Örülünk

Most mit ragozzuk, örülünk: van honlap!
A nagyhét a többszörös hálaadás ideje: egyrészt, mert közel az ünnep, vége felé közeleg a böjt, már tizenhat intézményt látogatott meg a Csillagpont Karaván, és a gyülekezetekbe is beérnek lassan a zsinati húsvéti hírlevélben az új Csillagpont-plakátok.

(Ha nem látjátok tehát a plakátokat otthoni közösségeitekben, reklamáljatok.)

Tegnap stábülésünk volt, Lányi Gábor arról prédikált, hogy rendeljünk bátran mindent alá a nagy célnak, ami jelen esetben a szervezés, az építés. Vannak helyek a világban, ahol csendesebben építik az Isten országát, mi nem így teszünk.

Várunk még építőmunkásokat, munka akad bőven! :) A regisztráció indulásával kicsit csúszunk, de már csak napok kérdése, hogy újabb örömhírrel szolgálhassunk.

Jó lenne, ha aggregátor is akadna, különben bajban leszünk a helyszínen.

Azt írtam, ne ragozzuk, ugye? Örülünk, örüljetek.

"... ismét mondom, örüljetek."

Mi kéne, ha volna - stábültünk

Nekivágott a CsP-stáb a nehéz kérdések megbeszélésének – január 15-én ült össze a közel harmincfős csapat, hogy közösen döntsenek olyan kérdésekről, mint például az ez évi regisztrációs díjak, illetve beszámoltak a szervezés állásáról. (Képminőségért bocs, sajnos csak lesifotóra futotta - az üveghegyen túl épp Timi számol be a szervezés állásáról; ez nem mese!)

Szontágh Szabolcs tartott rövid áhítatot a Szentlélek kitöltetéséről, és felhívta a figyelmet, hogy a küldetésünkhöz Isten felől kell közelítenünk, mert így kapjuk meg az ő áldását, és így válhatunk élő gyülekezetté.

Vágjunk a közepébe: szponzorokat keresünk. Kellene például feltétlenül aggregátor, különben nem lesz áram a nagyszínpadon. Szeretnénk a távolról vagy nehezebb anyagi körülmények közül érkezőknek ösztöndíjprogramot indítani, és eszközöket is várunk, akár kedvezményesen is. Persze legfőképpen lelki szponzorok kellenek, akik imában gondolnak ránk, és segítenek, hogy mi is mindig Istenre nézve tegyük a dolgunkat. (Pontosan úgy, egy irányba nézve, ahogy a stáb próbálja tenni, a második lesifotó tanúsága szerint.)

Lesz majd Kerekíts-program. Hogy mit kerekítsetek? Meglátjátok, legkésőbb április közepén, amikor élesítjük a regisztrációs felületet. Bár ez az időpont még elég távolinak tűnik, de elmondhatjuk: voltaképpen egész jól állunk a szervezéssel.

Mi az, ami a hosszas megbeszélésből érdekes lehet a számotokra?

1. Az árak kicsit emelkednek.

2. Támogató programokat szervezünk, hogy senki ne roppanjon bele a kicsit megemelt árakba.

3. Jön a Csík Zenekar, és a helyszínnel is megkötöttük a szerződést.

(4. Nincs aggregátorotok?)

5. A kulturált borkóstolásról kipattant vita már-már a negyedik századi zsinatok hangulatát idézte, Kálvin is a szívéhez kapott, de a CsP-stábban végül nem esett szakadás – fantasztikus ízű és méretű pizzaszeletek mellett végül megbeszéltük a kérdést.

Az ebéd után elcsitultak a kedélyek, és nagy kacagások között álmodtuk meg a CsP-bolt termékeit, aztán elvonultunk munkacsoportonként tanácskozni.

Ami ugyancsak biztos: a református gimnáziumokra hamarosan lecsap a Csillagpont-karaván. Az is valószínű, hogy idén nem lesz több tizenöt fajta reggeli áhítatnál, az pedig biztos, hogy idén is jönnek litván, koreai és tajvani fiatalok a találkozóra. Amit nem tudunk még, hogy honnan lesz aggregátorunk. De majd megtudjuk. Most leginkább még vagy ötven kiscsoportvezető kellene. Hogy mire? Elolvasható a holnapi Reflap ifioldalán. Még pontosan tizenkét napig jelentkezhettek.

Stáb, nemcsak tévés

Amikor szemem a Csp honlapján lévő visszaszámlálóra vetem, kicsit mindig megáll bennem az ütő. Már csak 17 nap - és hány éjszaka! Néha arra gondolok, hogy a Paksi Atomerőmű helyett, mellett jó szponzor lehetne egy energiaitalokat gyártó cég is, akiknek sok szervező lehetne kiváló reklámarca ezekben az időkben...
Ha már stábtag-arcokról van szó - volt ilyenből öt, akik nemrégiben az egyik kereskedelmi csatorna reggeli vallási műsorában nyilatkoztak a Csillagpontról. Hála a Fennvalónak a megadott bölcsességért, és a sminkes hölgynek, aki jófajta malterral töltötte fel a szemek kialvatlanságát jelző árkokat - volt olyan nyilatkozó, akire egy jó betonkeverőnyi kellett, hogy embernek lássék...
(megjelenésünk időpontjaról időben tájékoztatunk, egy megjelenés július 20-án biztosan lesz, a Szívvel lélekkel műsorban - aki megtalálja, megnézheti:)
Pörögnek az események, az Ifjúsági Irodán reggel nyolctól este tízig szinte minden nap kőkemény munka folyik - egyre több önkéntes irodista bevonásával. Ahogy egyik szervező a mai stábülésen mondta: elkeztdük kapni a fentről küldött ajándékembereket - és igen, itt is ennek az ideje, felülről jövők nélkül nem bírjuk, a magunk erejéből.
A mai napi stábülésen résztvevők arcára sem ártott volna ama sminkes hölgy jótékony ecsetje, mert bizony az utolsó két hét fele közeledve a legdrasztikusabban az alvással töltött órák száma csökken. Bölcsföldi András áhítatában a Habakuk 2, 1-4 alapján mégis megerősítő üzenetet kaptunk: jönni fog a segítség, az erő, Isten beteljesíti terveit. (Jönnek a befizetések is? Határidőközelben vagyunk...)
Zanzásítva a mai napot: most nagyon meg kell fogni egymás kezét, és megállni a saját magunk által feltett kérdéssel szemben: honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy Istenre bízd a lépést, amit meg kell lépned?
Például azt, hogy csupa olyan ember jöjjön a Csillagpontra, akiknek jól állnak azok a pólószínek, amiket a mai napon a stáb kiválaszott. A minta ugyan nem az lesz, ami most ide beszúrásra kerül, de akár lehetne is - ha gondoljátok, lelketekben öltözzétek fel ezt, és könyörögjetek velünk azért, hogy Isten készítse az utat, az üzenetet és a szíveket a mindjártittvan-találkozóra!