– Csoportvezető voltál Bodajkon. Mit jelent ez a feladat?– Mindarra, ami elhangzik délelőtt az előadásban, a felvezetésben, a kiscsoportok adnak választ. A tábor minden résztvevője kap egy számot a regisztrációjakor, amellyel egy csoport tagja lesz. Tized-huszadmagával talán sokkal személyesebben kaphat választ a kérdéseire, mintha csak úgy ott ülne a tömeg között a fűben a nagyszínpad előtt, majd utána föláll, és elmegy ebédelni. Ez tetszett meg ebben a Csillagpont-gondolatban, ezért gondolom, hogy érdemes itt dolgozni sokadik éve. Nagyon fontos, hogy itt nem vész el a színpadok és a sátrak erdejében a szó, hanem mindenki egy kiscsoporthoz és egy kisebb közösséghez is tartozik, ahol barátságokat, ismeretségeket köthet. A csoportok legfőbb feladata, hogy vezetőik, akik ismerik az előadót, az előadást, úgy irányítsák a beszélgetést, hogy megpróbálják személyessé tenni azt a bibliai üzenetet, ami az ember mélyét, a lényét próbálja megmozgatni. Ha ez nincs, akkor marad az egész valamiféle fesztiválnak: színpad, karszalag, jövünk, megyünk, aztán elmegyünk, és az egészből csak a nyüzsgés meg néhány jó koncert emléke zsong tovább – de ilyet már lassan bárki tud szervezni. Azonban a konkrét üzenet, az élmény, hogy engem megszólított az Úr, sokkal erősebben megélhető egy kisebb közösségben.
– Te milyen élményre emlékszel vissza?– Szinte összefolyik már ez a hét év, rengeteg sok jó emlékkel, és olyan is elém kerül, ahol csak csend van. A csend viszont néha nagyon termékeny, erre is jó a kiscsoport. Bodajkon egy szenvedélybeteg beszélt gyógyulásáról… Vallomások jutnak eszembe, és volt olyan, aki Bodajkon felment a színpadra, és elmondta, hogy az élete itt más irányba fordult, és pár év múlva csoportvezető lett ebben a munkában. Ezek a jelzések mutatják, hogy igenis Isten előtt él, gyarapszik ez a tábor.
– És azok a jelek is, hogy a találkozó alkalomról alkalomra látogatottabb.– 2009-ben, Fadd-Domboriban olyan sok csoport indult, hogy még a kiscsoportvezetőket összefogó csillagszórók is bekapcsolódtak a munkába, még nekünk is jutott csoport, akiket vezetni kellett.
– Hogyan készülnek fel a fiatalok erre a munkára?– A kiscsoportvezetők felkészítésében nagy szerepet játszanak az olyan felkészítő alkalmak, összejövetelek, ahová meghívjuk a főelőadót, hogy mondja el nekik jó előre, milyen bibliai igékre, témákra építi fel mondandóját, mi az, amire az egészet ki akarja futtatni, és mit lenne fontos az egyes emberek életében lecsengetni, vagy esetleg mivel lehet piszkálni, felháborítani őket azért, hogy utána valamire őszintén tudjanak válaszolni. Ezeken az alkalmakon az előadások mellett közösségépítő játékokat tanulunk – olyanokat, amelyek maguk is önismeretre, egymás iránti kinyílásra, kapcsolatteremtésre, kapcsolatfelvételre valók.
– Milyen embereket kerestek erre a szolgálatra?– Olyan embereket keresünk, akik tartottak már áhítatjellegű, beszélgetős alkalmakat, és úgy érzik, nem idegen számukra az, ha valaki véleménye nem egyezik feltétlenül az övékkel. A kiscsoportvezetők készek kérdéseket meghallgatni és válaszolni rájuk, kezelni különféle helyzeteket, illetve úgy terelgetni egy tíz-tizenöt fős nyájacskát a téma mentén, hogy mindenkinek a véleményét meghallgassák, de egyben mederben is tartsák a beszélgetést – és akik elmúltak már tizennyolc évesek.
– A kiscsoportos beszélgetés a hagyományos gyülekezeti táborok munkaformája. Miért van rá szükség a Csillagponton?
– Egy gyülekezeti tábornak kicsit más a feladata. Oda javarészt olyan emberek mennek el, akik jól eligazodnak a bibliai és az egyházi fogalmak között, maximum nem hoztak meg egy személyes döntést az életükben, és ebben a döntésben kapnak támogatást azon az egyházias nyelven, amelyet ismernek, értenek. De annak az embernek, aki reggeltől estig csak a kereskedelmi csatornákon él, és szinte soha nem hallott az egyházakról a bulvármagazinok botránykrónikáin kívül, teljesen máshogyan kell ugyanezeket az igazságokat bevinni az életébe. Ha azt mondjuk neki, hogy „térdelj le Jézus előtt és térjél meg”, vagy „a bűneidet lemossa Jézus vére”, nem fogja tudni, mit várunk tőle, holott minden, amit mondtunk, valóság. A kiscsoportvezetők olyan emberekkel is szembesülnek ebben a táborban, akik nem a hagyományos egyházi környezetből jönnek, hanem talán csak kíváncsiak: eljöttek megnézni, hogy milyen egy Csillagpont, ami pontosan ebben több vagy más, mint a hagyományos evangélizációs nyári táborok. Hozzáteszem, én is azokban nőttem fel, és ilyen táborban tértem meg huszonsok évvel ezelőtt. Mi viszont azok felé is szeretnénk kezet nyújtani, akik sosem, vagy esetleg csak valamikor régen kötődtek az egyházhoz. Jézus azt mondja, hogy „menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népeket”. Időnként „zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé, és mindeneknek mindenné kell lennünk, hogy némelyeket megnyerjünk”, mondja más szavakkal Pál apostol.
– Ez nem jár a tartalom elferdítésével?– Nem az igazság leértékeléséről van szó, mert abban a pillanatban otthagynám a Csillagpontot, amint ilyesmit tapasztalnék. Az evangélium ugyanaz, csak az átvitel módja változik meg, hogy azok is elgondolkozhassanak rajta, akiknek ez nem természetes. Nagyon nagy jelentősége lehet minden eszköznek azok életében, akik becsöppennek közénk, és talán innen jutnak el templomba, bibliaórára, ifjúságira. Ez a reménység ösztönöz bennünket a munkára a Csillagpontban.
Bagdán Zsuzsanna
i áhítatot és éneklést követően a 46 jelentkezőnek fél órája volt, hogy elkészüljenek az írásbeli feladatokkal, majd újabb fél órát kaptak, hogy a csoportos munkát is megoldják. Ez utóbbiban 10 fős csoportokat alkotva egy „színdarab” tervét kellett elkés
zíteniük. 
csit elhúzódtak, közben mégis érdekes beszélgetések alakultak ki a várakozók között. Ezek befejeztével már csak egy tájékoztató volt hátra, majd énekléssel és imádsággal zártuk az alkalmat.
ermekkert- és kamaszprogramos segítőként vagy animátorként. Mindezekről hamarosan bővebben olvashattok itt és a honlapon.
