Gyorshír - elindult!

Semmi cicó, lehet regisztrálni a honlapon!

Istennek legyen hála érte - és a regisztrációsok hősies kitartásának, illetve mindannyiótok türelmének.

Visszavonhatatlanul közeleg a Csillagpont...

Örülünk

Most mit ragozzuk, örülünk: van honlap!
A nagyhét a többszörös hálaadás ideje: egyrészt, mert közel az ünnep, vége felé közeleg a böjt, már tizenhat intézményt látogatott meg a Csillagpont Karaván, és a gyülekezetekbe is beérnek lassan a zsinati húsvéti hírlevélben az új Csillagpont-plakátok.

(Ha nem látjátok tehát a plakátokat otthoni közösségeitekben, reklamáljatok.)

Tegnap stábülésünk volt, Lányi Gábor arról prédikált, hogy rendeljünk bátran mindent alá a nagy célnak, ami jelen esetben a szervezés, az építés. Vannak helyek a világban, ahol csendesebben építik az Isten országát, mi nem így teszünk.

Várunk még építőmunkásokat, munka akad bőven! :) A regisztráció indulásával kicsit csúszunk, de már csak napok kérdése, hogy újabb örömhírrel szolgálhassunk.

Jó lenne, ha aggregátor is akadna, különben bajban leszünk a helyszínen.

Azt írtam, ne ragozzuk, ugye? Örülünk, örüljetek.

"... ismét mondom, örüljetek."

Kárpátalján jártunk

Csak röviden - szerdától tegnapig a kárpátaljai Balazséron voltunk, hogy egy Kárpát-medencei ifjúsági fórumon gondolkodjunk együtt mindazokkal, akiknek a szíve a határok túloldalán is a fiatalokért dobog meg aggódik.

Én személy szerint Timiért aggódtam, aki a három nap alatt mást sem csinált, csak tárgyalt, tárgyalt és tárgyalt, hogy az ott jelenlévő, mintegy tíz különféle ifjúsági szervezet képviselőivel egyen-egyenként megállapodjon a találkozó gyakorlati előkészítő lépéseiről.

Nagy örömünk, hogy a Csillagpont-karavánt Erdélybe és Kárpátaljára hívták, úgyhogy a kreatív csapat következő nagy feladata egy korrekt prezentációs anyagot összerakni, hogy szanaszét terjedjen a jó hír: júliusban találkozunk!

(Középiskolások, figyelem! A ti iskolátokra is hamarosan lecsapunk.)

Szívküldi

Kijöttek a nyomdából az új Csillagpont-szórólapok. Szószaporítás helyett képek nektek, mintegy véletlen egybeeséssel, hogy eme napon amúgy is sok szívet küldenek egymásnak amerikanizált társadalmunkban. (A vörös rózsától ez egyszer eltekintünk.)

Persze nemcsak szívként, hanem számos más formában is felhasználható ez a forma, amint azt Kalocsai Ricsi, kiváló református fotós be is bizonyította. Mindenhol veletek lehet, tollaitok végén, evőeszközeitek alatt, zsebben, kézben, illetve felbukkanhat a leglehetetlenebb helyeken is. Az alábbiakban csak párat ismertetünk.

Belegondoltatok: nyolcezer égszínkék szív fog szerteröppenni a Kárpát-medencében, hogy Isten szívére hívjon minket? És abba, hogy a Csillagpont-logó négy szívből áll? Annak idején Siba Balázs is felkiáltott meglepetésében, amikor a logót gyűrögetve egyszer csak egy szív maradt a kezében... Ettől még az arculattervezőnk arca is felragyogott! Megvigasztalódtunk a plakátok nehézségei miatt, azt hiszem.

(Ki)választások 2011

Lezajlott az első kör a kiscsoportvezetők kiválasztásában. Február 5-én, szombaton a Szilágyi Dezső téren összegyűltek a jelentkezők és a kiválasztók.

A reggeli áhítatot és éneklést követően a 46 jelentkezőnek fél órája volt, hogy elkészüljenek az írásbeli feladatokkal, majd újabb fél órát kaptak, hogy a csoportos munkát is megoldják. Ez utóbbiban 10 fős csoportokat alkotva egy „színdarab” tervét kellett elkészíteniük.

Az ebédszünet alatt a csillagszórók átbeszélték az első impressziókat, kik voltak azok, akik határozottabbak voltak, kik azok, akik előrelendítették a feladatokat.

Ezt követően személyes interjúk voltak soron, ahol a jelentkezők talpraesettségéről, határozottságáról, problémamegoldó készségéről, empátiájáról, szolgálatkészségéről és csapatszelleméről kellett meggyőződniük a beszélgetésvezetőknek.

Bár az interjúk egy kicsit elhúzódtak, közben mégis érdekes beszélgetések alakultak ki a várakozók között. Ezek befejeztével már csak egy tájékoztató volt hátra, majd énekléssel és imádsággal zártuk az alkalmat.

Végül a 46 jelentkezőből 34-et választottunk ki, akik ezután majd képzésen vesznek részt.

A következő kiválasztást Debrecenben tartjuk, február 12-én. Lesz azonban pótkiválasztás is azoknak, akik már jelentkeztek, de valamilyen oknál fogva nem tudtak megjelenni a korábbi alkalmakon. Ezt az alkalmat február 25-én a Zsinati Ifjúsági Irodán tartjuk, 15 órától.

De nem kell keseregni, ha valaki lemaradt a kiscsoportvezetőségről, akkor is szolgálhat még a Csillagponton rendezőként (jelentkezés a honlapon), regisztrációs segítőként, gyermekkert- és kamaszprogramos segítőként vagy animátorként. Mindezekről hamarosan bővebben olvashattok itt és a honlapon.

Szívküldi – miastanc

Azt is írhattam volna, hogy brékingnyúz, mert annyira bréking, hogy még fel sem melegedett a kezem a kinti hűvöstől, de Timié sem, aki helyi idő szerint 7.35-kor aláírta az első olyan ívet a nyomdában, amin az új Csillagpont-szórólapok (mit csináltak? mondjuk azt, hogy mintaadó magatartást tanúsítottak). Szóval a mintákat saját szemmel láttuk, sőt, végigjártuk a [cég nevét nem írjuk] nyomdát, ahol B1 és B2-es gépekkel készítik a szebbnél szebb kiadványokat. Ránk vagy ötezerhatszázötvennyolc kis hableány mosolygott, de valószínűleg jóval többen vannak…

A nyomda amúgy nemhogy korrekt, hanem csúcs, alkoholmentesen nyomtatnak (ami nem azt jelenti, hogy a nyomdászlegények antialkoholisták, hanem azt, hogy az eljárás folyamán nem használnak oldószerként alkoholt), és ami a legjobb: az ajtóban egy dán Újszövetség-feldolgozás fogadott minket, borítóján Jézus alakjával. (Unoka) testvéreink a Krisztusban.

Az egyházi vonatkozás nemcsak ennyi – Kriszti, aki kalauzolt minket a gépek között, azt mondta: „A heidelbergi nyomdaiparban ez a Rolls-Royce”, mi hiszünk neki. Öko, meg Jézus, meg Heidelberg. Helyben vagyunk. Amúgy tudjátok, mi az a stancolás, meg hogy a magenta tulajdonképpen nyomdai alapszín?

Azt, hogy milyenek az új szórólapok, khm, szívesen megmutatjuk, hamarosan.

Az alábbi cikket a Reflapból halásztuk. Kiderül belőle minden, amit a kiscsoportvezetőknek és a kiscsoportvezetőkről tudni lehet, vagy érdemes.

Nélkülük nincs Csillagpont

Kutasy Zsolt, a Lónyay Utcai Református Gimnázium hittan, magyar és kommunikáció szakos tanára őscsillagpontos – elhívását 2002-ben kapta, méghozzá egy ismeretlen telefonálótól, aki a zsinati ifjúsági irodába hívta, hogy részt vegyen többedmagával az első, bodajki református ifjúsági találkozó előkészítésében. A kiscsoportvezetés után csillagszóró, azaz egy csapat kiscsoportvezető összefogója, idén pedig a csillagszórók koordinátora lett – így ő felel mindenért, ami a kiscsoportvezetőkkel és képzésükkel kapcsolatos. A tatai találkozóra mintegy száz csoportvezető jelentkezését várják.

– Csoportvezető voltál Bodajkon. Mit jelent ez a feladat?

– Mindarra, ami elhangzik délelőtt az előadásban, a felvezetésben, a kiscsoportok adnak választ. A tábor minden résztvevője kap egy számot a regisztrációjakor, amellyel egy csoport tagja lesz. Tized-huszadmagával talán sokkal személyesebben kaphat választ a kérdéseire, mintha csak úgy ott ülne a tömeg között a fűben a nagyszínpad előtt, majd utána föláll, és elmegy ebédelni. Ez tetszett meg ebben a Csillagpont-gondolatban, ezért gondolom, hogy érdemes itt dolgozni sokadik éve. Nagyon fontos, hogy itt nem vész el a színpadok és a sátrak erdejében a szó, hanem mindenki egy kiscsoporthoz és egy kisebb közösséghez is tartozik, ahol barátságokat, ismeretségeket köthet. A csoportok legfőbb feladata, hogy vezetőik, akik ismerik az előadót, az előadást, úgy irányítsák a beszélgetést, hogy megpróbálják személyessé tenni azt a bibliai üzenetet, ami az ember mélyét, a lényét próbálja megmozgatni. Ha ez nincs, akkor marad az egész valamiféle fesztiválnak: színpad, karszalag, jövünk, megyünk, aztán elmegyünk, és az egészből csak a nyüzsgés meg néhány jó koncert emléke zsong tovább – de ilyet már lassan bárki tud szervezni. Azonban a konkrét üzenet, az élmény, hogy engem megszólított az Úr, sokkal erősebben megélhető egy kisebb közösségben.

– Te milyen élményre emlékszel vissza?

– Szinte összefolyik már ez a hét év, rengeteg sok jó emlékkel, és olyan is elém kerül, ahol csak csend van. A csend viszont néha nagyon termékeny, erre is jó a kiscsoport. Bodajkon egy szenvedélybeteg beszélt gyógyulásáról… Vallomások jutnak eszembe, és volt olyan, aki Bodajkon felment a színpadra, és elmondta, hogy az élete itt más irányba fordult, és pár év múlva csoportvezető lett ebben a munkában. Ezek a jelzések mutatják, hogy igenis Isten előtt él, gyarapszik ez a tábor.

– És azok a jelek is, hogy a találkozó alkalomról alkalomra látogatottabb.

– 2009-ben, Fadd-Domboriban olyan sok csoport indult, hogy még a kiscsoportvezetőket összefogó csillagszórók is bekapcsolódtak a munkába, még nekünk is jutott csoport, akiket vezetni kellett.

– Hogyan készülnek fel a fiatalok erre a munkára?

– A kiscsoportvezetők felkészítésében nagy szerepet játszanak az olyan felkészítő alkalmak, összejövetelek, ahová meghívjuk a főelőadót, hogy mondja el nekik jó előre, milyen bibliai igékre, témákra építi fel mondandóját, mi az, amire az egészet ki akarja futtatni, és mit lenne fontos az egyes emberek életében lecsengetni, vagy esetleg mivel lehet piszkálni, felháborítani őket azért, hogy utána valamire őszintén tudjanak válaszolni. Ezeken az alkalmakon az előadások mellett közösségépítő játékokat tanulunk – olyanokat, amelyek maguk is önismeretre, egymás iránti kinyílásra, kapcsolatteremtésre, kapcsolatfelvételre valók.

– Milyen embereket kerestek erre a szolgálatra?

– Olyan embereket keresünk, akik tartottak már áhítatjellegű, beszélgetős alkalmakat, és úgy érzik, nem idegen számukra az, ha valaki véleménye nem egyezik feltétlenül az övékkel. A kiscsoportvezetők készek kérdéseket meghallgatni és válaszolni rájuk, kezelni különféle helyzeteket, illetve úgy terelgetni egy tíz-tizenöt fős nyájacskát a téma mentén, hogy mindenkinek a véleményét meghallgassák, de egyben mederben is tartsák a beszélgetést – és akik elmúltak már tizennyolc évesek.

– A kiscsoportos beszélgetés a hagyományos gyülekezeti táborok munkaformája. Miért van rá szükség a Csillagponton?

– Egy gyülekezeti tábornak kicsit más a feladata. Oda javarészt olyan emberek mennek el, akik jól eligazodnak a bibliai és az egyházi fogalmak között, maximum nem hoztak meg egy személyes döntést az életükben, és ebben a döntésben kapnak támogatást azon az egyházias nyelven, amelyet ismernek, értenek. De annak az embernek, aki reggeltől estig csak a kereskedelmi csatornákon él, és szinte soha nem hallott az egyházakról a bulvármagazinok botránykrónikáin kívül, teljesen máshogyan kell ugyanezeket az igazságokat bevinni az életébe. Ha azt mondjuk neki, hogy „térdelj le Jézus előtt és térjél meg”, vagy „a bűneidet lemossa Jézus vére”, nem fogja tudni, mit várunk tőle, holott minden, amit mondtunk, valóság. A kiscsoportvezetők olyan emberekkel is szembesülnek ebben a táborban, akik nem a hagyományos egyházi környezetből jönnek, hanem talán csak kíváncsiak: eljöttek megnézni, hogy milyen egy Csillagpont, ami pontosan ebben több vagy más, mint a hagyományos evangélizációs nyári táborok. Hozzáteszem, én is azokban nőttem fel, és ilyen táborban tértem meg huszonsok évvel ezelőtt. Mi viszont azok felé is szeretnénk kezet nyújtani, akik sosem, vagy esetleg csak valamikor régen kötődtek az egyházhoz. Jézus azt mondja, hogy „menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népeket”. Időnként „zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé, és mindeneknek mindenné kell lennünk, hogy némelyeket megnyerjünk”, mondja más szavakkal Pál apostol.

– Ez nem jár a tartalom elferdítésével?

– Nem az igazság leértékeléséről van szó, mert abban a pillanatban otthagynám a Csillagpontot, amint ilyesmit tapasztalnék. Az evangélium ugyanaz, csak az átvitel módja változik meg, hogy azok is elgondolkozhassanak rajta, akiknek ez nem természetes. Nagyon nagy jelentősége lehet minden eszköznek azok életében, akik becsöppennek közénk, és talán innen jutnak el templomba, bibliaórára, ifjúságira. Ez a reménység ösztönöz bennünket a munkára a Csillagpontban.

Bagdán Zsuzsanna

(Aki szeretne a tatai Csillagponton kiscsoportvezetőként munkálkodni, küldje el a Csillagpont honlapjáról letölthető jelentkezési lapot kitöltve a csillagpont@zsinatiiroda.hu ímélcímre január 27-ig. További információ: csillag.reformatus.hu.)

Mi kéne, ha volna - stábültünk

Nekivágott a CsP-stáb a nehéz kérdések megbeszélésének – január 15-én ült össze a közel harmincfős csapat, hogy közösen döntsenek olyan kérdésekről, mint például az ez évi regisztrációs díjak, illetve beszámoltak a szervezés állásáról. (Képminőségért bocs, sajnos csak lesifotóra futotta - az üveghegyen túl épp Timi számol be a szervezés állásáról; ez nem mese!)

Szontágh Szabolcs tartott rövid áhítatot a Szentlélek kitöltetéséről, és felhívta a figyelmet, hogy a küldetésünkhöz Isten felől kell közelítenünk, mert így kapjuk meg az ő áldását, és így válhatunk élő gyülekezetté.

Vágjunk a közepébe: szponzorokat keresünk. Kellene például feltétlenül aggregátor, különben nem lesz áram a nagyszínpadon. Szeretnénk a távolról vagy nehezebb anyagi körülmények közül érkezőknek ösztöndíjprogramot indítani, és eszközöket is várunk, akár kedvezményesen is. Persze legfőképpen lelki szponzorok kellenek, akik imában gondolnak ránk, és segítenek, hogy mi is mindig Istenre nézve tegyük a dolgunkat. (Pontosan úgy, egy irányba nézve, ahogy a stáb próbálja tenni, a második lesifotó tanúsága szerint.)

Lesz majd Kerekíts-program. Hogy mit kerekítsetek? Meglátjátok, legkésőbb április közepén, amikor élesítjük a regisztrációs felületet. Bár ez az időpont még elég távolinak tűnik, de elmondhatjuk: voltaképpen egész jól állunk a szervezéssel.

Mi az, ami a hosszas megbeszélésből érdekes lehet a számotokra?

1. Az árak kicsit emelkednek.

2. Támogató programokat szervezünk, hogy senki ne roppanjon bele a kicsit megemelt árakba.

3. Jön a Csík Zenekar, és a helyszínnel is megkötöttük a szerződést.

(4. Nincs aggregátorotok?)

5. A kulturált borkóstolásról kipattant vita már-már a negyedik századi zsinatok hangulatát idézte, Kálvin is a szívéhez kapott, de a CsP-stábban végül nem esett szakadás – fantasztikus ízű és méretű pizzaszeletek mellett végül megbeszéltük a kérdést.

Az ebéd után elcsitultak a kedélyek, és nagy kacagások között álmodtuk meg a CsP-bolt termékeit, aztán elvonultunk munkacsoportonként tanácskozni.

Ami ugyancsak biztos: a református gimnáziumokra hamarosan lecsap a Csillagpont-karaván. Az is valószínű, hogy idén nem lesz több tizenöt fajta reggeli áhítatnál, az pedig biztos, hogy idén is jönnek litván, koreai és tajvani fiatalok a találkozóra. Amit nem tudunk még, hogy honnan lesz aggregátorunk. De majd megtudjuk. Most leginkább még vagy ötven kiscsoportvezető kellene. Hogy mire? Elolvasható a holnapi Reflap ifioldalán. Még pontosan tizenkét napig jelentkezhettek.

Különös Csillagpont-kampány Tatán

Alighanem a leglátványosabb módját választotta a tatai gyülekezet annak, hogy ország-világ számára egyértelműen hirdesse: 2011-ben kiemelt szerepe lesz a csillagnak. Minden plakátnál és falfirkánál szebb bizonyság az, ahogyan a felújított templomtoronyról messzire fénylik a templom csillaga.

Január másodikán Máté László esperes úr beszélt arról, hogy Jézus a fénylő hajnalcsillag, s hogy a csillagnak mindig fontos szerepe volt abban, hogy az elközelgő Urat hirdesse. Kicsit magyarabbul: a csillag fénye valahol mindig arra utal, hogy az Isten közel van, velünk van.

Többszörösen is átélték ezt a tataiak – már akkor, amikor észrevették, hogy egy vércsepár költötte ki fiókáit a templomtoronyban, amelynek oldalán egy méretes lyuk tátongott. És hamarosan az is kiderült, hogy nemcsak a fémes borítást, hanem a tornyot tartó fa tartószerkezetet is fenyegetően megcsócsálta az idő. Mint a torony október 6-i levétele, mind a december 21-i visszatétele nagy izgalmakkal járt a gyülekezetben – különösen, amikor a tatai refisek az október 23-i műsorukat a felállványozott tornyon adták elő, vagy amikor a riadó besurranó tolvajt jelzett a templomudvarban. Szegény cica, aki beindította a riasztót, valószínűleg a mai napig emlékszik a nyolc megtermett férfira, akik az éjszaka közepén rárontottak a hársfán…

Karácsony után a csillagnak különös jelentősége van, hangzott el az ünnepi prédikációban. Az első ígéret Bálám szaván keresztül érkezett: „Csillag származik Jákóbból…” (4Móz 24,17). A napkeleti bölcseket ugyanúgy csillag vezette ahhoz (Mt 2,1–12), aki a Jelenések könyvében így mutatta be magát: „Én vagyok (…) a fényes hajnalcsillag.” (Jel 22,16) „A református templomok tornyán a csillag mindig Jézusra emlékeztet, és hozzá hív!” – írja Márkus Mihály püspök úr a Reformátusok Lapja január 9-i számában.

Bár az igehirdetés nem tért ki külön rá, mi tudjuk: ez év júliusában nemcsak a templomtornyon, hanem az egész városban igyekszik majd hirdetni a Csillagpont csillaga, hogy Jézus, a fényes hajnalcsillag velünk van, és fénye átragyog a legsötétebb életek egén is, ha hagyjuk, hogy gyógyító szeretetével megérintsen minket.

(Jelentkezzetek kiscsoportvezetőnek. Ennek kevés köze van a tatai templomtoronyhoz, de a felhívás aktuális. Határidő: január 15., letölthető jelentkezési lap itt.)

Egy közülük

(Az alábbi történet az erdélyi Kőhalomból érkezett hozzánk ma ímélen. Ezt szeretnénk a szívetekre helyezni, arra emlékezve, aki Isten létére vállalta, hogy eljöjjön emberként, hogy megmutassa, hová menekülhetünk a szeretetlenség, a magány, a kétségbeesés utainkat megzavaró, halálra fagyasztó viharaiból. Áldott ünnepet nektek.)

Volt egyszer, hol nem volt, nem is olyan messzi tájon, egy kis faluban, egy földműves család két gyermekkel.

Az édesapa hitetlen ember volt, tagadta Istent és mindent, ami a vallásról, a karácsonyról és más ünnepről szólt. Másokat is próbált erről meggyőzni. Felesége hívő asszony volt és erre nevelte gyermekeit férje minden tiltakozása ellenére.

Egy havas karácsonykor az asszony gyermekeivel együtt templomba ment. Hívta a férjét is, de ő továbbra is elutasította:

„Ha létezett volna Isten és Fia, Jézus, miért küldte volna le a földre ember képében? Ha ő mindenható, miért alacsonyodna le a mi szintünkre? Nem hiszem, hogy ennek lenne valami értelme!”

Így maradt ő otthon, és a család elment a templomba.

A férfi tüzet gyújtott, és a meleg házból figyelte az erősödő hóvihart, ami egyre tombolt. Egyszer csak nagyot koppant valami az ablakban, majd a zaj újból megismétlődött, és ezért kíváncsian kilépett a vihar közepette, hogy nézzen utána a koppanásnak. A felkavart hó miatt semmit sem látott. Bevárta a vihar lecsendesedését, és kiment a ház körül szétnézni. A közeli réten egy vadludakból álló elszédült csapatot látott, akiket utazásukban Afrika felé meglepetésszerűen a földre sodort a nagy hóvihar. Elkábulva, széltől sodortan ütközött két vadlúd az ablaknak és hiába próbálta a pajtába hajtani őket, azok jobban megijedtek és elszaladtak.

A parasztember jószívű volt és szerette az állatokat, ezért elgondolta, hogy pajtájában majd jól megférnek egy éjszakára a ludak, amíg a vihar eláll és folytathatják útjukat.

Kiment és kitárta a pajta két nagy kapuját, azt remélve, hogy majd a ludak meglátják és besétálnak-berepülnek a vihar elől a meleg helyre. De a ludak nem látták a nyitott pajtaajtót, és továbbra is alacsonyan és zavartan össze-vissza repültek a mezőn. Minden módszert megpróbált, hogy figyelmüket a pajtára terelje, de még jobban megijesztette őket. Bement a házba és egy kenyeret felmorzsolt, majd kenyérmorzsából utat rajzolt a hóra a pajtáig, azt gondolva, hogy ez majd segít a ludakon. De azok nem vették figyelembe! Majd a ludak mögé osont, és próbálta behajtani őket, a védelmet és meleget jelentő pajtába. Ez is jobban megijesztette őket.

Magában gondolkodott: „Vajon miért nem értik meg a ludak, hogy az én pajtám meleg és az egyetlen biztonságos hely, hogy a hóvihart átvészeljék?”

Ekkor jött rá arra, hogy a ludak sohasem fognak egy embert meghallgatni és követni, esetleg csak egy maguk közül valót, aki megmentheti őket!

Bement a pajtába, és a ketrecből ölbe vett egy ludat, majd az eltévedt ludak mögé osont, és elengedte az övét. Az nagy gágogással repült vissza a pajtája felé és a többi lúd is követte őt.

Sokáig némán nézte a ludakat és eszébe jutott, amire korábban gondolt:

„Csak egy közülük mentheti meg őket…”

Ekkor jutott eszébe az is, amit korábban templomba menő feleségének mondott:

„Ha létezett volna Isten és Fia, Jézus, miért küldte volna le a földre ember képében?”

A gazdának minden egyből világos lett.

„Ez az, amit Isten értünk tettt. Mi voltunk a ludak, vakok, elveszettek, kétségbeesettek, és Isten elküldte Fiát, hogy megmentsen bennünket, megmutassa a szabadulás útját… Már értem feleségemet is! Ez a karácsony igazi értelme!”

Tekintete megvilágosodott, amikor megértette mindezt. Miközben kint a hóvihar lecsendesedett, az ő szívében is csendesség lett, és békében gondolkodott ezen a csodálatos felismerésen.

Kételkedéssel és hitetlenséggel teli évek tűntek el, miként a hóvihar. Az édesapa térdre esett, és akkor mondta el élete első imádságát:

„Köszönöm, Uram, hogy emberi formát öltöttél, és eljöttél engem megmenteni a vihartól!”

Áldott, gyönyörű ünnepeket!

Ezzel a képeslappal kívánunk mindannyiótoknak áldott és békés ünnepeket, örömteli találkozásokat!

Borítékolva!

Alább Pusztai Timi számol be a nagy plakátborítékolásról - képek a Facebookon érhetők el, tessék keresni, lájkolni, követni! (Gonosz Facebookon csak 420 leütés lehet egy állapotfrissítés, így csak itt olvasható Timi teljes írása, igyekszünk webes felületeink harmonizációjára is - amíg ezt mi megtesszük, ti küldjetek egymásnak Csillagpontos karácsonyi képeslapot, amely a Csillagpont hírlevélen indult világkörüli útjára. Mondom, harmonizáció, az kell ide.)

Vannak dolgok, amiket hiába szeretnénk minél hamarabb és minél gyorsabban elintézni, valahogy mindig közbejön valami, ami a megvalósítás útjába áll. Ilyenkor bosszankodunk magunkban és hangosan, miközben sóvárogva várjuk azt a pillanatot, amikor végre pontot tehetünk az ügy végére. Ilyen sóvárgással vártuk azt a pillanatot is, amikor postára adhatjuk a 2011-es Csillagpont plakátjait, szám szerint 42 ifjúsági szervezetnek, 65 közép- és felsőoktatási intézménynek és 1081 gyülekezetnek. Ahogy lenni szokott, nem hiába vártunk, végül eljött a nagy nap és, négy lelkes önkéntes segítségével megkezdhettük a nagy munkát. Az Ifjúsági Iroda tárgyalója egy fél napra a sorozatgyártás mintájára szervezett borítékoló manufaktúrává alakulhatott. Bizton állíthatom, hogy a munkaszervezési stratégiánkat, még maga Henry Ford is megirigyelte volna! Futószalag hiányában, a karácsonyra készítő háttérzene és a jó hangulat segítette a munkánkat. Az eredményt pedig reménység szerint hamarosan saját szemetekkel fedezhetitek fel valamelyik ifjúsági szervezet, iskola vagy gyülekezet hirdetőtábláján. Köszönjük mindazoknak, akik részt vettek a nagy plakátborítékolásban, aki pedig most kimaradt ne csüggedjen, tavasszal lesz még egy plakátkör - ezt borítékolhatjuk! :)

Egyszer volt, hol nem volt....

A téli hidegek eljöttek, úton vannak a plakátok, megújult a blogfejléc. Ennyi esemény közepette nem ülhetek tovább a forró gyümölcspuncsom mellett, el kell mesélnem, hogy is lett olyan az új plakát, amilyen, valamint hogyan készült új és szépséges logónk. :)

Hol is kezdjem... Még valamikor nyár elején összeültünk a kreatív csapattal, s azon törtük a fejünket, hogyan újulhatnánk meg, milyen legyen az új plakátunk, az új arculatunk, s újból előkerült a logókérdés is. Így hát elhatároztuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy minden meglegyen és minden nagyon jó legyen, készüljön szép új logónk, a témát jól kifejező plakátunk, és arculatunk. Először a logóval kezdtünk foglalkozni. Ezen az ülésen úgy döntöttünk, hogy felkérünk ügyes kezű, kreatív embereket, hogy tervezzenek nekünk szebbnél szebb, ötletes, kifejező, hozzánk illő logókat. Mindez meg is történt, ám sajnos ezeket a műveket most nem tehetem közszemlére, mivel ezek bizony értékes szellemi termékek, így nem lehet őket kiadni, szerencsére ez nem lesz igaz a plakát képekre. No, de vissza a logóhoz. Meg is érkeztek a tervek, ültünk is felettük jó ideig, míg végül egyöntetűen a mi kedves logónkat választottuk. Az új logó születése során fontos szempont volt, hogy jól variálható legyen, hogy a kétévente megújuló arculathoz jól tudjon igazodni, hogy egyszerű, de egyben nagyszerű, jól felismerhető és egyedi legyen. Mi úgy gondoljuk, hogy mindez sikerült. Reméljük, ti is így látjátok. Nekünk legalább annyira a szívünkhöz nőtt már, mint szeretett címerünk. Bízunk benne, hogy ti is így lesztek majd vele.

A logó rövid története után jöjjön a nagyobb szülés. A plakát. Nemsokára minden templomajtón ott lesz a 2011-es CsP plakát, de ha még nem láttátok volna, hát tessék, itt van.

A nyár során már javában foglalkoztunk a plakátkép kiválasztásával is, sőt nem csak válogattunk, hanem készítettünk is. Az alapkoncepció ugyanis az volt, hogy embereket szeretnénk látni a plakáton. Vidám, szép fiatalokat, akik jellemzik a Csillagpont fesztiváljellegét, de a témát is demonstrálják. Sajnos ez a terv nem jött be. Nagy szervezések, fiatalok összegyűjtése, fotós beszervezése után összeállt az első plakáttervünk, amit végül fekete-fehér formában készítettünk el, mert úgy véltük, így kifejezőbb. Bár végül nem e mellett döntöttünk, mégis nagyon szép, bár fáradtságos órákat élhettünk át, s köszönjük azoknak a fiataloknak is, akik eljöttek, hogy segítsenek nekünk.

Sajnos azonban a plakát elkészülte után több kritikát is kaptunk, hogy nem elég ütős a kép, s lássuk be, valahol mi sem voltunk elégedettek, így folytattuk az ötletelést. A következő pár alkalommal azon tanakodtunk, hogy emberekkel a plakáton nem fogjuk tudni a kellő hatást elérni, így a következő lépésben egy elég erőteljes, de meglehetősen vegyes érzelmeket kiváltó koncepció mellett döntöttünk.

A csibe és klopfoló párosról sajnos a legtöbbeknek az erőszak, a klopfoló egyértelmű fölénye jutott eszébe, habár kaptunk pozitív visszajelzéseket is, végül mégis úgy döntöttünk, hogy nem tudnánk mindannyian jó szívvel a plakát mellett állni, így ezt a tervet is elvetettük.

Ezután jött csak a neheze. Újabb ötleteléshullám következett, amely során nagyon sok képet végignéztünk, hogy végül elkészülhessen a mindenki számára tetsző, s egyben az arany középutat jelképező Érintések plakát.

A háromszori fotózás, a csibevadászat, a számtalan e-mail, a fotós oldalak beható tanulmányozása után és a legtürelmesebb plakátgyártó kisiparosunk segítségével megszületett a fenti plakát, amelyre mindannyian nagyon büszkék vagyunk, hiszen mindenkinek az óhaja benne foglaltatik: fiatalos, kifejező, elgondolkodtató, spirituális, és a miénk. :)

Mesterségem címere: néhány szó a logóról

Adventi elmélkedésünkben arra gondoltam, hogy milyen jó várakozni, várakozni mondjuk a Csillagpont-plakátra, vagy úgy egyáltalán bármire, ami örömmel tölt el minket, mert tudjuk, mire várunk. Valami ismerősre, valami kedvesre.
Az idei plakátokon is ott ágaskodik a jól ismert, kedves Csillagpont-címer, és még valami: a Csillagpont logó.
Hogy a kettő nem ugyanaz, sőt, ilyen gyökeresen különbözik? Mi ennek a magyarázata?

Egy kis logótörténet

Nem a 20-21. század vívmánya, hogy tömör képi ill. párszavas üzenetekben kommunikálnak egymással az emberek – már babiloni, maya, asszír és kínai eleink is használtak kis képeket, piktogramokat mondanivalójuk tolmácsolására, hogy az egyiptomiakról ne is szóljunk. Szó és kép, kép és szó, logo és ikon – ebből a két elemből áll össze az, amit ötven éve még emblémának, ma már logónak hívnak.

A logó arra való, hogy jól felismerhetővé tegyen egy szolgáltatást – például a gyerekek, akik még normális hóembert sem rajzoltak még, már felismerik az autóból a bűvös, sárga M betűt, és addig nem hagyják abba a könyörgést, amíg arra nem kanyarodtok velük (forrás: saját gyermekkor). Fontos az, hogy a logó egyszerű, letisztult és jól felismerhető, egyedi forma legyen – az aprólékosan kidolgozott emblémák bizonyos távolságból légypiszokká avanzsálnak, a túl általános logók pedig könnyen összekeverhetők más cégek jelzéseivel, így komoly csalódást okozva.
A 13. században az aranyművesek kezdtek el jeleket ütni az általuk készített fémekbe – egyesek szerint innen indult a logó története. Ebben az időszakban a papírmerítők is levédték munkájukat: így került a vízjel a munkákba - ami olyan hiteles is tud lenni, hogy egészen egyértelmű átveréseket is elfedez, ugye. A címerek is előképei voltak a logóknak.

Az egyik első kereskedelmi célú logó egy gramofon előtt üldögélő kutyát ábrázol, Nippert, aki „mestere hangját” hallgatja. Bár vele kevéssé rokon a Csillagponté, ugyanis a kereskedelmi cél itt most nein bizonyított.

A logók típusai

Vannak funkcionálisan okés logók, és vannak kevésbé okésak – de nemcsak funkcionális szempontból különülnek el. Természetesen a két komponens – kép és szó – különféle kombinációkban jelenhetik meg. (Vigyázat, reklám helye – logók következnek, sajnos türelmetlenségem miatt csak hiperhivatkozással, a képfeltöltés ide katasztrófa.)

Az ikonikus logóban egy forma hordoz szimbolikus értéket (pl. a Kiváló Áruk Fóruma háromszöge, mint egyfajta minőségpiramis). Ez a forma lehet egyenesen és őszintén szimbólum is, amely mindenki számára ugyanazt jelenti (pl. vöröskereszt) vagy szimbolikus értékű grafikai logó (pl. a KFC-atya képe).

A szöveglogóban a cég neve (névlogó) vagy a név rövidítése (rövidítéslogó) működik, a jellegzetességét pedig a betűtípus adja (pl. McDonald’s).

Léteznek persze vegyes logók is, ahol a képi szimbólum és a szöveg írásmódja közösen válnak jellegzetessé, felismerhetővé (pl. Pepsi logó).

Milyen a jó logó?

Jól olvasható cégnevet tartalmaz, hangsúlyos a szöveg. A logó kevés, élesen elkülönülő színt tartalmaz, tiszta formákból épül fel. Fontos a variálhatóság, hogy az alapformából minél több mindent meg lehessen alkotni – egészen káprázatos például az Apple variálhatósága.

Aki más magyarázatrara vágyik...

Van egy portál, akik szerint a logó nem más, mind DJ Bobo otromba hatalomátvételi kísérlete a Lego birodalommal szemben, és hogy a logo nem más, mint schwitzerdutschül a lego. Reméljük, ebben a ferdítésben mi nem követjük a helvét mintát, és a logónk valóban logóvá, jól felismerhető szóvá válik...

Plakátok, végre

Jönnek a téli hidegek, de örömmel jelentjük, a Csillagpont-szervezők - legalább is a kezeik - nem fáznak (ég alattuk a munka). Kifejezetten szívmelengető eseménynek mondható az is, hogy koordinátorunk, Pusztai Timi a múlt héten számolt be a szervezés állásáról a zsinati atyák előtt.

Ma pedig megjött a sürgős ímél, hogy elkészültek a plakátok (még melegek) - vagyis hamarosan számotokra is kiderül, milyen is az ez évi Csillagpont féltve őrzött arculata! Egy biztos: templomajtó-kompatibilis. A többit döntsétek el ti.

(Ahogy az sem marad titok e blog hasábjain, hogy milyen alternatívái voltak a kiválasztott arculatnak - a no comment-állapotot, reméljük, sikerült majd megtörni velük.)

Persze nemcsak a plakátok készültek el, a programtáblánk első verzióját már megrajzolta Döny az ifjúsági irodán, amelynek árnyékában már több nagy

sikerű beszélgetést is tartottunk.

Győzelmi jelentés eddig, a plakátborítékolásról fényképes bejegyzéssel adunk majd hírt.

Csillagpont, újratöltve

Készülünk!

Hamarosan megújul a blog fejléce, és nemsokára becsomagoljuk a Csillagpont-plakátokat, hogy szétküldjük őket széles ez országba, hogy minden református templom ajtaja

hirdesse: 2011-ben is lesz Csillagpont, nem is akármilyen...

Az elkövetkezendő hónapokban főleg itt, a blogon olvashattok a szervezéssel kapcsolatos információkat - a honlap teljes díszbe öltöztetéséhez, ahogyan a legutóbbi CsP előttig, még szükségünk van egy kis időre. A régi honlap viszont elérhető a nosztalgiázni vágyóknak, itt.

Addig is, amit tudni lehet a következő Csillagpontról (kiféle-miféle az új koordinátor, illetve milyen a leendő helyszín), elolvasható ezen a linken, illetve még itt is.

Persze azért, hogy valami frisset és fogyaszthatót is olvassatok, a következő bejegyzésekben részletesen beszámolunk majd a szervezés állásáról, a leendő arculatról - illetve mindarról, amit megkérdeztek. Szóval kommenteljetek, kérdezzetek, mi pedig válaszolunk. Becsszó.

Mi már a harcvonalban - éjjeli őrjárat

Lényegi infó így, hajnalok hajnalán - tök szép galériánk van a honlapon, tessék megnézegetni.
Tábort nyitottunk, bár az előkészítő napokon is már kitettünk létszámban és munkaintenzitásban egy komplett úttörőtábort - bár mi nem úttörők, hanem útkészítők szeretnénk lenni, elsősorban.
Persze van az útkészítés nemszeretem-formája, amiről leginkább azok a rendezők tudnának mesélni, akik autósokat és sátrazókat voltak kénytelenek folyamatosan elzavarni a tűzvédelmi és egyéb utakból (a küldetés fedőneve: takarítás, az adott reakciókról pedig még nem érkezett szerkesztőségünkbe nyilatkozat...)
A nyitó áhítaton talán azok a reggel még kétségbeesett nyaralók is megnyugodtak, akik sorban jöttek a Metallicával és Rammsteinnel hangfalakat melegítő nagyszínpadosokhoz, hogy egész héten ezzel a hangerővel kell-e ezt a zenét hallgatniuk - bízunk benne, hogy rossz értelemben nem zavarjuk a környező lakók nyugalmát, vagy nem olyan kiváló koncertekkel, mint a mai Misztrál vagy Fugato volt.
Nyilván másrészt nagyon áldásos lenne minél több, az Igére nyugtalanul figyelő, Isten minden értelmet felülhaladó békességét kereső emberrel találkozni.
Mivel hajnali kettő lesz mindjárt, és holnap (ma) is nap van, ezért most a hosszas képvadászattól eltekintünk - vizuális olvasók vigasztalódjnak a fenti linkkel; mi pedig halkan halálra kacagjuk magunkat a bármin e hajnali órán, hálát adva az Úrnak, hogy a fáradtsággal egyenes arányban növekszik a vicces dolgok száma a dolgozók környezetében.

Mindazonáltal önkéntes Csillagpontért imádkozókat most is keresünk, várunk, fogadunk.

- azért jönni is tessék, talpalatnyi helyek még akadnak bátor embereknek.