Reformáció-napi dizájn center

Az ünnep apropóján elkalandoztam a neten, és felfedeztem egy csomó, kifejezetten a büszke lutheránusoknak és/vagy kálvinistáknak gyártott rekvizítumot. Egyszerűen muszáj megosztanom veletek a kedvenceimet, ne csak nekem szerezzenek derűs perceket. Egy biztos, agyament ötletekben nincs hiány. :-)

Amikor a Csillagok háborúja-őrület melléktermékeként 20 centis műanyag Harrison Ford figurák lepték el a tengeren túli áruházak polcait, azon viszonylag hamar túltettem magam. A pápának öltöztetett, sorszámozott plüssmackó-szériát már egy fokkal nehezebb volt megemésztenem, de még akkor sem sejtettem, hogy a katasztrófa fokozható. Pedig dehogynem. Itt a legújabb remek darab, a felhúzható műanyag Luther!

Halloween-parti helyett az új alternatíva: miért ne rendeznénk inkább reformáció-partit?! S hogy a kellékekre ne legyen gondunk, készségesen összeállították nekünk előre mindazt, ami az igazi Luther-bulihoz kell. A dekoráció fledobható még néhány Luther-lufival is.

Poharakból, bögrékből és söröskriglikből is jól állunk:

Jó hír az édesszájúaknak, hogy megérkeztek a Luther-cukorkák!

Az evés-ivás mellett a

ruházkodás sem gond többé: csecsemőtől az aggastyánig mindenki megtalálja a neki valót:

Végül jöjjön az abszolút kedvencem: a Luther-zokni. Mi más is állhatna rajta - eredeti nyelven és angolszász változatban egyaránt -, mint az idézet: "Itt állok, másként nem tehetek."

P.S.: Mobiltulajdonosok örüljenek, már kapható a mobil-zokni is!

ó, ió, ció, ... Reformáció!

"Erős vár a mi Istenünk!" "...hát még a miénk!" :-) - vágja rá azonnal a magára valamit is adó, öntudatos kálvinista. De persze csak a szeretetteljes csipkelődés kedvéért, mert ő is tudja, ünnepelni jó - közösen ünnepelni még jobb. És ma van is mit! Felejtsük el egy pillanatra a töklámpásokat, mert van itt azért más is: 1517-ben befellegzett a búcsúcéduláknak. Mert jött 95 pont. És kimondatott, hogy van saját közbenjárónk, solus Christus. Ami nem kis dolog. Sőt, a legnagyobb! És van minek örülni, mert van anyanyelvre lefordított Bibliánk, meg anyanyelvű istentiszteletünk, és vannak irodalomórán is bátran vállalható genfi zsoltár-fordításaink. Meg aztán ott vannak, akik nélkül földi értelemben nem jöhetett volna létre: Martin L., Jean C., és magyar földön a prédikátorok, nyomdászok, tudósok, fejedelmek és fejedelemasszonyok... na de minek soroljam, úgyis tudjátok. Csak jó ma megállni kicsit, és némi büszkeséggel a múltba révedni. Mert a gyökerek fontosak. Szerintem.