Mi már a harcvonalban - éjjeli őrjárat

Lényegi infó így, hajnalok hajnalán - tök szép galériánk van a honlapon, tessék megnézegetni.
Tábort nyitottunk, bár az előkészítő napokon is már kitettünk létszámban és munkaintenzitásban egy komplett úttörőtábort - bár mi nem úttörők, hanem útkészítők szeretnénk lenni, elsősorban.
Persze van az útkészítés nemszeretem-formája, amiről leginkább azok a rendezők tudnának mesélni, akik autósokat és sátrazókat voltak kénytelenek folyamatosan elzavarni a tűzvédelmi és egyéb utakból (a küldetés fedőneve: takarítás, az adott reakciókról pedig még nem érkezett szerkesztőségünkbe nyilatkozat...)
A nyitó áhítaton talán azok a reggel még kétségbeesett nyaralók is megnyugodtak, akik sorban jöttek a Metallicával és Rammsteinnel hangfalakat melegítő nagyszínpadosokhoz, hogy egész héten ezzel a hangerővel kell-e ezt a zenét hallgatniuk - bízunk benne, hogy rossz értelemben nem zavarjuk a környező lakók nyugalmát, vagy nem olyan kiváló koncertekkel, mint a mai Misztrál vagy Fugato volt.
Nyilván másrészt nagyon áldásos lenne minél több, az Igére nyugtalanul figyelő, Isten minden értelmet felülhaladó békességét kereső emberrel találkozni.
Mivel hajnali kettő lesz mindjárt, és holnap (ma) is nap van, ezért most a hosszas képvadászattól eltekintünk - vizuális olvasók vigasztalódjnak a fenti linkkel; mi pedig halkan halálra kacagjuk magunkat a bármin e hajnali órán, hálát adva az Úrnak, hogy a fáradtsággal egyenes arányban növekszik a vicces dolgok száma a dolgozók környezetében.

Mindazonáltal önkéntes Csillagpontért imádkozókat most is keresünk, várunk, fogadunk.

- azért jönni is tessék, talpalatnyi helyek még akadnak bátor embereknek.

Napsütés

Az időjárás-előrejelzést figyelve egyre biztosabban állíthatjuk, hogy a két évvel ezelőttihez hasonló, pazar napsütés vár majd minket Fadd-Domboriban, és ki is tart a hét végéig.


(Forrás: koponyeg.hu)

A sajtós-honlapos csapat munkájára visszaemlékezve mondhatom, hogy sülve-főve együtt voltunk a médiasátorban. :)

Ha akadna még egy jószívű támogató - vagy tündér, esetleg aranyhal -, aki a csapat mostani eszközigénye felől érdeklődne, attól bizonyosan ezt kérnénk az idei Csillagpontra:

Lesifotók!!!

Bepillantottunk a Május 22. kiállítás kulisszáiba! Az Ifjúsági Iroda nagy, nehéz ajtaja mögött az adminisztrációtól kezdi elrabolni a nyílt vizet a mindenféle kreatív munka - úgyhogy az aktahalmazok helyén egyre több vászon, textifesték, papírfecni, és ez a furcsa képződmény, ami a Május 22. kiállítás képanyaga - egyelőre fekete-fehérben, és kicsiben.

Persze nagy már az öröm, ahogy a mellékelt ábra (ábrázatok - Ricsi és Balázs) is mutatja (mutatják) - végre összeállnak a képsorok, tablók - egy csodálatos és színes kiállításon járhatjátok körbe az egységes Magyar Református Egyházat.

És bizony, ennyire közel van már a Csillagpont -

egyelőre lelki szemeink előtt, 2D-ben, de hamarosan, ó, jaj de hamarosan már 3D-ben is...

Utolsó hét

Nyisd ki rózsám kapudat - hét nap múlva a Csillagpont is kinyitja az övét. (jaj, jaj, jaj)

Kezd állandósulni az az állapot az ifjúsági irodán, hogy a székeknek este tizenegytől reggel kilencig még arra sincs idejük, hogy rendesen kihűljenek; a meghosszabbított nappali üzemmódban ugyanis izomból tolják rajtuk az adminisztrációt, a szövegszerkesztést, a mindent. Persze az a 20 önkéntes irodista, aki a finishben ennyire szem előtt teper, csak töredéke annak az ötszáz (!!!) önkéntesnek, aki majd élesben, Fadd-Domboriban szolgál majd.

(Teccenek vágni, hogy minden ötödik csillagpontos önkéntes? Azért ez megdöbbentő, és hálaadásra méltó dolog.)

Ami már biztos: Debrecenben már nyomják az ének- és programfüzetet - utóbbiban, ha hibát is találnátok, ne említsétek senkinek, mert sosem tudhatjátok, hogy ki töltött vele éjszakákat...

Az utolsó utáni pillanatokban megkezdett világmegfordítások hetébe léptünk, amikor a legkülönfélébb munkákat kell elvégezni - a százegynéhány kiscsoportvezetős füzet tördelését Worddel (respekt!), majd összetűzdelését (tangóra, hogy pezsegjen az éjcakai műszak), hírek és felhívások írását a honlapra, és néha vetünk egy kis költséget is. Illetve vetnek a fiúk.

Persze ezekben a pillanatokban (az utolsó utániakban) jut mindenkinek minden eszébe - így van ez rendjén.

A pénteki napra teljesen megteltek a fedett szálláshelyek - ezen a napon öntik ez az előadók mellett a kiemelt vendégek is a helyet; püspökök Csillagpontos álruhában, például.

Aggasztóan apad a Duna-holtág, ez erősen kedvez a szúnyogoknak, lesznek annyian, mint égen a csillag... Ne hagyjátok otthon a szúnyogriasztót! Itt a fővárosban csak cserebogarak verik fel az éjszakát, ott majd a kis vérszívók el se engedik majd csendesedni. Hát ezért nem lesz szervezett véradás a Csillagponton!

Van hát miért imádkozni.

Essetek hát neki.

Nagyon ránk fér.

(marhajó képeket válogattam, de csak a HTML-kódja jelenik meg - bocs. Amint rájövök, mit csinálok rosszul, feltöltöm, addig kommentben tippelhettek, mi nem működik...)

(p.s. Aha - 8 óra alvás után én is rájövök, hogy HTML-nézetben szerkesztettem - tegnap éjjel ez nem jutott már el a tudatomig. Ránk fér az az ima.)

Horul a szurok, vagy mi

A Csillagpont honlap csevegőjében úja és újra ujjongó bejegyzéseket olvasni – jó látni, hogy így örültök a napok fogyásának. Beléptünk a belátható időn belülre: nektek tizenkettő, az építőbrigádnak tíz nap múlva megkezdődik a Csillagpont-életérzés. Addig meg ami lehet, összetorlódik, elromlik, felrobban, megbetegít, hogy igazán izgalmas legyen a mi ki-fel- összekészülésünk is.

Kicsit úgy tűnhet, mintha csak kamuznánk már hosszú hónapok óta, hogy hűmicsoda kőkemény meló folyik itt most a CsP előtt – és belátom, ehhez az időszakhoz képest (alig két héttel a találkozó előtt) valóban viccnek tűnik minden eddigi munkálkodásunk.

Újabban az ifjúsági irodán nagy az élet – laptoperdőben netbetyárkodnak az önkéntes adminisztrátorok reggeltől éjjelig, születik a programfüzet (a szegény tördelőnk hamvaiból, kábé), összezavarodnak tőlünk a bankautomaták – bár az összezavarodás általános jelenség. Volt olyan előadója a CsP-nek, aki már június 23-án meg akarta tartani a helyszínen a programját...:) Csodálkozni márpedig semmin nem szabad, teljesen komoly furcsaságok válnak hamarosan természetessé – például a múlt megelevenedő vitézei. Hogy miről beszélek? Majd meglátjátok…

Ma volt a Tolna megyei sajtótájékoztató, hamarosan a budapestin is túlleszünk. Nem mintha a sajtót annyira nagyon tájékoztatni kéne, a református sajtó eheti száma például a mi blogunkat találta meg magának.

Nemsokára meghirdetjük az „Aludj egy szervező helyett!” akciót. Az önként jelentkezőknek a napi nyolc helyett tizennégyet kell aludniuk, hogy ebből hatot felajánlhassanak egy tetszőleges szervezőnek. Szerintetek segít majd? Ha nem akartok helyettünk aludni, akkor viszont imádkozzatok értünk, hogy Urunk áldja meg gazdagon botladozásainkat – hiszem, hogy segít annyit, mint az az áhított hat óra alvás.

A CsillagBringa-hadművelet

Nyeregbe, bringások - az alábbi beszámolót a CsillagBringásoktól kaptuk, akik a közelmúltban tartottak terepbebicajozást, hogy minden aggódó kétkerekes, illetve az ő (remélhetőleg) négykerekes hozzátartozóik megnyugodhassanak: ilyen téren nincs lehetetlen! Sőt, ők gyorsabban leértek Fadd-Domboriba, minthogy a beszámolójuk eljutott volna a postafiókomtól a blogig - szóval elég gyorsak, én meg elég lassú vagyok... Nekem is most kéne izomból tekernem, mint sok munkacsoporttagnak - áljon itt bátorító példaként a két srác, aki megcsinálta!

A Csillagbringa lelkes szervezői a múlt hét végén kíváncsiságból, és talán mert kötelességüknek érezték, hosszú útra indultak. Budapestről Fadd-Domboriba tekertek, és közben tudományos módszerekkel vizsgálgatták, hogy milyen anyagból készülnek Magyarországon az utak, milyen időközönként (és milyen gyorsan) haladnak el mellettük az autók, és feltették a kérdést: egyáltalán megtehető-e százötven kilométer két nap alatt? Jelentjük: SIMÁN!

Örülünk, hogy sikerült olyan utakat találnunk, amelyek egyrészt nem veszélyesek (azaz nincs nagy forgalom), másrészt gyönyörű és változatos tájakon visznek keresztül. Hogy mit láttunk? Láttunk macskaköves kerékpárutat, Csepel-szigetet, ráckevei kacsát, egymás hátát, napraforgómezőt, Dunát, sok templomot, sok autót és néhány bringást is, jó és rossz minőségű gátat, mobil kerékpárszervízt, sok felhőt, hidat és kompot is, és láttuk Gerjent, Faddot, és a Csillagpont helyszínét, Domborit. És találkoztunk Isten gondviselő szeretetével is, amikor Frodo Tolnán, a vasútállomás előtt kapott defektet, így csak körülbelül csak 500 métert kellett tolnia a bringáját. (Mi az az 500 méter 150 km-hez képest?)

Több képet itt találhatsz: http://picasaweb.google.hu/csillagbringa/2009CSBProbaut?feat=directlink

Mindenkinek bátran ajánljuk, hogy tekerjen a Csillagpontra!

Fodor és Szabó Istvánok

Csillagbringa szervezők

Stáb, nemcsak tévés

Amikor szemem a Csp honlapján lévő visszaszámlálóra vetem, kicsit mindig megáll bennem az ütő. Már csak 17 nap - és hány éjszaka! Néha arra gondolok, hogy a Paksi Atomerőmű helyett, mellett jó szponzor lehetne egy energiaitalokat gyártó cég is, akiknek sok szervező lehetne kiváló reklámarca ezekben az időkben...
Ha már stábtag-arcokról van szó - volt ilyenből öt, akik nemrégiben az egyik kereskedelmi csatorna reggeli vallási műsorában nyilatkoztak a Csillagpontról. Hála a Fennvalónak a megadott bölcsességért, és a sminkes hölgynek, aki jófajta malterral töltötte fel a szemek kialvatlanságát jelző árkokat - volt olyan nyilatkozó, akire egy jó betonkeverőnyi kellett, hogy embernek lássék...
(megjelenésünk időpontjaról időben tájékoztatunk, egy megjelenés július 20-án biztosan lesz, a Szívvel lélekkel műsorban - aki megtalálja, megnézheti:)
Pörögnek az események, az Ifjúsági Irodán reggel nyolctól este tízig szinte minden nap kőkemény munka folyik - egyre több önkéntes irodista bevonásával. Ahogy egyik szervező a mai stábülésen mondta: elkeztdük kapni a fentről küldött ajándékembereket - és igen, itt is ennek az ideje, felülről jövők nélkül nem bírjuk, a magunk erejéből.
A mai napi stábülésen résztvevők arcára sem ártott volna ama sminkes hölgy jótékony ecsetje, mert bizony az utolsó két hét fele közeledve a legdrasztikusabban az alvással töltött órák száma csökken. Bölcsföldi András áhítatában a Habakuk 2, 1-4 alapján mégis megerősítő üzenetet kaptunk: jönni fog a segítség, az erő, Isten beteljesíti terveit. (Jönnek a befizetések is? Határidőközelben vagyunk...)
Zanzásítva a mai napot: most nagyon meg kell fogni egymás kezét, és megállni a saját magunk által feltett kérdéssel szemben: honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy Istenre bízd a lépést, amit meg kell lépned?
Például azt, hogy csupa olyan ember jöjjön a Csillagpontra, akiknek jól állnak azok a pólószínek, amiket a mai napon a stáb kiválaszott. A minta ugyan nem az lesz, ami most ide beszúrásra kerül, de akár lehetne is - ha gondoljátok, lelketekben öltözzétek fel ezt, és könyörögjetek velünk azért, hogy Isten készítse az utat, az üzenetet és a szíveket a mindjártittvan-találkozóra!