Szemem a hegyekre vetem

Kétezerháromban Bodajkon eljött az óra, az első Csillagpont ideje. A regionális CsP formabontása azt üzente: Van új a nap alatt. Debrecenben így biztatott a választott jelmondat: Én veled vagyok, a sárospataki rekkenő hőségben pedig jogosan szólt a kérdés: Miért álltok itt az ég fele nézve? Így van: eddigi jelmondatainkat nyújtjuk itt csokorba szedve. Jó megállni, és hagyni, hogy a kulcsmondatok emlékek hosszú sorát hívják elő koponyánkból, a színes kolibrik kalitkájából, ahogyan Kosztolányi írta. De vajon miféle mondat köré szerveződik a 2009-es fadd-dombori találkozó?
Ez a bizonyos jelmondat már búvópatakként fel-felbukkan különféle jól vagy kevésbé jól látható helyeken; a szerencsésebbek már templomaik kapuján olvashatják, de a református sajtó is megszellőztette már ezt hetilapja hasábjain.

Kedves Olvasó, ismerősek neked az alábbi gondolatok?

„Nem merem, nem akarom, nem tudom, hezitálok, félek elmondani neki, nemet mondani neki, szembenézni azzal, ha súlyosat hibáztam.”

„Gyenge vagyok elindulni egy úton, amiről tudom, hogy jóra visz, de nem látok rajta előre.”

„Félek, hogy sosem találom meg a nekem szánt szerepet ebben a mai világban.”

„Ki vagyok?”

„Mit jelent, hogy református vagyok?”
Annyi megválaszolatlan kérdésünk van. Mi van az égbolt kékje mögött, vagy éppen a halál után, hogy milyen arca van Istennek, milyen az a világ, amit szem nem látott, fül nem hallott? Hosszú és kemény út vezet felfelé a sziklák között, és tudjuk, hogy lezuhanhatunk. De mégis elindulunk felfelé.

Te honnan veszed a bátorságot?

Előbújtunk...

Február másodikán rendszerint egy ország lesi árgus szemekkel, kibújik-e végre a medve az ő barlangjából (és ha már egyszer kibújt, vajon hajlandó-e kint is maradni, a tavasz közeledtét sürgetők legnagyobb örömére). Nos, idén a Csillagpont stábja megelőzte a meteorológus-medvéket, hiszen a munkacsoportok vezetői és önkéntesei már két nappal korábban előbújtak barlangjukból, hogy a Zsinati Hivatal tanácstermében meleg teát kortyolva, az eddig elért eredményeik bemutatása után közösen tervezzenek korai tavaszt és hamar elközelgő júliust.

Fodorné Ablonczy Margit, dunamelléki ifjúsági lelkész áhítatának köszönhetően kellően felbátorodva kezdhettünk neki a szervezés vegykonyhájában egy bizonyos "kémiai kísérletnek". A tűzoltóság fellélegezhet: robbanás ezúttal nem történt, a kísérlet teljesen ártalmatlan volt - ugyanis nem lombikokkal, csupán a képzeletünkkel játszottunk. Siba Balázs hasonlatával élve megpróbáltuk meghatározni, milyen "madzagokat" lógassunk az eddig beérkezett ötletek sűrű oldatába, hogy azokon - mint fő irányvonalak mentén - a nyári találkozó elemei júliusig szépen kikristályosodhassanak.

Amiről viszont nagy biztonsággal kijelenthető, hogy máris kikristályosodott, az a találkozó gerincét alkotó, 3 napos főelőadás-sorozat. Így a 2009-es Csillagpont témáját sem tartjuk már titokban sokáig - hamarosan megismerheti ország-világ a gyülekezetekbe eljuttatott plakátokról és minden egyéb lehetséges fórumunkon keresztül. (Nagy a kísértés, hogy máris eláruljam, de nem teszem. Látogassátok csak továbbra is sűrűn a blogot, meg a honlapot - vagy olvassátok a Reflap Ifjúsági Oldalát! Vagy ami a legjobb, inkább mindhármat egyszerre. :)

Vízen járók

Ímhol a vigasságos farsangi időszak, amikor a félévi bizonyítványok, költségvetés-tervezetek első, második, ezredik verziója, avagy a vizsgaidőszak idegfeszültsége krónikus holtfáradtságba, arcra fagyott mosolyokba fordul át. Reméljük, hogy nem talál olyan fagyos hangulatban benneteket az amúgy vigadozásra fenntartott időszak, mint ahogyan a CsP terepbejárói találták január 13-án a fadd-dombori Duna-holtágat és környékét!
Vajon mekkora bátorság kell a vízen járáshoz – télen? Hamarosan a tavasz és a nyár eljöttével hatványozottan megnehezednek ennek a közlekedési módnak a feltételei, ezért is kell a megfelelő lépéseket most megtenni, amíg kemény a talaj, és nem csap össze a szervezők feje felett az események sok-sok hulláma.
Ezúton is üzenjük a Csillagpont koordinátorával (aki láthatóan szilárdan megállt a csúszós talajon): mostantól nincs csúszás!
A nyári együttlétünk egyre jobban körvonalazódik, hamarosan újabb stábtalálkozóról is hírt adunk – meghívásunk a közös gondolkodásra, január 31-ére szól. Sok dolgot tudunk már, amit természetesen még nem árulhatunk ilyen széles közönségnek el: tudni véljük például, hogy hogyan fog kinézni a plakát, amit hamarosan megtekinthettek majd templomaitok kapuján (a templomkapura kiszögelés régi, megkerülhetetlen protestáns kommunikációs forma, reméljük, hogy a CsP-plakát is olyan ébresztő hatású lesz majd, mint wittenbergi elődje)!
Most pedig visszaszámlálás indul: kiscsoportvezetők, korcsolyára fel, és tessék kihasználni a maradék napokat a jelentkezésre!

Meghosszabbítva!

Örömteli hírünk van azok számára, akik valami furcsa eset folytán csak most vették észre a bennük elveszett Csillagpontos kiscsoportvezetőt, és kétségbeesetten könyörögnek zsúfolt életű lelkipásztoruknál / ifivezetőjüknél lelkészi ajánlásért, szülői engedélyért, avagy erősen vacillálnak még, hogy bevállalják-e, de túl közel van a január 15-i határidő a felelős, átgondolt döntéshez. Nyugalom, nem vad parára hívunk, hanem szolgálatra.
Ha elhívást érezel, és szeretnél beszállni a Csillagpont szervezésébe, vállalnád, hogy 8-15 fős kiscsoportos beszélgetést vezess a találkozó előadásairól, és adnál az idődből és erődből képzésekre, Jézus szolgálatára és a vele és egy fiatal, vidám társasággal való közösségre, ne késlekedj, jelentkezz!
Hogy megkönnyítsük a dolgotokat, meghosszabbítottuk a jelentkezés idejét: január 31-ig van idő meghallani és elfogadni a hívást. Részletes információkért kattints ide.

Summa summarum, tessék nem elfelejteni: határidő január 31-ig meghosszabbítva, lehet megrohanni ajánlásért elöljáróitokat - szükség van mindannyiótokra.

Van képetek…?

Bizony, bizony, volt képünk egészen eddig húzni a Csillagpont-pólóban a világ körül című fotópályázat eredményhirdetését – már idejét sem tudjuk, mióta váratott magára, hogy a zsűri összeüljön, és a rengeteg remek beérkezett fotográfia közül kiválassza a legjobbak legjobbjait (régóta, mindenesetre). Elmondhatom: az év eddigi legnehezebb feladata a pályaművek elbírálása volt (el lehet képzelni, miféle nehézség az, ami maga mögé utasít szigorlatokat, évindításokat különböző munkahelyi íróasztalok árnyékában).

A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem kínálta magát egyik kép sem hangosan kiáltozva, hogy engem válasszatok, én kiemelkedem a többiek közül, én vagyok a legjobb – elnézve a választottakat, elképzelhetitek, hogy ez mit jelent (ha nem, úgy boldog emberek vagytok, választani – sok jóból jól – igen nehéz).
Úgyhogy most van képünk, méghozzá öt. Ugyanis kénytelenek voltunk a kategóriák első helyezésein túl két különdíjat is osztani – a lusta, de vajszívű zsűri így öt embernek biztosít lehetőséget arra, hogy pályaműveik kártyanaptár formájukban meghódítsák a református ifjúságot, és rajtuk keresztül további, nehezen nyomon követhető részeit a világnak.
Alább következzenek a képek, emitten pedig szép, hivatalos formában az eredményhirdetés:


A Csillagpont-pólóban a világ körül legszebb helyszínen készült képét készítette Majdnem a világ tetején címmel Csala Éva készítette.

A legmesszebbre utaztatott pólót A Góbi homokdűnéi és a sztyeppék találkozása címmel Szaszkó Sándor örökítette meg.


A legérdekesebb kategória (mindkét értelemben) győztese pedig a Szanyi Ferenc-Bölcsföldi András páros Szegénységben meggazdagodva Maszájföldön című képpel.

Különdíjat kapott Ovárdi Vivien Ahol a madár se jár című képe,

illetve Demeterné Harmathy Zsófia képe Matyiról és a bátyja pólójáról.

Gratulálunk!

(Azoknak különösen, akik úgy érzik, hogy nekik milliószor jobb képeik vannak Csillagpontos pólóban a világ körül, és mégsem neveztek a megmérettetésre.)

Reméljük, hogy az összes többi kiváló fénykép szerzőjét viszontlátjuk a Csillagponton, és hogy nem ez volt az egyetlen és utolsó alkalom, amikor különleges, szép, távoli helyekre vittétek el szívetek felett a Csillagpont hírét.

És figyelem: 2009-cel nem csak a Kálvin Év indult el... Töméntelen mennyiségű információ cserél gazdát a szervezők postafiókjában, új tagok csatlakoznak - Neked nem kéne? Hamarosan újabb terepbejárásról és CsP-szervezői összejövetelről számolunk be - reméljük hamarabb, mint a fotópályázat eredményeiről...