére.

Egy havas karácsonykor az asszony gyermekeivel együtt templomba ment. Hívta a férjét is, de ő továbbra is elutasította:

„Ha létezett volna Isten és Fia, Jézus, miért küldte volna le a földre ember képében? Ha ő mindenható, miért alacsonyodna le a mi szintünkre? Nem hiszem, hogy ennek lenne valami értelme!”

Így maradt ő otthon, és a család elment a templomba.

A férfi tüzet gyújtott, és a meleg házból figyelte az erősödő hóvihart, ami egyre tombolt. Egyszer csak nagyot koppant valami az ablakban, majd a zaj újból megismétlődött, és ezért kíváncsian kilépett a vihar közepette, hogy nézzen utána a koppanásnak. A felkavart hó miatt semmit sem látott. Bevárta a vihar lecsendesedését, és kiment a ház körül szétnézni. A közeli réten egy vadludakból álló elszédült csapatot látott, akiket utazásukban Afrika felé meglepetésszerűen a földre sodort a nagy hóvihar. Elkábulva, széltől sodortan ütközött két vadlúd az ablaknak és hiába próbálta a pajtába hajtani őket, azok jobban megijedtek és elszaladtak.

A parasztember jószívű volt és szerette az állatokat, ezért elgondolta, hogy pajtájában majd jól megférnek egy éjszakára a ludak, amíg a vihar eláll és folytathatják útjukat.

Kiment és kitárta a pajta két nagy kapuját, azt remélve, hogy majd a ludak meglátják és besétálnak-berepülnek a vihar elől a meleg helyre. De a ludak nem látták a nyitott pajtaajtót, és továbbra is alacsonyan és zavartan össze-vissza repültek a mezőn. Minden módszert megpróbált, hogy figyelmüket a pajtára terelje, de még jobban megijesztette őket. Bement a házba és egy kenyeret felmorzsolt, majd kenyérmorzsából utat rajzolt a hóra a pajtáig, azt gondolva, hogy ez majd segít a ludakon. De azok nem vették figyelembe! Majd a ludak mögé osont, és próbálta behajtani őket, a védelmet és meleget jelentő pajtába. Ez is jobban megijesztette őket.

Magában gondolkodott: „Vajon miért nem értik meg a ludak, hogy az én pajtám meleg és az egyetlen biztonságos hely, hogy a hóvihart átvészeljék?”

Ekkor jött rá arra, hogy a ludak sohasem fognak egy embert meghallgatni és követni, esetleg csak egy maguk közül valót, aki megmentheti őket!

Bement a pajtába, és a ketrecből ölbe vett egy ludat, majd az eltévedt ludak mögé osont, és elengedte az övét. Az nagy gágogással repült vissza a pajtája felé és a többi lúd is követte őt.

Sokáig némán nézte a ludakat és eszébe jutott, amire korábban gondolt:

„Csak egy közülük mentheti meg őket…”

Ekkor jutott eszébe az is, amit korábban templomba menő feleségének mondott:

„Ha létezett volna Isten és Fia, Jézus, miért küldte volna le a földre ember képében?”

A gazdának minden egyből világos lett.

„Ez az, amit Isten értünk tettt. Mi voltunk a ludak, vakok, elveszettek, kétségbeesettek, és Isten elküldte Fiát, hogy megmentsen bennünket, megmutassa a szabadulás útját… Már értem feleségemet is! Ez a karácsony igazi értelme!”

Tekintete megvilágosodott, amikor megértette mindezt. Miközben kint a hóvihar lecsendesedett, az ő szívében is csendesség lett, és békében gondolkodott ezen a csodálatos felismerésen.

Kételkedéssel és hitetlenséggel teli évek tűntek el, miként a hóvihar. Az édesapa térdre esett, és akkor mondta el élete első imádságát:

„Köszönöm, Uram, hogy emberi formát öltöttél, és eljöttél engem megmenteni a vihartól!”

Borítékolva!

Alább Pusztai Timi számol be a nagy plakátborítékolásról - képek a Facebookon érhetők el, tessék keresni, lájkolni, követni! (Gonosz Facebookon csak 420 leütés lehet egy állapotfrissítés, így csak itt olvasható Timi teljes írása, igyekszünk webes felületeink harmonizációjára is - amíg ezt mi megtesszük, ti küldjetek egymásnak Csillagpontos karácsonyi képeslapot, amely a Csillagpont hírlevélen indult világkörüli útjára. Mondom, harmonizáció, az kell ide.)

Vannak dolgok, amiket hiába szeretnénk minél hamarabb és minél gyorsabban elintézni, valahogy mindig közbejön valami, ami a megvalósítás útjába áll. Ilyenkor bosszankodunk magunkban és hangosan, miközben sóvárogva várjuk azt a pillanatot, amikor végre pontot tehetünk az ügy végére. Ilyen sóvárgással vártuk azt a pillanatot is, amikor postára adhatjuk a 2011-es Csillagpont plakátjait, szám szerint 42 ifjúsági szervezetnek, 65 közép- és felsőoktatási intézménynek és 1081 gyülekezetnek. Ahogy lenni szokott, nem hiába vártunk, végül eljött a nagy nap és, négy lelkes önkéntes segítségével megkezdhettük a nagy munkát. Az Ifjúsági Iroda tárgyalója egy fél napra a sorozatgyártás mintájára szervezett borítékoló manufaktúrává alakulhatott. Bizton állíthatom, hogy a munkaszervezési stratégiánkat, még maga Henry Ford is megirigyelte volna! Futószalag hiányában, a karácsonyra készítő háttérzene és a jó hangulat segítette a munkánkat. Az eredményt pedig reménység szerint hamarosan saját szemetekkel fedezhetitek fel valamelyik ifjúsági szervezet, iskola vagy gyülekezet hirdetőtábláján. Köszönjük mindazoknak, akik részt vettek a nagy plakátborítékolásban, aki pedig most kimaradt ne csüggedjen, tavasszal lesz még egy plakátkör - ezt borítékolhatjuk! :)

Egyszer volt, hol nem volt....

A téli hidegek eljöttek, úton vannak a plakátok, megújult a blogfejléc. Ennyi esemény közepette nem ülhetek tovább a forró gyümölcspuncsom mellett, el kell mesélnem, hogy is lett olyan az új plakát, amilyen, valamint hogyan készült új és szépséges logónk. :)

Hol is kezdjem... Még valamikor nyár elején összeültünk a kreatív csapattal, s azon törtük a fejünket, hogyan újulhatnánk meg, milyen legyen az új plakátunk, az új arculatunk, s újból előkerült a logókérdés is. Így hát elhatároztuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy minden meglegyen és minden nagyon jó legyen, készüljön szép új logónk, a témát jól kifejező plakátunk, és arculatunk. Először a logóval kezdtünk foglalkozni. Ezen az ülésen úgy döntöttünk, hogy felkérünk ügyes kezű, kreatív embereket, hogy tervezzenek nekünk szebbnél szebb, ötletes, kifejező, hozzánk illő logókat. Mindez meg is történt, ám sajnos ezeket a műveket most nem tehetem közszemlére, mivel ezek bizony értékes szellemi termékek, így nem lehet őket kiadni, szerencsére ez nem lesz igaz a plakát képekre. No, de vissza a logóhoz. Meg is érkeztek a tervek, ültünk is felettük jó ideig, míg végül egyöntetűen a mi kedves logónkat választottuk. Az új logó születése során fontos szempont volt, hogy jól variálható legyen, hogy a kétévente megújuló arculathoz jól tudjon igazodni, hogy egyszerű, de egyben nagyszerű, jól felismerhető és egyedi legyen. Mi úgy gondoljuk, hogy mindez sikerült. Reméljük, ti is így látjátok. Nekünk legalább annyira a szívünkhöz nőtt már, mint szeretett címerünk. Bízunk benne, hogy ti is így lesztek majd vele.

A logó rövid története után jöjjön a nagyobb szülés. A plakát. Nemsokára minden templomajtón ott lesz a 2011-es CsP plakát, de ha még nem láttátok volna, hát tessék, itt van.

A nyár során már javában foglalkoztunk a plakátkép kiválasztásával is, sőt nem csak válogattunk, hanem készítettünk is. Az alapkoncepció ugyanis az volt, hogy embereket szeretnénk látni a plakáton. Vidám, szép fiatalokat, akik jellemzik a Csillagpont fesztiváljellegét, de a témát is demonstrálják. Sajnos ez a terv nem jött be. Nagy szervezések, fiatalok összegyűjtése, fotós beszervezése után összeállt az első plakáttervünk, amit végül fekete-fehér formában készítettünk el, mert úgy véltük, így kifejezőbb. Bár végül nem e mellett döntöttünk, mégis nagyon szép, bár fáradtságos órákat élhettünk át, s köszönjük azoknak a fiataloknak is, akik eljöttek, hogy segítsenek nekünk.

Sajnos azonban a plakát elkészülte után több kritikát is kaptunk, hogy nem elég ütős a kép, s lássuk be, valahol mi sem voltunk elégedettek, így folytattuk az ötletelést. A következő pár alkalommal azon tanakodtunk, hogy emberekkel a plakáton nem fogjuk tudni a kellő hatást elérni, így a következő lépésben egy elég erőteljes, de meglehetősen vegyes érzelmeket kiváltó koncepció mellett döntöttünk.

A csibe és klopfoló párosról sajnos a legtöbbeknek az erőszak, a klopfoló egyértelmű fölénye jutott eszébe, habár kaptunk pozitív visszajelzéseket is, végül mégis úgy döntöttünk, hogy nem tudnánk mindannyian jó szívvel a plakát mellett állni, így ezt a tervet is elvetettük.

Ezután jött csak a neheze. Újabb ötleteléshullám következett, amely során nagyon sok képet végignéztünk, hogy végül elkészülhessen a mindenki számára tetsző, s egyben az arany középutat jelképező Érintések plakát.

A háromszori fotózás, a csibevadászat, a számtalan e-mail, a fotós oldalak beható tanulmányozása után és a legtürelmesebb plakátgyártó kisiparosunk segítségével megszületett a fenti plakát, amelyre mindannyian nagyon büszkék vagyunk, hiszen mindenkinek az óhaja benne foglaltatik: fiatalos, kifejező, elgondolkodtató, spirituális, és a miénk. :)

Plakátok, végre

Jönnek a téli hidegek, de örömmel jelentjük, a Csillagpont-szervezők - legalább is a kezeik - nem fáznak (ég alattuk a munka). Kifejezetten szívmelengető eseménynek mondható az is, hogy koordinátorunk, Pusztai Timi a múlt héten számolt be a szervezés állásáról a zsinati atyák előtt.

Ma pedig megjött a sürgős ímél, hogy elkészültek a plakátok (még melegek) - vagyis hamarosan számotokra is kiderül, milyen is az ez évi Csillagpont féltve őrzött arculata! Egy biztos: templomajtó-kompatibilis. A többit döntsétek el ti.

(Ahogy az sem marad titok e blog hasábjain, hogy milyen alternatívái voltak a kiválasztott arculatnak - a no comment-állapotot, reméljük, sikerült majd megtörni velük.)

Persze nemcsak a plakátok készültek el, a programtáblánk első verzióját már megrajzolta Döny az ifjúsági irodán, amelynek árnyékában már több nagy

sikerű beszélgetést is tartottunk.

Győzelmi jelentés eddig, a plakátborítékolásról fényképes bejegyzéssel adunk majd hírt.

Csillagpont, újratöltve

Készülünk!

Hamarosan megújul a blog fejléce, és nemsokára becsomagoljuk a Csillagpont-plakátokat, hogy szétküldjük őket széles ez országba, hogy minden református templom ajtaja

hirdesse: 2011-ben is lesz Csillagpont, nem is akármilyen...

Az elkövetkezendő hónapokban főleg itt, a blogon olvashattok a szervezéssel kapcsolatos információkat - a honlap teljes díszbe öltöztetéséhez, ahogyan a legutóbbi CsP előttig, még szükségünk van egy kis időre. A régi honlap viszont elérhető a nosztalgiázni vágyóknak, itt.

Addig is, amit tudni lehet a következő Csillagpontról (kiféle-miféle az új koordinátor, illetve milyen a leendő helyszín), elolvasható ezen a linken, illetve még itt is.

Persze azért, hogy valami frisset és fogyaszthatót is olvassatok, a következő bejegyzésekben részletesen beszámolunk majd a szervezés állásáról, a leendő arculatról - illetve mindarról, amit megkérdeztek. Szóval kommenteljetek, kérdezzetek, mi pedig válaszolunk. Becsszó.

Mi már a harcvonalban - éjjeli őrjárat

Lényegi infó így, hajnalok hajnalán - tök szép galériánk van a honlapon, tessék megnézegetni.
Tábort nyitottunk, bár az előkészítő napokon is már kitettünk létszámban és munkaintenzitásban egy komplett úttörőtábort - bár mi nem úttörők, hanem útkészítők szeretnénk lenni, elsősorban.
Persze van az útkészítés nemszeretem-formája, amiről leginkább azok a rendezők tudnának mesélni, akik autósokat és sátrazókat voltak kénytelenek folyamatosan elzavarni a tűzvédelmi és egyéb utakból (a küldetés fedőneve: takarítás, az adott reakciókról pedig még nem érkezett szerkesztőségünkbe nyilatkozat...)
A nyitó áhítaton talán azok a reggel még kétségbeesett nyaralók is megnyugodtak, akik sorban jöttek a Metallicával és Rammsteinnel hangfalakat melegítő nagyszínpadosokhoz, hogy egész héten ezzel a hangerővel kell-e ezt a zenét hallgatniuk - bízunk benne, hogy rossz értelemben nem zavarjuk a környező lakók nyugalmát, vagy nem olyan kiváló koncertekkel, mint a mai Misztrál vagy Fugato volt.
Nyilván másrészt nagyon áldásos lenne minél több, az Igére nyugtalanul figyelő, Isten minden értelmet felülhaladó békességét kereső emberrel találkozni.
Mivel hajnali kettő lesz mindjárt, és holnap (ma) is nap van, ezért most a hosszas képvadászattól eltekintünk - vizuális olvasók vigasztalódjnak a fenti linkkel; mi pedig halkan halálra kacagjuk magunkat a bármin e hajnali órán, hálát adva az Úrnak, hogy a fáradtsággal egyenes arányban növekszik a vicces dolgok száma a dolgozók környezetében.

Mindazonáltal önkéntes Csillagpontért imádkozókat most is keresünk, várunk, fogadunk.

- azért jönni is tessék, talpalatnyi helyek még akadnak bátor embereknek.

Lesifotók!!!

Bepillantottunk a Május 22. kiállítás kulisszáiba! Az Ifjúsági Iroda nagy, nehéz ajtaja mögött az adminisztrációtól kezdi elrabolni a nyílt vizet a mindenféle kreatív munka - úgyhogy az aktahalmazok helyén egyre több vászon, textifesték, papírfecni, és ez a furcsa képződmény, ami a Május 22. kiállítás képanyaga - egyelőre fekete-fehérben, és kicsiben.

Persze nagy már az öröm, ahogy a mellékelt ábra (ábrázatok - Ricsi és Balázs) is mutatja (mutatják) - végre összeállnak a képsorok, tablók - egy csodálatos és színes kiállításon járhatjátok körbe az egységes Magyar Református Egyházat.

És bizony, ennyire közel van már a Csillagpont -

egyelőre lelki szemeink előtt, 2D-ben, de hamarosan, ó, jaj de hamarosan már 3D-ben is...

Utolsó hét

Nyisd ki rózsám kapudat - hét nap múlva a Csillagpont is kinyitja az övét. (jaj, jaj, jaj)

Kezd állandósulni az az állapot az ifjúsági irodán, hogy a székeknek este tizenegytől reggel kilencig még arra sincs idejük, hogy rendesen kihűljenek; a meghosszabbított nappali üzemmódban ugyanis izomból tolják rajtuk az adminisztrációt, a szövegszerkesztést, a mindent. Persze az a 20 önkéntes irodista, aki a finishben ennyire szem előtt teper, csak töredéke annak az ötszáz (!!!) önkéntesnek, aki majd élesben, Fadd-Domboriban szolgál majd.

(Teccenek vágni, hogy minden ötödik csillagpontos önkéntes? Azért ez megdöbbentő, és hálaadásra méltó dolog.)

Ami már biztos: Debrecenben már nyomják az ének- és programfüzetet - utóbbiban, ha hibát is találnátok, ne említsétek senkinek, mert sosem tudhatjátok, hogy ki töltött vele éjszakákat...

Az utolsó utáni pillanatokban megkezdett világmegfordítások hetébe léptünk, amikor a legkülönfélébb munkákat kell elvégezni - a százegynéhány kiscsoportvezetős füzet tördelését Worddel (respekt!), majd összetűzdelését (tangóra, hogy pezsegjen az éjcakai műszak), hírek és felhívások írását a honlapra, és néha vetünk egy kis költséget is. Illetve vetnek a fiúk.

Persze ezekben a pillanatokban (az utolsó utániakban) jut mindenkinek minden eszébe - így van ez rendjén.

A pénteki napra teljesen megteltek a fedett szálláshelyek - ezen a napon öntik ez az előadók mellett a kiemelt vendégek is a helyet; püspökök Csillagpontos álruhában, például.

Aggasztóan apad a Duna-holtág, ez erősen kedvez a szúnyogoknak, lesznek annyian, mint égen a csillag... Ne hagyjátok otthon a szúnyogriasztót! Itt a fővárosban csak cserebogarak verik fel az éjszakát, ott majd a kis vérszívók el se engedik majd csendesedni. Hát ezért nem lesz szervezett véradás a Csillagponton!

Van hát miért imádkozni.

Essetek hát neki.

Nagyon ránk fér.

(marhajó képeket válogattam, de csak a HTML-kódja jelenik meg - bocs. Amint rájövök, mit csinálok rosszul, feltöltöm, addig kommentben tippelhettek, mi nem működik...)

(p.s. Aha - 8 óra alvás után én is rájövök, hogy HTML-nézetben szerkesztettem - tegnap éjjel ez nem jutott már el a tudatomig. Ránk fér az az ima.)

Horul a szurok, vagy mi

A Csillagpont honlap csevegőjében úja és újra ujjongó bejegyzéseket olvasni – jó látni, hogy így örültök a napok fogyásának. Beléptünk a belátható időn belülre: nektek tizenkettő, az építőbrigádnak tíz nap múlva megkezdődik a Csillagpont-életérzés. Addig meg ami lehet, összetorlódik, elromlik, felrobban, megbetegít, hogy igazán izgalmas legyen a mi ki-fel- összekészülésünk is.

Kicsit úgy tűnhet, mintha csak kamuznánk már hosszú hónapok óta, hogy hűmicsoda kőkemény meló folyik itt most a CsP előtt – és belátom, ehhez az időszakhoz képest (alig két héttel a találkozó előtt) valóban viccnek tűnik minden eddigi munkálkodásunk.

Újabban az ifjúsági irodán nagy az élet – laptoperdőben netbetyárkodnak az önkéntes adminisztrátorok reggeltől éjjelig, születik a programfüzet (a szegény tördelőnk hamvaiból, kábé), összezavarodnak tőlünk a bankautomaták – bár az összezavarodás általános jelenség. Volt olyan előadója a CsP-nek, aki már június 23-án meg akarta tartani a helyszínen a programját...:) Csodálkozni márpedig semmin nem szabad, teljesen komoly furcsaságok válnak hamarosan természetessé – például a múlt megelevenedő vitézei. Hogy miről beszélek? Majd meglátjátok…

Ma volt a Tolna megyei sajtótájékoztató, hamarosan a budapestin is túlleszünk. Nem mintha a sajtót annyira nagyon tájékoztatni kéne, a református sajtó eheti száma például a mi blogunkat találta meg magának.

Nemsokára meghirdetjük az „Aludj egy szervező helyett!” akciót. Az önként jelentkezőknek a napi nyolc helyett tizennégyet kell aludniuk, hogy ebből hatot felajánlhassanak egy tetszőleges szervezőnek. Szerintetek segít majd? Ha nem akartok helyettünk aludni, akkor viszont imádkozzatok értünk, hogy Urunk áldja meg gazdagon botladozásainkat – hiszem, hogy segít annyit, mint az az áhított hat óra alvás.

Debrecenben csődültünk

Ahogyan azt a Csp honlapján ígértük, megpróbálunk mesélni a május 22-i debreceni hálaadó ünnepen megesett Csillagpontos eseményekről, nevezetesen a flash mobról, amiért együtt izgultak azok, akik kitalálták, azok, akik eljöttek Debrecenbe, hogy megvalósítsák, és akik otthonaikban, vizsgára készülve szorítottak, hogy elég ember jöjjön össze a híres Csp-s Kálvin-csillaghoz.

Jelentjük, ifjú kálvinistáknak villámgyors csillagkészítésből ötös, a sokból különösképpen is kettőnek: Hámori Ádámnak, a Csp koordinátorának, és Kalocsai Ricsinek, a fotósnak, aki élete kockáztatásával (és tényleg, hiszen olyan háztetőre mászott fel, ahová nem lett volna szabad, és ahelyett, hogy jó fotókat lőtt volna, majdnem őt lőtték le a tetőről a meglepett biztonságiak) örökítette meg az alakzatot. (a fotón nem azt mutatja, hogy hova lőjenek!)

Nem volt tehát egyszerű dolguk a szervezőknek – a helyszín az egyik legforgalmasabb volt az Alkotmányozó Zsinat színterei közül. Pár perccel a kijelölt időpont előtt még csak 1-2 Csillagpontos lézengett a tett helyszínén, akiket egy kedves médiás hölgy jól kameravégre is kapott, de ő sem tudta elijeszteni a többieket – megadott időre Ádám határozott vezényletével össze is állt a csillag.

Hogy hányan is álltak az alakzatban? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, a mellékelt fotón megszámolható – mindenesetre elegen ahhoz, hogy meglepetésként hassunk környezetünkre, és hogy legurítsuk a nagy követ koordinátorunk szívéről. Nem utolsó sorban nyilván jó és szokatlan reklám is lesz a CsP-nek ez a megmozdulás – nem az egyetlen az ünnepi nap folyamán. Kidolgozásra került ugyanis gerillamarketingünk új módszere Jancsi és Juliska nyomán: egy nagy, kihasadt dobozból látszólag véletlenül nagymennyiségű CsP-s könyvjelzőt szórunk el a földön, forgalmas helyen, a CsP-sátor felé tartva. Ezzel több embert képesek leszünk rábírni arra, hogy kövesse a kihasadt dobozzal közlekedőt, és így a sátorig jutván információt szerezzen a Csillagpontról, illetve hogy a könyvjelzőket felszedve a dobozos ember után rohanjon – persze a módszer még további újragondolásra szorul…

Requiem for a squirrel

In memoriam Sciurus vulgaris (mókus), amelyből a fadd-dombori üdülőtelepen nem kis számú populáció él - nem véletlen volt hát blogolásunk kezdeti stádiumában rágcsálómániánk, bár arra nem merünk megesküdni, hogy tudatos is volt-e ez, illetve hogy tudatában voltunk annak, hogy leendő sátorhelyeink felett sok-sok hasonló kedves kis állat ugrándozik. Ha hagyják.

In memoriam szegény kis mókus, aki nem volt tudatában annak, hogy Csillagpontos terepbejárók autója elé NEM lépünk soha, semmilyen körülmények között ki. (Lehet, hogy meg akart akadályozni minket, hogy elérkezzünk a gyermektáborig? Egy ügynökmókus? Egy bizonyos: ráfért volna egy-két nap a Csillagponton, hogy ne keverje össze a bátorságot a botor vakmerőséggel...)

Bizony, nemrég terepbejárni voltunk a meseszép Fadd-Domboriban. Bizony, volt ennek halálos áldozata, több is, mint egy mókus. Jóval több. Szerencse, hogy a szúnyog nem védett állat, mert akkor tán bajban is lennénk az elhullott egyedek számát tekintve.

Hogy ki szerezte a terepbejáráson a legtöbb "pirospontot"? Kik voltunk ott, mit láttunk, hol állunk? Hamarosan, a bővebb képanyag birtokában elmeséljük, töviről hegyire - addig meg tessék a Reformátusok Lapját keresni, abban már benne vagyon, mi volt és hogyan.

Közeleg a kedvezményes jelentkezés határideje, vészesen és visszavonhatatlanul (május 20). Száradnak már a Csillagpontos pólók a környezetetekben? Ugye erről tudtok, jöttök? Szeretnénk, ha minél többen találkozhatnánk, minél többőtökkel! Tegyétek meg tétjeiteket, vonatjegy-vásárlásra és regisztrációra fel - ne csak résztvevőnek, segítőnek is jelentkezzetek a CsP-re! A legtöbb munkaterületen elkéne pár friss koponya, láb, szív, kéz. Utóbbi párban, összekulcsolva. De máshogyan is.

Van képetek…?

Bizony, bizony, volt képünk egészen eddig húzni a Csillagpont-pólóban a világ körül című fotópályázat eredményhirdetését – már idejét sem tudjuk, mióta váratott magára, hogy a zsűri összeüljön, és a rengeteg remek beérkezett fotográfia közül kiválassza a legjobbak legjobbjait (régóta, mindenesetre). Elmondhatom: az év eddigi legnehezebb feladata a pályaművek elbírálása volt (el lehet képzelni, miféle nehézség az, ami maga mögé utasít szigorlatokat, évindításokat különböző munkahelyi íróasztalok árnyékában).

A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem kínálta magát egyik kép sem hangosan kiáltozva, hogy engem válasszatok, én kiemelkedem a többiek közül, én vagyok a legjobb – elnézve a választottakat, elképzelhetitek, hogy ez mit jelent (ha nem, úgy boldog emberek vagytok, választani – sok jóból jól – igen nehéz).
Úgyhogy most van képünk, méghozzá öt. Ugyanis kénytelenek voltunk a kategóriák első helyezésein túl két különdíjat is osztani – a lusta, de vajszívű zsűri így öt embernek biztosít lehetőséget arra, hogy pályaműveik kártyanaptár formájukban meghódítsák a református ifjúságot, és rajtuk keresztül további, nehezen nyomon követhető részeit a világnak.
Alább következzenek a képek, emitten pedig szép, hivatalos formában az eredményhirdetés:


A Csillagpont-pólóban a világ körül legszebb helyszínen készült képét készítette Majdnem a világ tetején címmel Csala Éva készítette.

A legmesszebbre utaztatott pólót A Góbi homokdűnéi és a sztyeppék találkozása címmel Szaszkó Sándor örökítette meg.


A legérdekesebb kategória (mindkét értelemben) győztese pedig a Szanyi Ferenc-Bölcsföldi András páros Szegénységben meggazdagodva Maszájföldön című képpel.

Különdíjat kapott Ovárdi Vivien Ahol a madár se jár című képe,

illetve Demeterné Harmathy Zsófia képe Matyiról és a bátyja pólójáról.

Gratulálunk!

(Azoknak különösen, akik úgy érzik, hogy nekik milliószor jobb képeik vannak Csillagpontos pólóban a világ körül, és mégsem neveztek a megmérettetésre.)

Reméljük, hogy az összes többi kiváló fénykép szerzőjét viszontlátjuk a Csillagponton, és hogy nem ez volt az egyetlen és utolsó alkalom, amikor különleges, szép, távoli helyekre vittétek el szívetek felett a Csillagpont hírét.

És figyelem: 2009-cel nem csak a Kálvin Év indult el... Töméntelen mennyiségű információ cserél gazdát a szervezők postafiókjában, új tagok csatlakoznak - Neked nem kéne? Hamarosan újabb terepbejárásról és CsP-szervezői összejövetelről számolunk be - reméljük hamarabb, mint a fotópályázat eredményeiről...