Megbeszélés előtti csend

Ez is eljött - a munkacsoportok egymásnak adják az ifjúsági iroda jól hangszigetelt ajtajának a kilincsét, ami ettől már szinte forró. E percekben épp egy új munkacsoport születésének hangjai szűrődnek ki a nagy, fekete ajtó mögül: a családosokkal, gyermekekkel foglalkozó munkacsoport lázasan egyeztet. Vajon miről lehet szó? Egy biztos: most már nem érheti a szervezőket olyan panasz, hogy nem készülnek eléggé a gyermekes családok fogadására.

Amint a "gyerekesek" elhagyják az irodát, a kulturális munkacsoport csap le a teremre, hiszen itt van elhelyezve az az egy egész könyvespolcot elrejtő, hatalmas, papír alapú Excel-táblázat, amin a csoport tagja nyomon követik a felkérések alakulását. Különösen fontos (az itt egyelőre még meg nem jelenített) színszimbolika: a gyümölcsérés folyamatát követik a zöld -sárga- narancs-vörös cetlik, jelezve azt, hogy a felkérés éppen melyik stádiumában áll. [kémeink jelentik, jól áll, sárgul már, de vannak olyan programok, amik kimondottan harapáskész állapotban vannak...]

De ha már harapáskész, akcióérett programra vágytok, mondok is egyet: május 22-én Debrecenben nagy ünnepre készül a Magyar Református Egyház: nevezetesen arra, hogy közös alkotmánya ratifikációjával megszülessen a Magyarországi Református Egyház és a Trianon által elszakított egyháztestek egységesüléséből. Ez alkalomból hetedhét országra szóló ünnepelésre hívnak mindenkit, különösen azokat a fiatalokat, akik nem ódzkodnak egy különleges akcióval is üdvözölni az egységesülést.

Ez a különleges akció nem lesz más, mint egy flash mob, a Csillagpont-csődület. Mi ugyan nem póréhagymával fogunk integetni, és nem fejjel lefelé fordítva fogjuk olvasni a Reformátusok Lapját, de mindenképpen szeretnénk ott lenni, és egy hullócsillag sebességével és szépségével köszönteni az ünnepséget, az egységesülést. Mindezt hogyan?

Gyertek el Debrecenbe egy Csillagpontos pólóval május 22-én, szerezzetek egy programfüzetet, és megtudjátok!

Ó, ió, ció

Ímé alamuszi macskánk tetszugrása, kedves blogolvasók. Szombaton stábültünk, korlátozott létszámban ugyan, de mindenképpen igen hatékonyan – Pecsuk Ottó hirdette az Igét a Mk 8,22–38 alapján.

„Ez egy olyan műfaj (mármint a CsP-stábülés –a szerk.), ahonnan nem lehet elkésni” – mondta valamelyik jókedvű szervező a találkozó kezdeti, informális részében; ezzel ellentétben az igehirdetés egy vissza nem térési pont elhagyásáról beszélt, ami földrajzi határ is, de a tanítványok türelmének határa is. (Ahol tán most kicsit a szervezők is vannak – most vagyunk ott, ahonnan nincs visszaút.)

Jézus a történetben, mint egy ókori hadvezér tette volna, rövid útravalót ad a csatához, amely felé indulunk. A Messiás győzedelmes felkent, aki az Emberfia is – Jézusé minden hatalom, mégis felvállalja a legalávalóbb rabszolga büntetését. Ez az ellentmondás van jelen a hadvezéri üzenetben is, amit Jézus azért ad, hogy felkészítsen a túlélésre és a győzelemre: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, az megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,34–36)

Törj előre, mert ez megfagyasztja az ellenfeled, és esélyt ad – az egyetlent.

Jézus is így tört előre azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Ő is most a bátrakra, esztelenekre számít. És valóban, itt válik igazzá, amit jókedvűen, tréfálkozva mondott az egyik kollega: ez egy olyan műfaj, ahonnan nem lehet elkésni. Beszállni és részt vállalni Isten országának építéséből mindig lehet és kell, ha a Lélek erre indít. (például rendezőként, ne felejtsük el!)

Az előretörés most azokra is vonatkozik, akik nem vesznek részt a szervezésben (amelynek aktuális állapotáról ugyancsak hamarosan beszámolunk). Bár még javában tart az iskola, én előveszem a jól ismert visszaszámlálást: ó, ió, ció, áció, ráció … INDUL A REGISZTRÁCIÓ! Tessék rárepülni:)

Május 20. éjfélig még kedvezményt is kapnak az előretörők, hajrá!

A nagy előretörésben persze nem bánjuk, ha néha imádkoztok a CsP-szervezéséért – úgy látjuk így a finish felé, hogy igencsak ránk fér…

És lőn honlap

Egyszer minden titkon formálódó dolog testet, alakot ölt... A Csp-honlapnál is eljött ennek a csodálatos pillanatnak az ideje.

A régóta várt pillanatokat érdemes jó alaposan megörökíteni - habár amit most készülünk archiválni, mindennek nevezhető, csak rövid pillanatnak nem. Ma délután 18.23-kor kiadta egyik kreatívos kollégánk a parancsot: el a kezekkel a CsP-teszthonlap adminisztrációs felületétől, mert kezdődik a várva várt költözés, egyik címről a másikra! És most, pár órával később az, aki kíváncsian a Csp-honlap felé kukucskál, látja, hogy a költözés már igencsak előrehaladott állapotban jár.

Még persze van, amivel csehül állunk, nevezetesen a programok feltöltésével, de ahogyan hős munkásainkat ismerjük (és Urunkat, aki sosem ad nagyobb feladatot, mint amit az Ő segítségével végre is tudunk hajtani), hamarosan teljes pompájában csodálhatjátok az ez évi Csp-honlapot nagy örömünkre és Isten dicsőségére.

Még akkor is, ha az egyik kulcsfontosságú bázisgépünket egy heves e-influenza le is verte a lábáról, és jelenleg (is) bizonnyal minden szervezőnek az a kérdése, hogy melyik az a legnagyobb szám, amivel még éppen osztható önmaga, mert egy darabban ennyifele dolgozni nem is lehet, csak egyedül az Úr erejével.

Hamarosan megszületik az ez évi programfüzet első verziója is, és már egy ifjúsági kiadvány is készül (szerkesztőivel együtt egyre inkább ki)... Szombaton pedig megnézzük az Ifjúsági Irodán, hogy ki hány darabban van a szervezők közül - ekkor lesz ugyanis a májusban esedékes stábülés, amely után fokozottan érdemes lesni a blogot is, honlapot is. "Ó, de sokszor mondtátok már ezt!" De alamuszi macska nagyot ugrik...

És ha ez még mindig nem bizonyítja azt, hogy tudjuk, közel már az idő, majd bizonyítják a májusi terepbejárásos képek. Mert lesznek. Jönnek. Leszünk. Jövünk.

Ti pedig, kedves és hű barátaink, emlékezzetek meg gyakran imádságban a Csillagpontról - meg jelentkezzetek rendezőnek, és vigyázó szemeiteket vessétek a Regisztráció menüpontra - hamarosan élesedik a rendszer, és az első jelentkezők jól járnak! Kezeket az ég felé!

(a kishitűek meg, többek között e sorok írója is, szálljanak magukba, és bízzanak jobban abban az Úrban, aki a kezében tartja és bölcsen igazgatja az egész világot, benne pedig minden embert. ámen.)

Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői. Csodálatos újra és újra látni, hogy Urunk a Csillagponttal is törődik - és csodálatos, hogy olyan embereket ad, akik a munkacsoportos ímél végén áldás kívánnak. Egészen más így dolgozni. Egészen nagy Istenünk van.

Rendezőink figyelmébe

Most csak egy gyors poszttal szeretnénk benneteket megörvendeztetni, leírva egy olyan jelenséget, ami valószínűleg egyre gyakrabban meg fog történni a CsP szervezőivel - de e sorok írójával mindenképpen, hatványozottan.

Engem ma megrázkódtatásként ért, hogy szent megggyőződésem ellenére nem lesz este kulturális munkacsoport-megbeszélés, noha délelőtt egy találkozón igen sikeresen ráijesztettem egypár munkatársamra, hogy dede, jöjjenek csak. Persze végül az én arcomra fagyott rá a mosoly, szent meggyőződés ide vagy oda, akinek nincs esze, legyen notesze, így nem felejti el, mi mikor is vagyon.

Valószínűleg nem unikális esetről beszélünk, hiszem, hogy szerte az országban sokan riadnak fel reggel így: "Szervezés! Ma vajon milyen határidő van? Időben vagyunk még?" Össze lehet rakni egy könyvet a Csillagpontig? Időben útjukra indulnak hírlevelek? Éljük is a Fil 4,13 szavait?

Mert bizony, a CsP-szervezők élete nem csak játék és mese. Ebbe a kiváló munkába hívnak és várnak rendezőket a Csp-honlapon, akiknek ugyan a kihullott hajszálaik száma júliusig nem fog az egészséges szint fölé emelkedni, de ezt majd garantáltan bepótolhatják a Csillagponton! (És utána kipótolhatják kopasz foltjaikat mindenféle ügyes praktikával - kivéve persze, ha az egymás terhét hordozzátok-gondolat jegyében rengetegen jelentkeznek erre a munkára a letölthető jelentkezési lap kitöltésével, beküldésével, ezzel éppen elviselhetőre csökkentve a szolgálatban töltendő órák számát)

Tehát előre! Sárga mellény van bőven, szeretnénk, ha mindegyik elkelne - hogy minél többen megértsük az Igét: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Ígéret szép szó

Tél-tavasz határán még mi, hős bloggerek is meg-megtévedünk – pedig Weöres Sándor Tavaszköszöntője szerint egyenes már az út a jóba:

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.

(vájtszeműek látják, hogy a dal férjhezmenős, leánytipológiai részét elsumákoltam, elnézést érte)

Mint mondtam, megtévedünk, elővesszük a tavaszi cipőnket, és hiába tudjuk, hogy még hideg a reggel, akkor is abban indulunk utunkra; mi már készen állunk a tavaszra, vajon a tavasz is ránk? Egyáltalán, lesz valaha tavasz, vagy újra elő kell venni a boldogan elcsomagolt, nehéz, meleg, téli ruhákat?

Március elején egy maroknyi csapat (csupa három: három ember harmadik hó harmadikán) utazott le Fadd-Domboriba, hogy a tavasz jeleit kutassa, sátorhelyek elhelyezkedését jelezze előre, mint a közelgő Benedek-nap a jó idő eljöttét. Fényképes dokumentumainkból párat alant mellékelünk, szöveges magyarázattal – újabb terepbejárás is közeleg, amikor, ha Urunk kegyelme így adja, még több bizonyítékot hozunk arról, hogy valóban itt a tavasz, és vele együtt jön a nyár is, a Csillagpont ideje is!

Nyertes sajtófotónk: az üdülő kapujában.

Mi belestünk mindenhová, hátha valahol a közelgő tavasz nyomára bukanunk.

Az ajtó mögött a Duna-holtág nyújtózkodik, ő is igencsak várja már a tavaszt.

Kerítésrészlet az üdülőtelepen, háttérben a nyarat ígérő színű tetővel és vízzel: a keresztet nem mi applikáltuk oda...

A még néptelen röplabdapálya nagy játékok ígéretét álmodja.


Kettő abból a megszámlálhatatlanul sok százszorszépből, amik már kibújtak, és tünteően várják, hogy még többen legyenek - a szerencsések majd a CsP alatt kérdezhetik őket: szeret, nem szeret.

Minket nagyon szeret a mi Urunk, ennek reményében, boldogságában várjuk, hogy még több jelét elhozhassuk annak, hogy csodadolgok közelednek!