Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.
(vájtszeműek látják, hogy a dal férjhezmenős, leánytipológiai részét elsumákoltam, elnézést érte)
Mint mondtam, megtévedünk, elővesszük a tavaszi cipőnket, és hiába tudjuk, hogy még hideg a reggel, akkor is abban indulunk utunkra; mi már készen állunk a tavaszra, vajon a tavasz is ránk? Egyáltalán, lesz valaha tavasz, vagy újra elő kell venni a boldogan elcsomagolt, nehéz, meleg, téli ruhákat?
Március elején egy maroknyi csapat (csupa három: három ember harmadik hó harmadikán) utazott le Fadd-Domboriba, hogy a tavasz jeleit kutassa, sátorhelyek elhelyezkedését jelezze előre, mint a közelgő Benedek-nap a jó idő eljöttét. Fényképes dokumentumainkból párat alant mellékelünk, szöveges magyarázattal – újabb terepbejárás is közeleg, amikor, ha Urunk kegyelme így adja, még több bizonyítékot hozunk arról, hogy valóban itt a tavasz, és vele együtt jön a nyár is, a Csillagpont ideje is!
Nyertes sajtófotónk: az üdülő kapujában.
Az ajtó mögött a Duna-holtág nyújtózkodik, ő is igencsak várja már a tavaszt.
Kerítésrészlet az üdülőtelepen, háttérben a nyarat ígérő színű tetővel és vízzel: a keresztet nem mi applikáltuk oda...
A még néptelen röplabdapálya nagy játékok ígéretét álmodja.
Kettő abból a megszámlálhatatlanul sok százszorszépből, amik már kibújtak, és tünteően várják, hogy még többen legyenek - a szerencsések majd a CsP alatt kérdezhetik őket: szeret, nem szeret.
Minket nagyon szeret a mi Urunk, ennek reményében, boldogságában várjuk, hogy még több jelét elhozhassuk annak, hogy csodadolgok közelednek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése