Párosból páratlan – páratlan új évet!

A Csillagpont után nyakon csípett lutheránus kém jelentésében a világot két részre osztotta: kálvinira és lutheránusra. 2008-ban fájó szívvel bár, de mégiscsak egy lutheránus évet búcsúztatunk – már amennyiben az ifjúsági találkozók megoszlásában osztunk ki egy páros vagy páratlan évet egyik vagy másik neves reformátorunknak.

2008 páros év volt, az összefogásé, a Bibliáé – maroknyi református csapatunk túlélte az Szélrózsa esős, de mégis gazdagon áldott napjait, és készülni kezdett a jövő évre. A munkacsoportokban több alkalommal szikráztak össze jobbnál jobb ötletek, szerényebb avagy bőségesebb terülj-terülj asztalkám társaságában (éhező kiscsoportvezető-jelöltek, ne késlekedjetek, jelentkezzetek!).

Nagy hálaadásra ad okot, hogy a zsinati tagok a válságos gazdasági helyzetben sem vonták meg a számosítható bizalmat a Csillagponttól, és az első kiemelt szponzort is köszönthetjük – Szekszárd Megyei Jogú Város igen nagy engedménnyel bocsátotta rendelkezésünkre a Gyermektábort, amit újra bejártunk, helyszínekről, lehetőségekről gondolkodva. A száraz szavak mögött igen élő áldozatok, az Úrnak kedves felajánlások rejteznek. Mindezért tehát érdemes és szükséges a különböző vérmérsékletű szilveszterezésben egy pillanatra megállni, hálát adni megváltó Urunknak, és a világ pohárcsengésének és petárda- (illetve persze legális tűzijáték)ropogásának zajában elcsendesedve pár könyörgő szót elmondani az egyházunkért, tagjainkért, Csillagpontunkért.
2009 páratlan évnek ígérkezik – Csillagpont-év következik ránk. A sajtó máris felkapta a közelgő rendezvényt – a Reformátusok Lapja január 4-i számában egy kivételesen olvasóbarát írást olvashattok a szervezés állapotáról. (Ez a lehetőség természetesen felszólításként is értelmezhető, tessék megszerezni a lapot, és halált megvető bátorsággal és kitartással elolvasni a cikket!) Kiemelnénk egyházunk hivatalos lapjának ifjúsági oldalát, hiszen ebben az évben központi témája lesz a Csillagpont, és megszólalnak majd szervezők, fellépők, és beszámol majd különféle érdekességekről, hírekről is.
Az új év nagy hangzavarral jön majd, és a B.Ú.É.K. feliratok mellett szerencsét előretúró malacok, csinos hölgyek és összecsendülő poharak társaságában – bennünk pedig csendben, halkan formálódik továbbra is a nekünk elkészített találkozás. Mi ebben a csendben kívánunk minden kedves idetévedőnek áldott és vidám évzárást, és boldog, fájdalommentes új esztendőt – magunknak pedig kérjük és várjuk a segítséget és a bátorságot minden következő lépéshez. Bízd Újra Életed Krisztusra!

Boldog karácsonyt!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer messze-messze egy domb, annak a tetején pedig volt három fa. Az első fa szép és kecses volt, és így gondolkodott:
- Ha nagy leszek, kincsesláda leszek, és a világ legdrágább ékköveit fogom őrizni!
A második fa nagy és erős volt, ő ezt gondolta:
- Ha nagy leszek, én hajó leszek, és belőlem fogják csinálni a legerősebb tengerjáró hajót a világon!
- Én pedig magas leszek - gondolta a harmadik fa, - olyan magas, hogy aki csak rámnéz, nem fog tudni másra gondolni, csak az Istenre.

Egy napon favágók jöttek, és kivágták mindhárom fát. Az első egy poros istállóba került – jászolt faragtak belőle, és belőle ettek az állatok. A másodikból egy csónakot faragtak, és halászoknak adták. A halbűz pár nap alatt teljesen átitatta léceit. A harmadikból geredát ácsoltak, és ledobták a műhely végébe, sok már gerenda közé.

Egyszercsak egy csodaszép, fényes csillag állt meg az istálló felett. Egy szegény férfi kapott ott kegyelemből szállást a feleségével és egy újszülöttel, az egész városban nem volt más szabad hely - a csecsemőt a jászolba fektették, és a fa érezte, hogy a világ legdrágább kincsét tartja magában.
Pár évre rá a halászcsónak épp a tengeren járt több emberrel a fedélzetén, amikor óriási vihar tört ki, hatalmas hullámok csapkodták a kis lélekvesztőt és megriadt utasait. Az egyik közülük felállt, azt kiáltotta: Csend!, és a vihar elment. A csónak akkor azt érezte, hogy őt különleges utasa a világ legerősebb tengerjáró hajójává tette. A harmadik fát egy napon elővették sok társával együtt, és végigcipelték egy nagy városon, sok-sok ember között, fel egy nagy domb tetejére. A domb tetején egy embert feszítettek fel rá. A fa undorodott a gondolattól, hogy valakit rászögeznek meghalni, de nem tehetett semmit. Undorodott, és nagyon sajnálta, akit ráfeszítettek. Amikor a haldokló elengedte a lelkét, a keresztfa megérezte, hogy ki volt rajta, és tudta, hogy innentől mindenki tekintetét az égre irányítja majd, mert csak az fogja látni az Istent, aki rá, a fára tekint majd.
Azt kívánjuk nektek, hogy a legdrágább kincs, az életadó, testté lett Ige nálatok is vegyen lakozást, és áldja meg az ünnepeteket, és egész
életeteket.

Négy, három...

Meggyulladt ma a negyedik adventi gyertya is a koszorúkon, ez pedig nem jelent mást, minthogy indul az örömteli visszaszámlálás! Szentestéig már csak hármat kell aludni, illetve már csak három éjszakát lehet a szobák rejtekén kislámpával átvirrasztani, szebbnél szebb ajándékokat készítve.

Ugyancsak három nap maradt kinek-kinek, hogy szíve jászolbölcsőjében puhára, illatosra cserélje a szalmát, hogy a körülményekhez képest mégis meleg, gondoskodó szállása lehessen Isten Fiának, megváltó Urunknak, és hogy kidobáljon onnan mindent, ami gátja lehet a meghitt (szép református szóval mondva) közösségnek az Úrral és saját szeretteinkkel egyaránt. Röviden szólva: munkára fel!

Egyvalamit viszont ne feledjetek a külső és belső készülődésben: az advent nem ér véget a karácsonnyal – mi továbbra is várakozunk, hiszen lassan, csendben közelít felénk a 2009-es Csillagpont. Ugyan karácsony lényegesen közelebb van, az első fadd-dombori sátras éjszakáig nem hármat, hanem sokszor (majdnem hatvanszor) hármat kell aludni. (Extrémen bátor vagy inkább botor delikvensek a közeljövőben is megejthetik, saját felelősségre.) Addig se kerüljétek el oldalainkat, hiszen hamarosan eláruljuk, kik a fotópályázat nyertesei, és pár morzsát elhintünk a szervezés állapotáról is.

(Figyelem, a Csillagpontnak nincs téli előfesztiválja! A kép csak illusztráció!)

Flóra, Fauna, Fadd-Dombori

A reformáció napja óta eltelt időben reméljük, már teljesen elbizonytalanodtatok, hogy akkor most van-e élet a Csillagpont szervezésének tennivaló-erdejében, vagy nincs. Jelentjük, van. Nem is kicsi. Olyan igazi erdei élet. Igaz, veszedelmes és kalandos is, sárkányölő lovagjainkat például az itt megörökített, vérengző sárkánygyík fogadta az üdülőtelepen. Igazi bátorságpróba...

A helyszíni terepbejárások zajlanak (mint az a képeken, reméljük, egyértelműen látszik), a munkacsoportok – vagy azok kezdeményei –
aktívan értekeznek, vagy értetlenkednek, különösen, ha nem tudják eldönteni, hogy egy ötlet, vagy más egyéb fogyasztható-e számotokra, azaz a résztvevők számára is. Aggodalomra semmi ok: gombamód szaporodnak az ötletek.

Hogy mi lesz mindebből, az egyelőre még rejtve van, mint a királyfi az alább látható szépséges levelibékában (méltóbb nevén Hyla arborea, aminek egyes fajai akár 9 centiméter hosszúra is megnőhetnek - nyugalom, csak Indiában, nem nálunk), aki ugyancsak a fadd-dombori üdülőtelep lakója, sztoikus őre, meteorológusa. Mint majd remélhetőleg ti is lesztek, velünk együtt. A bátrabbak akár saját sátrukon belül hallgathatják majd a hímek igen motívumgazdag koncertezését.

(Ez persze nem kötelező.)

Szentestéig még harmincötöt kell aludni, és nappalaink is egyre rövidülnek, így többet lehet aludni, éljetek vele – a Csillagpont-stáb pedig munkálkodik, és felfele tekint, mert most leginkább ennek van itt az ideje. De velünk együtt beláthatjátok: a lefelé tekintés sem eredménytelen.

Reformáció-napi dizájn center

Az ünnep apropóján elkalandoztam a neten, és felfedeztem egy csomó, kifejezetten a büszke lutheránusoknak és/vagy kálvinistáknak gyártott rekvizítumot. Egyszerűen muszáj megosztanom veletek a kedvenceimet, ne csak nekem szerezzenek derűs perceket. Egy biztos, agyament ötletekben nincs hiány. :-)

Amikor a Csillagok háborúja-őrület melléktermékeként 20 centis műanyag Harrison Ford figurák lepték el a tengeren túli áruházak polcait, azon viszonylag hamar túltettem magam. A pápának öltöztetett, sorszámozott plüssmackó-szériát már egy fokkal nehezebb volt megemésztenem, de még akkor sem sejtettem, hogy a katasztrófa fokozható. Pedig dehogynem. Itt a legújabb remek darab, a felhúzható műanyag Luther!

Halloween-parti helyett az új alternatíva: miért ne rendeznénk inkább reformáció-partit?! S hogy a kellékekre ne legyen gondunk, készségesen összeállították nekünk előre mindazt, ami az igazi Luther-bulihoz kell. A dekoráció fledobható még néhány Luther-lufival is.

Poharakból, bögrékből és söröskriglikből is jól állunk:

Jó hír az édesszájúaknak, hogy megérkeztek a Luther-cukorkák!

Az evés-ivás mellett a

ruházkodás sem gond többé: csecsemőtől az aggastyánig mindenki megtalálja a neki valót:

Végül jöjjön az abszolút kedvencem: a Luther-zokni. Mi más is állhatna rajta - eredeti nyelven és angolszász változatban egyaránt -, mint az idézet: "Itt állok, másként nem tehetek."

P.S.: Mobiltulajdonosok örüljenek, már kapható a mobil-zokni is!