Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer messze-messze egy domb, annak a tetején pedig volt három fa. Az első fa szép és kecses volt, és így gondolkodott:
- Ha nagy leszek, kincsesláda leszek, és a világ legdrágább ékköveit fogom őrizni!
A második fa nagy és erős volt, ő ezt gondolta:
- Ha nagy leszek, 
én hajó leszek, és belőlem fogják csinálni a legerősebb tengerjáró hajót a világon!
- Én pedig magas leszek - gondolta a harmadik fa, 
- olyan magas, hogy aki csak rámnéz, nem fog tudni másra gondolni, csak az Istenre.
Egy napon favágók jöttek, és kivágták mindhárom fát. Az első egy poros istállóba került – jászolt faragtak belőle, és belőle ettek az állatok. A másodikból egy csónakot faragtak, és halászoknak adták. A halbűz pár nap alatt teljesen átitatta léceit. A harmadikból geredát ácsoltak, és ledobták a műhely végébe, sok már gerenda közé.
Egyszercsak egy csodaszép, fényes csillag állt meg az istálló felett. Egy szegény férfi kapott ott kegyelemből szállást a feleségével és egy újszülöttel, az egész városban nem volt más szabad hely - a csecsemőt a jászolba fektették, és a fa érezte, hogy a világ legdrágább kincsét tartja magában.
Pár évre rá a halászcsónak épp a tengeren járt több emberrel a fedélzetén, amikor óriási vihar tört ki, hatalmas hullámok csapkodták a kis lélekvesztőt és megriadt utasait. Az egyik közülük felállt, azt kiáltotta: Csend!, és a vihar elment. A csónak akkor azt érezte, hogy őt különleges utasa a világ legerősebb tengerjáró hajójává tette
. A harmadik fát egy napon elővették sok társával együtt, és végigcipelték egy nagy városon, sok-sok ember között, fel egy nagy domb tetejére. A domb tetején egy embert feszítettek fel rá. A fa undorodott a gondolattól, hogy valakit rászögeznek meghalni, de nem tehetett semmit. Undorodott, és nagyon sajnálta, akit ráfeszítettek. Amikor a haldokló elengedte a lelkét, a keresztfa megérezte, hogy ki volt rajta, és tudta, hogy innentől mindenki tekintetét az égre irányítja majd, mert csak az fogja látni az Istent, aki rá,
a fára tekint majd. Azt kívánjuk nektek, hogy a legdrágább kincs, az életadó, testté lett Ige nálatok is vegyen lakozást, és áldja meg az ünnepeteket, és egész
életeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése