Mesterségem címere: néhány szó a logóról

Adventi elmélkedésünkben arra gondoltam, hogy milyen jó várakozni, várakozni mondjuk a Csillagpont-plakátra, vagy úgy egyáltalán bármire, ami örömmel tölt el minket, mert tudjuk, mire várunk. Valami ismerősre, valami kedvesre.
Az idei plakátokon is ott ágaskodik a jól ismert, kedves Csillagpont-címer, és még valami: a Csillagpont logó.
Hogy a kettő nem ugyanaz, sőt, ilyen gyökeresen különbözik? Mi ennek a magyarázata?

Egy kis logótörténet

Nem a 20-21. század vívmánya, hogy tömör képi ill. párszavas üzenetekben kommunikálnak egymással az emberek – már babiloni, maya, asszír és kínai eleink is használtak kis képeket, piktogramokat mondanivalójuk tolmácsolására, hogy az egyiptomiakról ne is szóljunk. Szó és kép, kép és szó, logo és ikon – ebből a két elemből áll össze az, amit ötven éve még emblémának, ma már logónak hívnak.

A logó arra való, hogy jól felismerhetővé tegyen egy szolgáltatást – például a gyerekek, akik még normális hóembert sem rajzoltak még, már felismerik az autóból a bűvös, sárga M betűt, és addig nem hagyják abba a könyörgést, amíg arra nem kanyarodtok velük (forrás: saját gyermekkor). Fontos az, hogy a logó egyszerű, letisztult és jól felismerhető, egyedi forma legyen – az aprólékosan kidolgozott emblémák bizonyos távolságból légypiszokká avanzsálnak, a túl általános logók pedig könnyen összekeverhetők más cégek jelzéseivel, így komoly csalódást okozva.
A 13. században az aranyművesek kezdtek el jeleket ütni az általuk készített fémekbe – egyesek szerint innen indult a logó története. Ebben az időszakban a papírmerítők is levédték munkájukat: így került a vízjel a munkákba - ami olyan hiteles is tud lenni, hogy egészen egyértelmű átveréseket is elfedez, ugye. A címerek is előképei voltak a logóknak.

Az egyik első kereskedelmi célú logó egy gramofon előtt üldögélő kutyát ábrázol, Nippert, aki „mestere hangját” hallgatja. Bár vele kevéssé rokon a Csillagponté, ugyanis a kereskedelmi cél itt most nein bizonyított.

A logók típusai

Vannak funkcionálisan okés logók, és vannak kevésbé okésak – de nemcsak funkcionális szempontból különülnek el. Természetesen a két komponens – kép és szó – különféle kombinációkban jelenhetik meg. (Vigyázat, reklám helye – logók következnek, sajnos türelmetlenségem miatt csak hiperhivatkozással, a képfeltöltés ide katasztrófa.)

Az ikonikus logóban egy forma hordoz szimbolikus értéket (pl. a Kiváló Áruk Fóruma háromszöge, mint egyfajta minőségpiramis). Ez a forma lehet egyenesen és őszintén szimbólum is, amely mindenki számára ugyanazt jelenti (pl. vöröskereszt) vagy szimbolikus értékű grafikai logó (pl. a KFC-atya képe).

A szöveglogóban a cég neve (névlogó) vagy a név rövidítése (rövidítéslogó) működik, a jellegzetességét pedig a betűtípus adja (pl. McDonald’s).

Léteznek persze vegyes logók is, ahol a képi szimbólum és a szöveg írásmódja közösen válnak jellegzetessé, felismerhetővé (pl. Pepsi logó).

Milyen a jó logó?

Jól olvasható cégnevet tartalmaz, hangsúlyos a szöveg. A logó kevés, élesen elkülönülő színt tartalmaz, tiszta formákból épül fel. Fontos a variálhatóság, hogy az alapformából minél több mindent meg lehessen alkotni – egészen káprázatos például az Apple variálhatósága.

Aki más magyarázatrara vágyik...

Van egy portál, akik szerint a logó nem más, mind DJ Bobo otromba hatalomátvételi kísérlete a Lego birodalommal szemben, és hogy a logo nem más, mint schwitzerdutschül a lego. Reméljük, ebben a ferdítésben mi nem követjük a helvét mintát, és a logónk valóban logóvá, jól felismerhető szóvá válik...