Mi már a harcvonalban - éjjeli őrjárat

Lényegi infó így, hajnalok hajnalán - tök szép galériánk van a honlapon, tessék megnézegetni.
Tábort nyitottunk, bár az előkészítő napokon is már kitettünk létszámban és munkaintenzitásban egy komplett úttörőtábort - bár mi nem úttörők, hanem útkészítők szeretnénk lenni, elsősorban.
Persze van az útkészítés nemszeretem-formája, amiről leginkább azok a rendezők tudnának mesélni, akik autósokat és sátrazókat voltak kénytelenek folyamatosan elzavarni a tűzvédelmi és egyéb utakból (a küldetés fedőneve: takarítás, az adott reakciókról pedig még nem érkezett szerkesztőségünkbe nyilatkozat...)
A nyitó áhítaton talán azok a reggel még kétségbeesett nyaralók is megnyugodtak, akik sorban jöttek a Metallicával és Rammsteinnel hangfalakat melegítő nagyszínpadosokhoz, hogy egész héten ezzel a hangerővel kell-e ezt a zenét hallgatniuk - bízunk benne, hogy rossz értelemben nem zavarjuk a környező lakók nyugalmát, vagy nem olyan kiváló koncertekkel, mint a mai Misztrál vagy Fugato volt.
Nyilván másrészt nagyon áldásos lenne minél több, az Igére nyugtalanul figyelő, Isten minden értelmet felülhaladó békességét kereső emberrel találkozni.
Mivel hajnali kettő lesz mindjárt, és holnap (ma) is nap van, ezért most a hosszas képvadászattól eltekintünk - vizuális olvasók vigasztalódjnak a fenti linkkel; mi pedig halkan halálra kacagjuk magunkat a bármin e hajnali órán, hálát adva az Úrnak, hogy a fáradtsággal egyenes arányban növekszik a vicces dolgok száma a dolgozók környezetében.

Mindazonáltal önkéntes Csillagpontért imádkozókat most is keresünk, várunk, fogadunk.

- azért jönni is tessék, talpalatnyi helyek még akadnak bátor embereknek.

Napsütés

Az időjárás-előrejelzést figyelve egyre biztosabban állíthatjuk, hogy a két évvel ezelőttihez hasonló, pazar napsütés vár majd minket Fadd-Domboriban, és ki is tart a hét végéig.


(Forrás: koponyeg.hu)

A sajtós-honlapos csapat munkájára visszaemlékezve mondhatom, hogy sülve-főve együtt voltunk a médiasátorban. :)

Ha akadna még egy jószívű támogató - vagy tündér, esetleg aranyhal -, aki a csapat mostani eszközigénye felől érdeklődne, attól bizonyosan ezt kérnénk az idei Csillagpontra:

Lesifotók!!!

Bepillantottunk a Május 22. kiállítás kulisszáiba! Az Ifjúsági Iroda nagy, nehéz ajtaja mögött az adminisztrációtól kezdi elrabolni a nyílt vizet a mindenféle kreatív munka - úgyhogy az aktahalmazok helyén egyre több vászon, textifesték, papírfecni, és ez a furcsa képződmény, ami a Május 22. kiállítás képanyaga - egyelőre fekete-fehérben, és kicsiben.

Persze nagy már az öröm, ahogy a mellékelt ábra (ábrázatok - Ricsi és Balázs) is mutatja (mutatják) - végre összeállnak a képsorok, tablók - egy csodálatos és színes kiállításon járhatjátok körbe az egységes Magyar Református Egyházat.

És bizony, ennyire közel van már a Csillagpont -

egyelőre lelki szemeink előtt, 2D-ben, de hamarosan, ó, jaj de hamarosan már 3D-ben is...

Utolsó hét

Nyisd ki rózsám kapudat - hét nap múlva a Csillagpont is kinyitja az övét. (jaj, jaj, jaj)

Kezd állandósulni az az állapot az ifjúsági irodán, hogy a székeknek este tizenegytől reggel kilencig még arra sincs idejük, hogy rendesen kihűljenek; a meghosszabbított nappali üzemmódban ugyanis izomból tolják rajtuk az adminisztrációt, a szövegszerkesztést, a mindent. Persze az a 20 önkéntes irodista, aki a finishben ennyire szem előtt teper, csak töredéke annak az ötszáz (!!!) önkéntesnek, aki majd élesben, Fadd-Domboriban szolgál majd.

(Teccenek vágni, hogy minden ötödik csillagpontos önkéntes? Azért ez megdöbbentő, és hálaadásra méltó dolog.)

Ami már biztos: Debrecenben már nyomják az ének- és programfüzetet - utóbbiban, ha hibát is találnátok, ne említsétek senkinek, mert sosem tudhatjátok, hogy ki töltött vele éjszakákat...

Az utolsó utáni pillanatokban megkezdett világmegfordítások hetébe léptünk, amikor a legkülönfélébb munkákat kell elvégezni - a százegynéhány kiscsoportvezetős füzet tördelését Worddel (respekt!), majd összetűzdelését (tangóra, hogy pezsegjen az éjcakai műszak), hírek és felhívások írását a honlapra, és néha vetünk egy kis költséget is. Illetve vetnek a fiúk.

Persze ezekben a pillanatokban (az utolsó utániakban) jut mindenkinek minden eszébe - így van ez rendjén.

A pénteki napra teljesen megteltek a fedett szálláshelyek - ezen a napon öntik ez az előadók mellett a kiemelt vendégek is a helyet; püspökök Csillagpontos álruhában, például.

Aggasztóan apad a Duna-holtág, ez erősen kedvez a szúnyogoknak, lesznek annyian, mint égen a csillag... Ne hagyjátok otthon a szúnyogriasztót! Itt a fővárosban csak cserebogarak verik fel az éjszakát, ott majd a kis vérszívók el se engedik majd csendesedni. Hát ezért nem lesz szervezett véradás a Csillagponton!

Van hát miért imádkozni.

Essetek hát neki.

Nagyon ránk fér.

(marhajó képeket válogattam, de csak a HTML-kódja jelenik meg - bocs. Amint rájövök, mit csinálok rosszul, feltöltöm, addig kommentben tippelhettek, mi nem működik...)

(p.s. Aha - 8 óra alvás után én is rájövök, hogy HTML-nézetben szerkesztettem - tegnap éjjel ez nem jutott már el a tudatomig. Ránk fér az az ima.)

Horul a szurok, vagy mi

A Csillagpont honlap csevegőjében úja és újra ujjongó bejegyzéseket olvasni – jó látni, hogy így örültök a napok fogyásának. Beléptünk a belátható időn belülre: nektek tizenkettő, az építőbrigádnak tíz nap múlva megkezdődik a Csillagpont-életérzés. Addig meg ami lehet, összetorlódik, elromlik, felrobban, megbetegít, hogy igazán izgalmas legyen a mi ki-fel- összekészülésünk is.

Kicsit úgy tűnhet, mintha csak kamuznánk már hosszú hónapok óta, hogy hűmicsoda kőkemény meló folyik itt most a CsP előtt – és belátom, ehhez az időszakhoz képest (alig két héttel a találkozó előtt) valóban viccnek tűnik minden eddigi munkálkodásunk.

Újabban az ifjúsági irodán nagy az élet – laptoperdőben netbetyárkodnak az önkéntes adminisztrátorok reggeltől éjjelig, születik a programfüzet (a szegény tördelőnk hamvaiból, kábé), összezavarodnak tőlünk a bankautomaták – bár az összezavarodás általános jelenség. Volt olyan előadója a CsP-nek, aki már június 23-án meg akarta tartani a helyszínen a programját...:) Csodálkozni márpedig semmin nem szabad, teljesen komoly furcsaságok válnak hamarosan természetessé – például a múlt megelevenedő vitézei. Hogy miről beszélek? Majd meglátjátok…

Ma volt a Tolna megyei sajtótájékoztató, hamarosan a budapestin is túlleszünk. Nem mintha a sajtót annyira nagyon tájékoztatni kéne, a református sajtó eheti száma például a mi blogunkat találta meg magának.

Nemsokára meghirdetjük az „Aludj egy szervező helyett!” akciót. Az önként jelentkezőknek a napi nyolc helyett tizennégyet kell aludniuk, hogy ebből hatot felajánlhassanak egy tetszőleges szervezőnek. Szerintetek segít majd? Ha nem akartok helyettünk aludni, akkor viszont imádkozzatok értünk, hogy Urunk áldja meg gazdagon botladozásainkat – hiszem, hogy segít annyit, mint az az áhított hat óra alvás.

A CsillagBringa-hadművelet

Nyeregbe, bringások - az alábbi beszámolót a CsillagBringásoktól kaptuk, akik a közelmúltban tartottak terepbebicajozást, hogy minden aggódó kétkerekes, illetve az ő (remélhetőleg) négykerekes hozzátartozóik megnyugodhassanak: ilyen téren nincs lehetetlen! Sőt, ők gyorsabban leértek Fadd-Domboriba, minthogy a beszámolójuk eljutott volna a postafiókomtól a blogig - szóval elég gyorsak, én meg elég lassú vagyok... Nekem is most kéne izomból tekernem, mint sok munkacsoporttagnak - áljon itt bátorító példaként a két srác, aki megcsinálta!

A Csillagbringa lelkes szervezői a múlt hét végén kíváncsiságból, és talán mert kötelességüknek érezték, hosszú útra indultak. Budapestről Fadd-Domboriba tekertek, és közben tudományos módszerekkel vizsgálgatták, hogy milyen anyagból készülnek Magyarországon az utak, milyen időközönként (és milyen gyorsan) haladnak el mellettük az autók, és feltették a kérdést: egyáltalán megtehető-e százötven kilométer két nap alatt? Jelentjük: SIMÁN!

Örülünk, hogy sikerült olyan utakat találnunk, amelyek egyrészt nem veszélyesek (azaz nincs nagy forgalom), másrészt gyönyörű és változatos tájakon visznek keresztül. Hogy mit láttunk? Láttunk macskaköves kerékpárutat, Csepel-szigetet, ráckevei kacsát, egymás hátát, napraforgómezőt, Dunát, sok templomot, sok autót és néhány bringást is, jó és rossz minőségű gátat, mobil kerékpárszervízt, sok felhőt, hidat és kompot is, és láttuk Gerjent, Faddot, és a Csillagpont helyszínét, Domborit. És találkoztunk Isten gondviselő szeretetével is, amikor Frodo Tolnán, a vasútállomás előtt kapott defektet, így csak körülbelül csak 500 métert kellett tolnia a bringáját. (Mi az az 500 méter 150 km-hez képest?)

Több képet itt találhatsz: http://picasaweb.google.hu/csillagbringa/2009CSBProbaut?feat=directlink

Mindenkinek bátran ajánljuk, hogy tekerjen a Csillagpontra!

Fodor és Szabó Istvánok

Csillagbringa szervezők

Stáb, nemcsak tévés

Amikor szemem a Csp honlapján lévő visszaszámlálóra vetem, kicsit mindig megáll bennem az ütő. Már csak 17 nap - és hány éjszaka! Néha arra gondolok, hogy a Paksi Atomerőmű helyett, mellett jó szponzor lehetne egy energiaitalokat gyártó cég is, akiknek sok szervező lehetne kiváló reklámarca ezekben az időkben...
Ha már stábtag-arcokról van szó - volt ilyenből öt, akik nemrégiben az egyik kereskedelmi csatorna reggeli vallási műsorában nyilatkoztak a Csillagpontról. Hála a Fennvalónak a megadott bölcsességért, és a sminkes hölgynek, aki jófajta malterral töltötte fel a szemek kialvatlanságát jelző árkokat - volt olyan nyilatkozó, akire egy jó betonkeverőnyi kellett, hogy embernek lássék...
(megjelenésünk időpontjaról időben tájékoztatunk, egy megjelenés július 20-án biztosan lesz, a Szívvel lélekkel műsorban - aki megtalálja, megnézheti:)
Pörögnek az események, az Ifjúsági Irodán reggel nyolctól este tízig szinte minden nap kőkemény munka folyik - egyre több önkéntes irodista bevonásával. Ahogy egyik szervező a mai stábülésen mondta: elkeztdük kapni a fentről küldött ajándékembereket - és igen, itt is ennek az ideje, felülről jövők nélkül nem bírjuk, a magunk erejéből.
A mai napi stábülésen résztvevők arcára sem ártott volna ama sminkes hölgy jótékony ecsetje, mert bizony az utolsó két hét fele közeledve a legdrasztikusabban az alvással töltött órák száma csökken. Bölcsföldi András áhítatában a Habakuk 2, 1-4 alapján mégis megerősítő üzenetet kaptunk: jönni fog a segítség, az erő, Isten beteljesíti terveit. (Jönnek a befizetések is? Határidőközelben vagyunk...)
Zanzásítva a mai napot: most nagyon meg kell fogni egymás kezét, és megállni a saját magunk által feltett kérdéssel szemben: honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy Istenre bízd a lépést, amit meg kell lépned?
Például azt, hogy csupa olyan ember jöjjön a Csillagpontra, akiknek jól állnak azok a pólószínek, amiket a mai napon a stáb kiválaszott. A minta ugyan nem az lesz, ami most ide beszúrásra kerül, de akár lehetne is - ha gondoljátok, lelketekben öltözzétek fel ezt, és könyörögjetek velünk azért, hogy Isten készítse az utat, az üzenetet és a szíveket a mindjártittvan-találkozóra!

Anyaszentegyház

Gyors kimutatás készült ma a Csillagpontra jelentkezők életkorának nemek szerinti eloszlásáról.


Mit is mondhatnék? Srácok! Gyertek Csillagpontra! Szüret! ;)

Vivát!

... és hála a gyors és szakavatott kezeknek, a honlap újra él!

Reméljük sikerült jól rátok ijeszteni a 2-3 napos csenddel, és mostantól hosszú, tömött sorokban fogtok regisztrálni, különösen rendezőként, hogy Ti is segítsetek a hasonló jellegű apró(nak éppen nem nevezhető) technikai gikszereket kiküszöbölni -minderre maradt három, azaz három napotok, újabb kéthetes határidő-hosszabbításra a szervezőknek már nincsen módjuk.

A holnapi stábülésről részletes tudósítást olvashattok majd itt - addig is csillagot virágzó jókedvet kívánunk nektek a hétvégére, ebben a furcsa koratavaszi nyárban, remélve, hogy ami eső le akar esni, az leesik most, és majd a Csillagpontra ragyogó, igazi nyári időt kapunk Urunktól - bár kétségtelen, a szakadó eső nagyobb bátorságpróba lenne, és közösségvállalás lutheránus testvéreinkkel, akik tavaly nem keveset kaptak a hűvös áldásból Kőszegen...

Ha így, hát így - őrizz hamis tudománytól

Mint azt láthatjátok, a Csillagpont honlapja pár napja nem elérhető - egy automatikus támadás kezdett ki velünk, így most egy pár napig rádiócsend van a honlapon (örömünk, hogy feltehetőleg nem egy gonosz ateista programozó esett neki a CsP-honlapnak, hogy szétverje azt bitről bitre, bár akkor legalább megkérdezhetnénk tőle, hogy ő honnan vette ehhez a bátorságot - az automata programot, sajnos, nem vonhatjuk felelősségre, és meg sem bocsáthatunk neki...) A kreatív csapat tagjai már dolgoznak a hiba elhárításán.

És ki tudja - talán ez a munkaképtelenség is áldássá válik, de bátorságpróbává mindenképpen, számunkra, és számotokra is.

Az automata támadásra válaszul elkészült egy Csillagpont-spam is, amivel elárasztjuk a Kárpát-medence magyar reformátusokkal bármilyen kapcsolatban lévő (szomszéd, szembeszomszéd, padtárs tulajdonában lévő is!) postafiókjait. Ha véletlenül megkapjátok, bátran zavarjátok tovább minden ismerősötöknek, barátotoknak. A regisztrációs felület ugyanis túlélte a támadást, és a csillag.reformatus.hu/reg címen hozzáférhető. Nem bánnánk, ha a csodaszép honlapunk tetszhalott állapota cselekvésre és jelentkezésre serkentene minél többeket, pl. rendezőjelölteket, akiknek még mindig él a munkára jelentkezés lehetősége, amelynek alant több blogbejegyzést is szenteltünk.

Azt is láthatjátok, hogy a megszokott minimálszerkesztésnél kicsit kevéssé igényesen kivitelezett blogbejegyzést láthattok, köszönhetően a szerkesztőfelület bizonyos hiányosságainak, vagy csak e sorokat író hatványozott ügyetlenségének. No sebaj. Nehézségeink ellenére a munka folyik, szombaton újabb stábülés várható - reméljük hamarosan helyreáll a munka, a rend. Még ha az elektronika és az informatika nem is komázza túlzottan a Csillagpontot...


 

Talán képtelen kérés…

Markos legények, leányok, gátra!

Amint azt a szemfülesek már észrevették, vészesen közeleg egy újabb határidő a CsP életében (a programfüzet anyagainak összeszedése mellett, nyilván) – a rendezők jelentkezésének határideje.

Nincsen Csillagpont Urunk megváltó és egységre hívó szeretete, de rendezők nélkül sem. Nemrégiben Debrecenben az Alkotmányozó Zsinaton is a rendezvény lelkei a „SEGÍTŐ” feliratú pólóban dolgozó fiatalok voltak, akiknek mindig volt egy mosolyuk a segítséget kérőknek, útbaigazító szavuk, sőt, biztonsági feladatot is elláttak. (Ezúton is jelentjük, minden tiszteletünk az övék, amiért lelkesen bírták a több ezer református között a rekkenő hőségben a szolgálatot!)

Talán páran az éltesebbek közül még emlékeznek a Kölyökidő című tévéjelenségre, ott is egy vörös hajú fiúra, aki az egyik adásban azt üvöltötte: „Hol van a rendező? Csináljon rendet!” Most a Csillagpont szervezői nagyon számítanak olyan lelkes fiatalokra, akik – lehetőleg minél többen – elvállalnák a rendtartás feladatát. Ugyan nekik nem „SEGÍTŐ” felirat, hanem megkülönböztető mellény jutna (meg nyilván emiatt sok segítségkérés), de a sok munka mellett plusz idő is, amit a bájos Fadd-Domboriban tölthetnek, ugyanis a rendezők számára a munka a helyszínen már július 19-én megkezdődik!

Négy nap van hátra a jelentkezések leadásáig (május 30.), ne hezitálni tessék, hanem nagy tömegekben munkára és a Csillagpontra jelentkezni – minél többen teszitek ezt, annál színesebb lesz a rendezői stáb, és annál nagyobb rá az esélyetek, hogy pont nem lesztek szolgálatban azok alatt a programok alatt, amiken szívesen részt vennétek - bár erre a rendezők koordinálói amúgy is különösen figyelnek... (Sajnos a szék csak illusztráció, és nem is a rendezőre, mint filmrendezőre gondolunk elsősorban - de hisszük, hogy minden szolgálattevő megérdemelné, hogy hasonlóan csinos székben pihenhesse ki rendezői fáradalmait!)

Debrecenben csődültünk

Ahogyan azt a Csp honlapján ígértük, megpróbálunk mesélni a május 22-i debreceni hálaadó ünnepen megesett Csillagpontos eseményekről, nevezetesen a flash mobról, amiért együtt izgultak azok, akik kitalálták, azok, akik eljöttek Debrecenbe, hogy megvalósítsák, és akik otthonaikban, vizsgára készülve szorítottak, hogy elég ember jöjjön össze a híres Csp-s Kálvin-csillaghoz.

Jelentjük, ifjú kálvinistáknak villámgyors csillagkészítésből ötös, a sokból különösképpen is kettőnek: Hámori Ádámnak, a Csp koordinátorának, és Kalocsai Ricsinek, a fotósnak, aki élete kockáztatásával (és tényleg, hiszen olyan háztetőre mászott fel, ahová nem lett volna szabad, és ahelyett, hogy jó fotókat lőtt volna, majdnem őt lőtték le a tetőről a meglepett biztonságiak) örökítette meg az alakzatot. (a fotón nem azt mutatja, hogy hova lőjenek!)

Nem volt tehát egyszerű dolguk a szervezőknek – a helyszín az egyik legforgalmasabb volt az Alkotmányozó Zsinat színterei közül. Pár perccel a kijelölt időpont előtt még csak 1-2 Csillagpontos lézengett a tett helyszínén, akiket egy kedves médiás hölgy jól kameravégre is kapott, de ő sem tudta elijeszteni a többieket – megadott időre Ádám határozott vezényletével össze is állt a csillag.

Hogy hányan is álltak az alakzatban? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, a mellékelt fotón megszámolható – mindenesetre elegen ahhoz, hogy meglepetésként hassunk környezetünkre, és hogy legurítsuk a nagy követ koordinátorunk szívéről. Nem utolsó sorban nyilván jó és szokatlan reklám is lesz a CsP-nek ez a megmozdulás – nem az egyetlen az ünnepi nap folyamán. Kidolgozásra került ugyanis gerillamarketingünk új módszere Jancsi és Juliska nyomán: egy nagy, kihasadt dobozból látszólag véletlenül nagymennyiségű CsP-s könyvjelzőt szórunk el a földön, forgalmas helyen, a CsP-sátor felé tartva. Ezzel több embert képesek leszünk rábírni arra, hogy kövesse a kihasadt dobozzal közlekedőt, és így a sátorig jutván információt szerezzen a Csillagpontról, illetve hogy a könyvjelzőket felszedve a dobozos ember után rohanjon – persze a módszer még további újragondolásra szorul…

Üzenetünk mára

Írhatnánk most egy csomó mindent, például hogy hogy áll egy szervezési vita a kultúrált borfogyasztásról, hogy pénteken milyen korán kell kelni ahhoz, hogy a Dunántúlról átérjünk Debrecebe (ugyejöttök?), de mindez ma mindegy, a mai nap legfontosabb üzenete:
MA
ÉJFÉLIG
REGISZTRÁLHATTOK
KEDVEZMÉNYESEN
!
Ennek fényében cselekedjetek gyorsan és hatékonyan - sarkallva minket is erre :)

Requiem for a squirrel

In memoriam Sciurus vulgaris (mókus), amelyből a fadd-dombori üdülőtelepen nem kis számú populáció él - nem véletlen volt hát blogolásunk kezdeti stádiumában rágcsálómániánk, bár arra nem merünk megesküdni, hogy tudatos is volt-e ez, illetve hogy tudatában voltunk annak, hogy leendő sátorhelyeink felett sok-sok hasonló kedves kis állat ugrándozik. Ha hagyják.

In memoriam szegény kis mókus, aki nem volt tudatában annak, hogy Csillagpontos terepbejárók autója elé NEM lépünk soha, semmilyen körülmények között ki. (Lehet, hogy meg akart akadályozni minket, hogy elérkezzünk a gyermektáborig? Egy ügynökmókus? Egy bizonyos: ráfért volna egy-két nap a Csillagponton, hogy ne keverje össze a bátorságot a botor vakmerőséggel...)

Bizony, nemrég terepbejárni voltunk a meseszép Fadd-Domboriban. Bizony, volt ennek halálos áldozata, több is, mint egy mókus. Jóval több. Szerencse, hogy a szúnyog nem védett állat, mert akkor tán bajban is lennénk az elhullott egyedek számát tekintve.

Hogy ki szerezte a terepbejáráson a legtöbb "pirospontot"? Kik voltunk ott, mit láttunk, hol állunk? Hamarosan, a bővebb képanyag birtokában elmeséljük, töviről hegyire - addig meg tessék a Reformátusok Lapját keresni, abban már benne vagyon, mi volt és hogyan.

Közeleg a kedvezményes jelentkezés határideje, vészesen és visszavonhatatlanul (május 20). Száradnak már a Csillagpontos pólók a környezetetekben? Ugye erről tudtok, jöttök? Szeretnénk, ha minél többen találkozhatnánk, minél többőtökkel! Tegyétek meg tétjeiteket, vonatjegy-vásárlásra és regisztrációra fel - ne csak résztvevőnek, segítőnek is jelentkezzetek a CsP-re! A legtöbb munkaterületen elkéne pár friss koponya, láb, szív, kéz. Utóbbi párban, összekulcsolva. De máshogyan is.

Megbeszélés előtti csend

Ez is eljött - a munkacsoportok egymásnak adják az ifjúsági iroda jól hangszigetelt ajtajának a kilincsét, ami ettől már szinte forró. E percekben épp egy új munkacsoport születésének hangjai szűrődnek ki a nagy, fekete ajtó mögül: a családosokkal, gyermekekkel foglalkozó munkacsoport lázasan egyeztet. Vajon miről lehet szó? Egy biztos: most már nem érheti a szervezőket olyan panasz, hogy nem készülnek eléggé a gyermekes családok fogadására.

Amint a "gyerekesek" elhagyják az irodát, a kulturális munkacsoport csap le a teremre, hiszen itt van elhelyezve az az egy egész könyvespolcot elrejtő, hatalmas, papír alapú Excel-táblázat, amin a csoport tagja nyomon követik a felkérések alakulását. Különösen fontos (az itt egyelőre még meg nem jelenített) színszimbolika: a gyümölcsérés folyamatát követik a zöld -sárga- narancs-vörös cetlik, jelezve azt, hogy a felkérés éppen melyik stádiumában áll. [kémeink jelentik, jól áll, sárgul már, de vannak olyan programok, amik kimondottan harapáskész állapotban vannak...]

De ha már harapáskész, akcióérett programra vágytok, mondok is egyet: május 22-én Debrecenben nagy ünnepre készül a Magyar Református Egyház: nevezetesen arra, hogy közös alkotmánya ratifikációjával megszülessen a Magyarországi Református Egyház és a Trianon által elszakított egyháztestek egységesüléséből. Ez alkalomból hetedhét országra szóló ünnepelésre hívnak mindenkit, különösen azokat a fiatalokat, akik nem ódzkodnak egy különleges akcióval is üdvözölni az egységesülést.

Ez a különleges akció nem lesz más, mint egy flash mob, a Csillagpont-csődület. Mi ugyan nem póréhagymával fogunk integetni, és nem fejjel lefelé fordítva fogjuk olvasni a Reformátusok Lapját, de mindenképpen szeretnénk ott lenni, és egy hullócsillag sebességével és szépségével köszönteni az ünnepséget, az egységesülést. Mindezt hogyan?

Gyertek el Debrecenbe egy Csillagpontos pólóval május 22-én, szerezzetek egy programfüzetet, és megtudjátok!

Ó, ió, ció

Ímé alamuszi macskánk tetszugrása, kedves blogolvasók. Szombaton stábültünk, korlátozott létszámban ugyan, de mindenképpen igen hatékonyan – Pecsuk Ottó hirdette az Igét a Mk 8,22–38 alapján.

„Ez egy olyan műfaj (mármint a CsP-stábülés –a szerk.), ahonnan nem lehet elkésni” – mondta valamelyik jókedvű szervező a találkozó kezdeti, informális részében; ezzel ellentétben az igehirdetés egy vissza nem térési pont elhagyásáról beszélt, ami földrajzi határ is, de a tanítványok türelmének határa is. (Ahol tán most kicsit a szervezők is vannak – most vagyunk ott, ahonnan nincs visszaút.)

Jézus a történetben, mint egy ókori hadvezér tette volna, rövid útravalót ad a csatához, amely felé indulunk. A Messiás győzedelmes felkent, aki az Emberfia is – Jézusé minden hatalom, mégis felvállalja a legalávalóbb rabszolga büntetését. Ez az ellentmondás van jelen a hadvezéri üzenetben is, amit Jézus azért ad, hogy felkészítsen a túlélésre és a győzelemre: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, az megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,34–36)

Törj előre, mert ez megfagyasztja az ellenfeled, és esélyt ad – az egyetlent.

Jézus is így tört előre azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Ő is most a bátrakra, esztelenekre számít. És valóban, itt válik igazzá, amit jókedvűen, tréfálkozva mondott az egyik kollega: ez egy olyan műfaj, ahonnan nem lehet elkésni. Beszállni és részt vállalni Isten országának építéséből mindig lehet és kell, ha a Lélek erre indít. (például rendezőként, ne felejtsük el!)

Az előretörés most azokra is vonatkozik, akik nem vesznek részt a szervezésben (amelynek aktuális állapotáról ugyancsak hamarosan beszámolunk). Bár még javában tart az iskola, én előveszem a jól ismert visszaszámlálást: ó, ió, ció, áció, ráció … INDUL A REGISZTRÁCIÓ! Tessék rárepülni:)

Május 20. éjfélig még kedvezményt is kapnak az előretörők, hajrá!

A nagy előretörésben persze nem bánjuk, ha néha imádkoztok a CsP-szervezéséért – úgy látjuk így a finish felé, hogy igencsak ránk fér…

És lőn honlap

Egyszer minden titkon formálódó dolog testet, alakot ölt... A Csp-honlapnál is eljött ennek a csodálatos pillanatnak az ideje.

A régóta várt pillanatokat érdemes jó alaposan megörökíteni - habár amit most készülünk archiválni, mindennek nevezhető, csak rövid pillanatnak nem. Ma délután 18.23-kor kiadta egyik kreatívos kollégánk a parancsot: el a kezekkel a CsP-teszthonlap adminisztrációs felületétől, mert kezdődik a várva várt költözés, egyik címről a másikra! És most, pár órával később az, aki kíváncsian a Csp-honlap felé kukucskál, látja, hogy a költözés már igencsak előrehaladott állapotban jár.

Még persze van, amivel csehül állunk, nevezetesen a programok feltöltésével, de ahogyan hős munkásainkat ismerjük (és Urunkat, aki sosem ad nagyobb feladatot, mint amit az Ő segítségével végre is tudunk hajtani), hamarosan teljes pompájában csodálhatjátok az ez évi Csp-honlapot nagy örömünkre és Isten dicsőségére.

Még akkor is, ha az egyik kulcsfontosságú bázisgépünket egy heves e-influenza le is verte a lábáról, és jelenleg (is) bizonnyal minden szervezőnek az a kérdése, hogy melyik az a legnagyobb szám, amivel még éppen osztható önmaga, mert egy darabban ennyifele dolgozni nem is lehet, csak egyedül az Úr erejével.

Hamarosan megszületik az ez évi programfüzet első verziója is, és már egy ifjúsági kiadvány is készül (szerkesztőivel együtt egyre inkább ki)... Szombaton pedig megnézzük az Ifjúsági Irodán, hogy ki hány darabban van a szervezők közül - ekkor lesz ugyanis a májusban esedékes stábülés, amely után fokozottan érdemes lesni a blogot is, honlapot is. "Ó, de sokszor mondtátok már ezt!" De alamuszi macska nagyot ugrik...

És ha ez még mindig nem bizonyítja azt, hogy tudjuk, közel már az idő, majd bizonyítják a májusi terepbejárásos képek. Mert lesznek. Jönnek. Leszünk. Jövünk.

Ti pedig, kedves és hű barátaink, emlékezzetek meg gyakran imádságban a Csillagpontról - meg jelentkezzetek rendezőnek, és vigyázó szemeiteket vessétek a Regisztráció menüpontra - hamarosan élesedik a rendszer, és az első jelentkezők jól járnak! Kezeket az ég felé!

(a kishitűek meg, többek között e sorok írója is, szálljanak magukba, és bízzanak jobban abban az Úrban, aki a kezében tartja és bölcsen igazgatja az egész világot, benne pedig minden embert. ámen.)

Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői. Csodálatos újra és újra látni, hogy Urunk a Csillagponttal is törődik - és csodálatos, hogy olyan embereket ad, akik a munkacsoportos ímél végén áldás kívánnak. Egészen más így dolgozni. Egészen nagy Istenünk van.

Rendezőink figyelmébe

Most csak egy gyors poszttal szeretnénk benneteket megörvendeztetni, leírva egy olyan jelenséget, ami valószínűleg egyre gyakrabban meg fog történni a CsP szervezőivel - de e sorok írójával mindenképpen, hatványozottan.

Engem ma megrázkódtatásként ért, hogy szent megggyőződésem ellenére nem lesz este kulturális munkacsoport-megbeszélés, noha délelőtt egy találkozón igen sikeresen ráijesztettem egypár munkatársamra, hogy dede, jöjjenek csak. Persze végül az én arcomra fagyott rá a mosoly, szent meggyőződés ide vagy oda, akinek nincs esze, legyen notesze, így nem felejti el, mi mikor is vagyon.

Valószínűleg nem unikális esetről beszélünk, hiszem, hogy szerte az országban sokan riadnak fel reggel így: "Szervezés! Ma vajon milyen határidő van? Időben vagyunk még?" Össze lehet rakni egy könyvet a Csillagpontig? Időben útjukra indulnak hírlevelek? Éljük is a Fil 4,13 szavait?

Mert bizony, a CsP-szervezők élete nem csak játék és mese. Ebbe a kiváló munkába hívnak és várnak rendezőket a Csp-honlapon, akiknek ugyan a kihullott hajszálaik száma júliusig nem fog az egészséges szint fölé emelkedni, de ezt majd garantáltan bepótolhatják a Csillagponton! (És utána kipótolhatják kopasz foltjaikat mindenféle ügyes praktikával - kivéve persze, ha az egymás terhét hordozzátok-gondolat jegyében rengetegen jelentkeznek erre a munkára a letölthető jelentkezési lap kitöltésével, beküldésével, ezzel éppen elviselhetőre csökkentve a szolgálatban töltendő órák számát)

Tehát előre! Sárga mellény van bőven, szeretnénk, ha mindegyik elkelne - hogy minél többen megértsük az Igét: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Ígéret szép szó

Tél-tavasz határán még mi, hős bloggerek is meg-megtévedünk – pedig Weöres Sándor Tavaszköszöntője szerint egyenes már az út a jóba:

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.

(vájtszeműek látják, hogy a dal férjhezmenős, leánytipológiai részét elsumákoltam, elnézést érte)

Mint mondtam, megtévedünk, elővesszük a tavaszi cipőnket, és hiába tudjuk, hogy még hideg a reggel, akkor is abban indulunk utunkra; mi már készen állunk a tavaszra, vajon a tavasz is ránk? Egyáltalán, lesz valaha tavasz, vagy újra elő kell venni a boldogan elcsomagolt, nehéz, meleg, téli ruhákat?

Március elején egy maroknyi csapat (csupa három: három ember harmadik hó harmadikán) utazott le Fadd-Domboriba, hogy a tavasz jeleit kutassa, sátorhelyek elhelyezkedését jelezze előre, mint a közelgő Benedek-nap a jó idő eljöttét. Fényképes dokumentumainkból párat alant mellékelünk, szöveges magyarázattal – újabb terepbejárás is közeleg, amikor, ha Urunk kegyelme így adja, még több bizonyítékot hozunk arról, hogy valóban itt a tavasz, és vele együtt jön a nyár is, a Csillagpont ideje is!

Nyertes sajtófotónk: az üdülő kapujában.

Mi belestünk mindenhová, hátha valahol a közelgő tavasz nyomára bukanunk.

Az ajtó mögött a Duna-holtág nyújtózkodik, ő is igencsak várja már a tavaszt.

Kerítésrészlet az üdülőtelepen, háttérben a nyarat ígérő színű tetővel és vízzel: a keresztet nem mi applikáltuk oda...

A még néptelen röplabdapálya nagy játékok ígéretét álmodja.


Kettő abból a megszámlálhatatlanul sok százszorszépből, amik már kibújtak, és tünteően várják, hogy még többen legyenek - a szerencsések majd a CsP alatt kérdezhetik őket: szeret, nem szeret.

Minket nagyon szeret a mi Urunk, ennek reményében, boldogságában várjuk, hogy még több jelét elhozhassuk annak, hogy csodadolgok közelednek!