Requiem for a squirrel

In memoriam Sciurus vulgaris (mókus), amelyből a fadd-dombori üdülőtelepen nem kis számú populáció él - nem véletlen volt hát blogolásunk kezdeti stádiumában rágcsálómániánk, bár arra nem merünk megesküdni, hogy tudatos is volt-e ez, illetve hogy tudatában voltunk annak, hogy leendő sátorhelyeink felett sok-sok hasonló kedves kis állat ugrándozik. Ha hagyják.

In memoriam szegény kis mókus, aki nem volt tudatában annak, hogy Csillagpontos terepbejárók autója elé NEM lépünk soha, semmilyen körülmények között ki. (Lehet, hogy meg akart akadályozni minket, hogy elérkezzünk a gyermektáborig? Egy ügynökmókus? Egy bizonyos: ráfért volna egy-két nap a Csillagponton, hogy ne keverje össze a bátorságot a botor vakmerőséggel...)

Bizony, nemrég terepbejárni voltunk a meseszép Fadd-Domboriban. Bizony, volt ennek halálos áldozata, több is, mint egy mókus. Jóval több. Szerencse, hogy a szúnyog nem védett állat, mert akkor tán bajban is lennénk az elhullott egyedek számát tekintve.

Hogy ki szerezte a terepbejáráson a legtöbb "pirospontot"? Kik voltunk ott, mit láttunk, hol állunk? Hamarosan, a bővebb képanyag birtokában elmeséljük, töviről hegyire - addig meg tessék a Reformátusok Lapját keresni, abban már benne vagyon, mi volt és hogyan.

Közeleg a kedvezményes jelentkezés határideje, vészesen és visszavonhatatlanul (május 20). Száradnak már a Csillagpontos pólók a környezetetekben? Ugye erről tudtok, jöttök? Szeretnénk, ha minél többen találkozhatnánk, minél többőtökkel! Tegyétek meg tétjeiteket, vonatjegy-vásárlásra és regisztrációra fel - ne csak résztvevőnek, segítőnek is jelentkezzetek a CsP-re! A legtöbb munkaterületen elkéne pár friss koponya, láb, szív, kéz. Utóbbi párban, összekulcsolva. De máshogyan is.