A Csillagbringa lelkes szervezői a múlt hét végén kíváncsiságból, és talán mert kötelességüknek érezték, hosszú útra indultak. Budapestről Fadd-Domboriba tekertek, és közben tudományos módszerekkel vizsgálgatták, hogy milyen anyagból készülnek Magyarországon az utak, milyen időközönként (és milyen gyorsan) haladnak el mellettük az autók, és feltették a kérdést: egyáltalán megtehető-e százötven kilométer két nap alatt? Jelentjük: SIMÁN!
Örülünk, hogy sikerült olyan utakat találnunk, amelyek egyrészt nem veszélyesek (azaz nincs nagy forgalom), másrészt gyönyörű és változatos tájakon visznek keresztül. Hogy mit láttunk? Láttunk macskaköves kerékpárutat, Csepel-szigetet, ráckevei kacsát, egymás hátát, napraforgómezőt, Dunát, sok templomot, sok autót és néhány bringást is, jó és rossz minőségű gátat, mobil kerékpárszervízt, sok felhőt, hidat és kompot is, és láttuk Gerjent, Faddot, és a Csillagpont helyszínét, Domborit. És találkoztunk Isten gondviselő szeretetével is, amikor Frodo Tolnán, a vasútállomás előtt kapott defektet, így csak körülbelül csak 500 métert kellett tolnia a bringáját. (Mi az az 500 méter 150 km-hez képest?)
Mindenkinek bátran ajánljuk, hogy tekerjen a Csillagpontra!
Fodor és Szabó Istvánok
Csillagbringa szervezők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése