A következő címkéjű bejegyzések mutatása: plakát. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: plakát. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 20., hétfő

Borítékolva!


Alább Pusztai Timi számol be a nagy plakátborítékolásról - képek a Facebookon érhetők el, tessék keresni, lájkolni, követni! (Gonosz Facebookon csak 420 leütés lehet egy állapotfrissítés, így csak itt olvasható Timi teljes írása, igyekszünk webes felületeink harmonizációjára is - amíg ezt mi megtesszük, ti küldjetek egymásnak Csillagpontos karácsonyi képeslapot, amely a Csillagpont hírlevélen indult világkörüli útjára. Mondom, harmonizáció, az kell ide.)

Vannak dolgok, amiket hiába szeretnénk minél hamarabb és minél gyorsabban elintézni, valahogy mindig közbejön valami, ami a megvalósítás útjába áll. Ilyenkor bosszankodunk magunkban és hangosan, miközben sóvárogva várjuk azt a pillanatot, amikor végre pontot tehetünk az ügy végére. Ilyen sóvárgással vártuk azt a pillanatot is, amikor postára adhatjuk a 2011-es Csillagpont plakátjait, szám szerint 42 ifjúsági szervezetnek, 65 közép- és felsőoktatási intézménynek és 1081 gyülekezetnek. Ahogy lenni szokott, nem hiába vártunk, végül eljött a nagy nap és, négy lelkes önkéntes segítségével megkezdhettük a nagy munkát. Az Ifjúsági Iroda tárgyalója egy fél napra a sorozatgyártás mintájára szervezett borítékoló manufaktúrává alakulhatott. Bizton állíthatom, hogy a munkaszervezési stratégiánkat, még maga Henry Ford is megirigyelte volna! Futószalag hiányában, a karácsonyra készítő háttérzene és a jó hangulat segítette a munkánkat. Az eredményt pedig reménység szerint hamarosan saját szemetekkel fedezhetitek fel valamelyik ifjúsági szervezet, iskola vagy gyülekezet hirdetőtábláján. Köszönjük mindazoknak, akik részt vettek a nagy plakátborítékolásban, aki pedig most kimaradt ne csüggedjen, tavasszal lesz még egy plakátkör - ezt borítékolhatjuk! :)

2010. december 10., péntek

Egyszer volt, hol nem volt....

A téli hidegek eljöttek, úton vannak a plakátok, megújult a blogfejléc. Ennyi esemény közepette nem ülhetek tovább a forró gyümölcspuncsom mellett, el kell mesélnem, hogy is lett olyan az új plakát, amilyen, valamint hogyan készült új és szépséges logónk. :)

Hol is kezdjem... Még valamikor nyár elején összeültünk a kreatív csapattal, s azon törtük a fejünket, hogyan újulhatnánk meg, milyen legyen az új plakátunk, az új arculatunk, s újból előkerült a logókérdés is. Így hát elhatároztuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy minden meglegyen és minden nagyon jó legyen, készüljön szép új logónk, a témát jól kifejező plakátunk, és arculatunk. Először a logóval kezdtünk foglalkozni. Ezen az ülésen úgy döntöttünk, hogy felkérünk ügyes kezű, kreatív embereket, hogy tervezzenek nekünk szebbnél szebb, ötletes, kifejező, hozzánk illő logókat. Mindez meg is történt, ám sajnos ezeket a műveket most nem tehetem közszemlére, mivel ezek bizony értékes szellemi termékek, így nem lehet őket kiadni, szerencsére ez nem lesz igaz a plakát képekre. No, de vissza a logóhoz. Meg is érkeztek a tervek, ültünk is felettük jó ideig, míg végül egyöntetűen a mi kedves logónkat választottuk. Az új logó születése során fontos szempont volt, hogy jól variálható legyen, hogy a kétévente megújuló arculathoz jól tudjon igazodni, hogy egyszerű, de egyben nagyszerű, jól felismerhető és egyedi legyen. Mi úgy gondoljuk, hogy mindez sikerült. Reméljük, ti is így látjátok. Nekünk legalább annyira a szívünkhöz nőtt már, mint szeretett címerünk. Bízunk benne, hogy ti is így lesztek majd vele.

A logó rövid története után jöjjön a nagyobb szülés. A plakát. Nemsokára minden templomajtón ott lesz a 2011-es CsP plakát, de ha még nem láttátok volna, hát tessék, itt van.

A nyár során már javában foglalkoztunk a plakátkép kiválasztásával is, sőt nem csak válogattunk, hanem készítettünk is. Az alapkoncepció ugyanis az volt, hogy embereket szeretnénk látni a plakáton. Vidám, szép fiatalokat, akik jellemzik a Csillagpont fesztiváljellegét, de a témát is demonstrálják. Sajnos ez a terv nem jött be. Nagy szervezések, fiatalok összegyűjtése, fotós beszervezése után összeállt az első plakáttervünk, amit végül fekete-fehér formában készítettünk el, mert úgy véltük, így kifejezőbb. Bár végül nem e mellett döntöttünk, mégis nagyon szép, bár fáradtságos órákat élhettünk át, s köszönjük azoknak a fiataloknak is, akik eljöttek, hogy segítsenek nekünk.

Sajnos azonban a plakát elkészülte után több kritikát is kaptunk, hogy nem elég ütős a kép, s lássuk be, valahol mi sem voltunk elégedettek, így folytattuk az ötletelést. A következő pár alkalommal azon tanakodtunk, hogy emberekkel a plakáton nem fogjuk tudni a kellő hatást elérni, így a következő lépésben egy elég erőteljes, de meglehetősen vegyes érzelmeket kiváltó koncepció mellett döntöttünk.

A csibe és klopfoló párosról sajnos a legtöbbeknek az erőszak, a klopfoló egyértelmű fölénye jutott eszébe, habár kaptunk pozitív visszajelzéseket is, végül mégis úgy döntöttünk, hogy nem tudnánk mindannyian jó szívvel a plakát mellett állni, így ezt a tervet is elvetettük.

Ezután jött csak a neheze. Újabb ötleteléshullám következett, amely során nagyon sok képet végignéztünk, hogy végül elkészülhessen a mindenki számára tetsző, s egyben az arany középutat jelképező Érintések plakát.

A háromszori fotózás, a csibevadászat, a számtalan e-mail, a fotós oldalak beható tanulmányozása után és a legtürelmesebb plakátgyártó kisiparosunk segítségével megszületett a fenti plakát, amelyre mindannyian nagyon büszkék vagyunk, hiszen mindenkinek az óhaja benne foglaltatik: fiatalos, kifejező, elgondolkodtató, spirituális, és a miénk. :)

2010. november 23., kedd

Plakátok, végre

Jönnek a téli hidegek, de örömmel jelentjük, a Csillagpont-szervezők - legalább is a kezeik - nem fáznak (ég alattuk a munka). Kifejezetten szívmelengető eseménynek mondható az is, hogy koordinátorunk, Pusztai Timi a múlt héten számolt be a szervezés állásáról a zsinati atyák előtt.
Ma pedig megjött a sürgős ímél, hogy elkészültek a plakátok (még melegek) - vagyis hamarosan számotokra is kiderül, milyen is az ez évi Csillagpont féltve őrzött arculata! Egy biztos: templomajtó-kompatibilis. A többit döntsétek el ti.

(Ahogy az sem marad titok e blog hasábjain, hogy milyen alternatívái voltak a kiválasztott arculatnak - a no comment-állapotot, reméljük, sikerült majd megtörni velük.)

Persze nemcsak a plakátok készültek el, a programtáblánk első verzióját már megrajzolta Döny az ifjúsági irodán, amelynek árnyékában már több nagy
sikerű beszélgetést is tartottunk.

Győzelmi jelentés eddig, a plakátborítékolásról fényképes bejegyzéssel adunk majd hírt.

2009. február 7., szombat

Szemem a hegyekre vetem

Kétezerháromban Bodajkon eljött az óra, az első Csillagpont ideje. A regionális CsP formabontása azt üzente: Van új a nap alatt. Debrecenben így biztatott a választott jelmondat: Én veled vagyok, a sárospataki rekkenő hőségben pedig jogosan szólt a kérdés: Miért álltok itt az ég fele nézve? Így van: eddigi jelmondatainkat nyújtjuk itt csokorba szedve. Jó megállni, és hagyni, hogy a kulcsmondatok emlékek hosszú sorát hívják elő koponyánkból, a színes kolibrik kalitkájából, ahogyan Kosztolányi írta. De vajon miféle mondat köré szerveződik a 2009-es fadd-dombori találkozó?
Ez a bizonyos jelmondat már búvópatakként fel-felbukkan különféle jól vagy kevésbé jól látható helyeken; a szerencsésebbek már templomaik kapuján olvashatják, de a református sajtó is megszellőztette már ezt hetilapja hasábjain.

Kedves Olvasó, ismerősek neked az alábbi gondolatok?

„Nem merem, nem akarom, nem tudom, hezitálok, félek elmondani neki, nemet mondani neki, szembenézni azzal, ha súlyosat hibáztam.”

„Gyenge vagyok elindulni egy úton, amiről tudom, hogy jóra visz, de nem látok rajta előre.”

„Félek, hogy sosem találom meg a nekem szánt szerepet ebben a mai világban.”

„Ki vagyok?”

„Mit jelent, hogy református vagyok?”
Annyi megválaszolatlan kérdésünk van. Mi van az égbolt kékje mögött, vagy éppen a halál után, hogy milyen arca van Istennek, milyen az a világ, amit szem nem látott, fül nem hallott? Hosszú és kemény út vezet felfelé a sziklák között, és tudjuk, hogy lezuhanhatunk. De mégis elindulunk felfelé.

Te honnan veszed a bátorságot?